Hálaadó istentisztelet Borsodgeszten

Szeptember 2-án kis falunk és gyülekezetünk életében nagy esemény zajlott. A nagy vendégsereg azért jött össze távolról s közelről, hogy együtt adjunk hálát a templomunk fennállásának 100. évfordulója alkalmából.

Az egybegyűlteket Vályi Gábor gondnok úr és a helyi gyülekezet énekkara köszöntötte, majd az Egervölgyi egyházmegye esperese, dr. Kádár Zsolt hirdette az igét a 89. zsoltár alapján. Az igehirdetés után palástos lelkészek köszöntötték egy-egy igével a gyülekezetet. Ezt követően a Partiumból érkezett tasnádszarvadi testvérgyülekezet énekkara szolgált néhány énekkel, illetve Cseh Károly helyi születésű költő elszavalt két borsodgeszti ihletésű verset.

A gyülekezetről és az elmúlt száz évről a gyülekezet lelkipásztora számolt be:

„Falunk régi településhely volt s a honfoglaláskor a honfoglaló törzsek szállásbirtoka, majd az Örösúr nemzetség Geszti ágának lett birtoka, nevét 1292-ben említik először. A 17. századig meg is maradt a település a Geszti család kezében.

A korán reformátussá lett egyház népe birtokába vette és használta a középkori, Szent Mihályról nevezett templomot. 1634-ben már lelkésze is volt, de a török pusztítások miatt 1688-ban teljesen lakatlanná lett a falu. A település reformátusokkal települt újra, és ők újjáépítették a középkori templomot, melynek szentélye akkor még megvolt. 1746-ban 280 református és 3 katolikus személy lakott a településen. A templomon többször kellett javítási munkálatokat végezni, 1807-ben meghosszabbították, 1896-ban ismét a helyreállításán dolgoztak.

A templom további javításokat régisége és kicsinysége miatt nem érdemelt, ezért 1907-ben lebontották. De a régi toronynak a felét meghagyták, és ahhoz építették hozzá a Bogdán Illés által tervezett új templomot. A torony meghagyott falaira még négy méter magas falat raktak, így lett mára a torony 34 méter magas. Ezzel a magasságával és 500 ülőhelyes hajójával, amelyet boltozatos vakolt mennyezet zár le, kiemelkedik a falu látképéből.

Nevezetesebb események a 100 év alatt: A II. világháború alatt a román katonák sok sípot tönkretettek az orgonában. 1964-ben egy nyári éjszakán a vihar belecsapott a csillagba, és az lezuhant a földre. Néhány évvel később a torony tetején lévő gömb is annyira tönkrement, hogy varjak költöztek belé. Nagyobb renoválások 1965-ben és 1992-ben történtek.

1907-ben keresztelő: 24, esküvő: 6, temetés: 20. 2007-ben keresztelő: 0, esküvő: 0, temetés: 5.

Templomunk szószékét még 1897-ben készítették, és a régi templomból hozták át az újba. Orgonáját Angster József építette 1912-ben. Három harang lakik a toronyban. Említésre méltó a szépen faragott márvány úrasztala, amit egy özvegyasszony négy ökör áráért készítetett a gyülekezet számára 1908-ban. Meg kell említeni a faragott padvégeket és a bejárati ajtók melletti szőlőfürtökkel ékesített oszlopdíszeket, amelyek a falu szőlőművességére utalnak.

Templomunk igényes belső és külső kialakításával az elődök őszinte és szívbeli ragaszkodását hirdeti egyházukhoz. A jelent és a jövőt elszakíthatatlan szál fűzi a múlthoz, erről tesz bizonyságot ez a templom, amely a gyülekezet hitéből áll, és tartatott meg az elmúlt 100 év során."

A beszámoló után hittanos gyerekek mondtak verset, amelyet harsányi énekkar énekei követtek.

Az áldás és a Himnusz elhangzása után szeretetvendégséggel folytatódott a délután a templomudvaron, hogy lelki feltöltődés után testileg is megtöltődjünk. Hálás szívvel köszönjük azoknak a testvéreinknek, akik e testi táplálék elkészítésében (vacsora és sütemény) segítségünkre voltak, és azoknak is, akik abban segítettek, hogy minden ékesen és szépen menjen végbe.

De legfőképpen dicsőség a Szentháromság egy örök Istennek, aki megáldotta, széppé és emlékezetessé tette ünnepünket.

Prókai Árpád lelkipásztor