Csillagpont 2007 Sárospatak

A Csillagpont bemutatásával gondban vagyunk. Aki részt vett már ilyen rendezvényen, ismeri. Aki nem, annak csak néhány adatot tudunk felsorolni, „bemutatni" nem tudjuk bemutatni, milyen ez az esemény. Vagy találkozó. Vagy - első látásra - keresztyén fesztivál. Nyári program, korrekt „bulilehetőség". Vagy más. A szervező csapat önmeghatározásában hely. „A Csillagpont a nagy találkozás helye, ahol a fiatalok az egész Kárpát-medencéből érkezve megélhetik közösségüket. Igen, ez az elsődleges: megtapasztalni az élő Istenbe vetett hit teremtette közösségünket".

Önkéntesek által szervezett programsorozat ez, amelyre a Kárpát-medence minden részéről érkeznek résztvevők - idén mintegy kétezer fiatal. Van, aki számára a közös szabadtéri áhítatok jelentenek sokat - még akkor is, ha erős a nyári napsütés és meleg. Van, aki a koncertek iránt érdeklődik, akad, aki a csoportos foglalkozásokat keresi, vagy „sátrakban" nézelődve tájékozódik az egyház különféle intézményei és csoportjai által nyújtott „lehetőségek" felől.

Most egy „sátor", a SZIKRA mutatkozik be az Olvasónak, megszólal egy önkéntes szervező, és megtudhatjuk azt is, hogyan látta a Csillagpontot a befogadó város, Sárospatak gyülekezete.

A CSILLAGPONT egy találkozó, ahol a református ifjúságnak lehetősége van a bemutatkozásra, és arra, hogy megismerje mindazt, ami az egyház fiataljainak fontos lehet.

Ha valaki a CSILLAGPONT táborba belépett, rögtön az első nagyobb sátor a Szikra sátor volt. Talán sokakban megfogalmazódott a kérdés, mit takar a Szikra közösség, és miért állítottak ők egy külön sátrat? Zemplénben nem ismeretlen már a Szikra név, hiszen több helyen is találkozhattak már a rövidítéssel: Siess Zempléni Iifjú KRisztust Akard. Több mint három éve alakult, havi rendszerességgel találkozunk és tartunk csendesnapokat, változó helyszíneken az egyházmegyén belül. Átlagban 60-70 ember találkozik, előadásokat hallgat, énekel, beszélget, és együtt imádkozik. 2005 augusztusában megrendeztük az első sátoros evangélizációs alkalmunkat a pácini kastélykertben, ahol a fiatalos keresztyén zene és dicsőítés mellett, a megyében szolgáló lelkipásztort kértünk fel evangélizációra. Nagyon örültünk, hogy 2006-ban a felvidéki FIRESZ és HIT-HAT is bekapcsolódott. Azóta minden nyáron találkozunk Pácinban.

Arra a kérdésre, hogy miért állíthattunk külön sátrat, és miért nem elégedtünk meg „csupán" a lehetőségek piacán bemutatkozni, a válasz a következő:

A Csillagpont nagyon kedves a számunkra, a kezdetektől, 2003-óta benne vagyunk lelkésztársainkkal, mint segítők. Nagyszerű volt Bodajkon 1300 fiatalt látni, új erőt adott a szolgálatunkban. 2005-ben Debrecenben is nagyon jó volt. Ezek a találkozók motiválták a Szikra megalakulását is. Egyetlen célunk volt, hogy lássátok, aki Istenben bízik, és egymással szeretetközösségben tud lenni, azzal az Úr nagy dolgokat tud tenni. Így az egyházmegye ificsoportjai és vezető lelkészei összefogtak, és ebből lett a közösségünk. Lehet, hogy ez a ti környéketeken is működne? Mi biztosak vagyunk benne. Ezt akartuk a Csillagponton jelenlevőkben is megerősíteni

2007 nagy lehetőség a számunkra, hogy megmutassunk valamit a lelkiségünkből, ezért a szervezők áldásos segítségével életre hívtuk a Szikra sátort. A sátor programjának a kialakításában fontosnak tartottuk, hogy délutáni alkalmainkon bemutassuk Zemplén megyét, tudván, hogy nagyon sok fiatal az országból először volt itt, Sárospatakon. Bemutatkozott a Bodrogköz, Hegyköz, Hegyalja és Sárospatak városa. Az esti alkalmak kialakításánál az evangélizációt és a dicsőítést helyeztük előtérbe. Sokan talán idegenkednek ettől a fiatalos, olykor karizmatikusnak nevezett stílustól, de a sátorban esténként megjelenő több mint 200 fiatal jelenléte is azt bizonyítja, hogy református ifjaknak sokat jelent, és út ez a fajta kegyesség Isten megismerésében és hitük elmélyítésében. Talán az olvasóknak úgy tűnik, mintha csak koncerteken vett volna részt ez a sok fiatal, de ezek az énekek „csak" arra szolgáltak, hogy megnyissák a fiatalok szívét a tékozló fiú történetének a megértésére. Ezen az igei részen keresztül hívtuk megtérésre a fiatalokat. Három estén keresztül, három prédikációval. Összességében a sátorban lévő szolgálatok és az ott lévő közösség nagyon nagy lelki töltést adtak, és mindezért Istené a dicsőség.

A cikk zárásaképpen szeretnénk megragadni az alkalmat arra, hogy meghívjunk benneteket alkalmainkra. Nem kell mást tennetek, csupán elküldeni az e-mail címeteket a erre a címre: szikra.pacin@citromail.hu; és így értesítést kaptok alkalmainkról. Isten áldását kívánva:

Fejér Zoltán és Tóth Tamás

lelkipásztorok

Immár harmadszor voltam részese országos Csillagpontnak - bár sokkal inkább „kárpát-medencei"-nek, „nemzeti"-nek mondanám, mint „országos"-nak. Másodszor voltam csoportvezető. Ebből következően meglehetősen „tudtam", hogy nagyjából milyen lesz, nem a „nagy ismeretlent" váró kíváncsisággal érkeztem Sárospatakra vasárnap este.

Igen, vasárnap este, pedig a találkozó csak kedden kezdődött. Ehhez kapcsolódik az egyik legkedvesebb emlékem. Kifejezetten pozitív lelki, közösségi élmény volt átélni azt, hogy több száz ember két napon át együtt készíti elő fizikailag és lelkileg a tábort a nagy találkozóra. Persze a főszervező csapat és önkénteseik áldozatos munkával már hónapok óta ezen dolgoztak, mégis nagyszerű volt részese lenni annak, ahogy több százan (csoportvezetők, rendezők, segítők ...) azért gyűlünk össze, hogy együtt készüljünk a majd kétezer fiatal fogadására.

A találkozót persze én egészen másképp éltem meg, mintha résztvevő lettem volna, mivel csoportvezetésben, láthatatlan színházban és egyéb dolgokban is segítettem. Számomra természetes, hogy ha megyek valahova, akkor a programon lehetőség szerint nem „fogyasztói szemlélettel" veszek részt, azt nézve, hogy mit kapok itt, és „milyen színvonalon szolgálnak ki", hanem alkalmazkodó, segítő lelkülettel - főként, ha valamennyire magaménak érzem az ügyet. Most formális, előre betervezett segítésre is lehetőségem volt. Van, amikor erre nincs lehetőség, „csak" résztvevőként vagyok valahol, de a lelkület akkor is nagyon fontos. Mindezt nem azért írtam le, hogy nyilvánosan dicsérjem magam, sokkal inkább azért, mert ez a lelkület is olyan dolog, amiben - egy ilyen találkozó keretében is - sokat tanulhatunk egymástól. Igazán lélekmelengető volt látni a szívből szolgáló arcokat is, akik valóban Isten szeretetét tükrözték vissza, és szomorú volt látni azokat a helyzeteket, amelyekben a minimális alkalmazkodás készsége sem volt meg.

Természetesen sokak számára a rendkívüli hőség is meghatározó volt ezen a héten. Talán ennek is, talán a feszes programbeosztásnak is köszönhetően nem volt mindig könnyű együtt „mozgatni" a sok száz résztvevőt például a főelőadáson (tűző napon), vagy esti áhítaton való közös részvételre. Nekem (a két előző Csillagponttal szemben) idén egy kicsit hiányzott is az, hogy érezzem: itt majd kétezer magyar református fiatal „együtt mozdul", egy közösség vagyunk, és együtt, közösen emeljük például az ég felé a tekintetünket... Ez persze csak egy érzés.

Összességében ha a Csillagpontra gondolok, hála és öröm van a szívemben. Hála Urunknak, a főszervező csapatnak, az első Csillagpontot kitaláló és megvalósító úttörőknek, az egyház vezetőinek, akik nem csak „hivatalból" támogatják, a sok száz segítőnek, a gyülekezeti lelkészeknek és tagoknak, akik „reklámozták", és csoportot gyűjtve hozták a falujukból, a városukból a fiatalokat Sárospatakra... És öröm látni, hogy milyen csodálatos színes sokféleségben teremtett minket Isten, mindenkit a maga tehetségével, személyiségével, ízlésével, és mindebből áll össze a református fiatalság, illetve Krisztus teste... Jó volt átélni, és tevékeny részesének lenni. Köszönöm.

Kalydy Balázs

Háttérmunka a Csillagponton. A sárospataki gyülekezet tagjai imádságban hordozták az alkalmat, és a tőlük telhető technikai segítséget is igyekezettel biztosították a nagyszabású rendezvényhez. Ilyen volt a kezdeti időben az ásványvízadomány, a színpadelemek, az asztallapok biztosítása, a KIE kávéház árubeszerzésének segítése, tetőtéri helyiségekbe ventillátorok kérése, a cigánymissziós baranyai csoport számára a punya kenyér és beás lecsó hozzávalóinak biztosítása, vagy a nagy hőségben a szalmakalapárus szerzése. A kitűnően szervezett, nagyszámú segítő csapattal véghezvitt alkalmon mindenki találhatott kedve szerint való programot, élményt adó közösséget és barátokat, lelki épülésre lehetőséget adó rendezvényt. Örömmel fogadtuk a városi zarándokmenet megvalósulását, melyhez gyülekezeti tagok is szívesen csatlakoztak. De talán a legjobb érzés az volt, hogy a Csillagpont kerámia úrvacsorai kelyhei és tányérjai „hazatértek" egy kis időre, és itt lehettek szolgálatban, hiszen a mozgalom kezdetén ezek Sárospatakon készültek.

Virágh Sándor

Miskolc