9. Református Angoltábor

Immár kilencedik alkalommal került megrendezésre a református angoltábor. Eleinte helyben, Nagyvisnyón voltak a nyári angol hetek, aztán később a tábor szervezői, Victor János tiszteletes és felesége, Momo néni már bentlakásosra alakították át ezeket a táborokat. Így aztán voltunk már Hejcén, Abádszalókon, s az idén, 2007-ben újra Hejcén, egy csendes kis faluban, közel a szlovák határhoz.

Július 16-án reggel kisebb csoportokban érkeztünk meg a táborhelyre. Ebédre mindenki megjött, így a tiszteletes megnyitotta a tábort. Elindult az ismerkedés, elfoglaltuk a szobákat, és persze ami az egyik legfontosabb, megismerkedtünk a kanadai, amerikai fiatalokkal. Az idén négyen érkeztek, két fiú, Jordan és Matt, valamint két lány, Charlene és Karlynn. Mindannyian nagyon közvetlenek voltak, hamar összebarátkoztak a kisebb-nagyobb táborozókkal. Még aznap megkezdődtek az órák, csoportokba osztottak bennünket, hogy mindenki a tudásának megfelelő csapatban dolgozhasson. Az órák során az angol anyanyelvű fiatalok könnyed és szórakoztató módon beszélgettek velünk a Bibliáról, történetekről és azoknak tanulságairól. Az utolsó napon a csoportok elő is adtak egy-egy általuk választott rövid bibliai jelenetet. Gyakorlás közben egyre közelebbről ismertük meg egymást. Az összetartást erősítette a sok közös éneklés, az áhítatok és persze a különböző szabadidős programokon való részvétel is (íjászkodás, karkötőkészítés, társasozás...stb.) . Ellátogattunk a sárospataki strandra, illetve a várba. Rengeteget túráztunk, egy délután felkapaszkodtunk egy közeli magaslatra, ahonnan szép panoráma nyílt a környező településekre. Az egyik este egy egészen különleges túrára indultunk, ellátogattunk a Borsó hegyre, ahol a 2006-os repülőgép-szerencsétlenség következtében szlovák katonatisztek vesztették életüket. Sokaknak közülünk ez volt az első éjszakai túrája, így egy különleges élménnyel lettünk gazdagabbak. A nagy kánikulára való tekintettel a tábor udvarán kétszer is rendeztünk vízi csatát, hamarosan mindenki csuromvizes lett. Az utolsó este a tábortűz köré gyűltünk. Az utóbbi években kialakult az a hagyomány, hogy aki akarja, beszámolhat az érzéseiről, Istenhez fűződő kapcsolatáról és persze arról, hogy mit változtatott ezeken a tábor.

21-én mindenki fájó szívvel búcsúzkodott, az „amerikaiak" meghagyták az elérhetőségeiket, így aki akarja, tudja velük tartani a kapcsolatot. Sok szép élménnyel lettünk gazdagabbak. Reméljük, jövőre is megrendezésre kerül a tábor és találkozhatunk, hiszen ez fantasztikus lehetőség arra, hogy közelebb kerüljünk Istenhez, hogy új embereket ismerjünk meg és persze, hogy angolul beszéljünk.

Simon Szabina, „visszajáró táborlakó"