Tarcali gyerekek nyári táborokban

2006 őszén Tarcal is bekapcsolódhatott a Vodafone Magyarország Alapítvány által támogatott egyházkerületi programba. Ennek köszönhetően a tanév során heti rendszerességgel tanulhattunk, játszhattunk együtt a helyi Gyülekezeti Házban a résztvevő gyerekekkel.

A nyár folyamán sem hagytuk otthon unatkozni a fiatalokat. A program részeként július elején kéthetes nyári napközis oktató táborban, augusztusban pedig Fonyban, tíznapos bentlakásos táborban vehettek részt tanulóink.

A tarcali táborban a kora délutáni órákat töltöttük együtt. A közös játékos bevezető után két teremben zajlottak a foglalkozások. Mindkét csoport az életkorának megfelelő fejlesztő feladatokat oldotta meg feladatlapok segítségével, illetve játékos formában. Minden nap volt kreatív foglalkozás is. Agyagoztunk, kipróbáltuk a szalvéta-technikát, gyöngyöt fűztünk, fontunk - minden mennyiségben.

Emellett jól jött a nyári melegben a vízipisztoly-csata, a foci és különböző csapatjátékok.

Az utolsó napra a közösen elkészített gulyás tette fel a koronát.

Azok a gyerekek, akik egész évben hétről-hétre szorgalmasan jártak a foglalkozásokra, részt vehettek a tíznapos Fonyi táborban. Itt bükkaranyosi és vilmányi gyerekekkel ismerkedtek meg és kötöttek barátságot. A programok bőséges kínálatából mindenki kedvére válogathatott. Délelőtt tanultunk. A történelem tantárgy nagyon sok gyermeknek okoz gondot. Nehezen tudnak tájékozódni időben és térben, az évezredek, évszázadok, évtizedek sűrűjében, valamint a térképen. Ezen próbáltak segíteni - szerintem nagyon eredményesen - ezek az órák. Nem a száraz tananyagot tanultuk, hanem megtapasztalták a tér és idő viszonylatát. A jól kitalált feladatok közül csak néhány álljon itt ízelítőként: idővonal készítése közösen csomagolópapírra, múmiakészítés WC-papírból, területszerző játék, drámajátékok.

A délutáni időszak nagyon változatos volt: foci a „nagypályán", hegymászás rengeteg izzadságcseppel a homlokukon, és voltak kézműves foglalkozások. A hét slágere a lakk-virág volt, emellett készítettünk kitűzőt, festettünk üveget, készítettünk termésképet, öntöttünk és festettünk gipszet, formáztunk agyagvázát, amelybe szárazvirág is került. Minden résztvevő kapott emlékként egy tarisznyát, amelyre mindegyikünk neve felkerült. A nagy hőségben jó szolgálatot tett a „csobogó", előfordult, hogy naponta kétszer is csobbantak a hűsölni vágyó fiatalok. Egyik délután kirándulást tettünk Sárospatakra, ahol érdeklődve figyelték a gyermekek a könyveket a Nagykönyvtárban, és a várat is sikerült „meghódítanunk". Utolsó este nagyon nehéz volt a búcsúzás. A tábortűznél szem nem maradt szárazon.

Azóta is rendszeresen részt veszek a gyerekekkel a vasárnapi istentiszteleteken. Az iskolában szünetekben hallom a táborban tanult dalokat. A folyosón egymásra mosolygunk a gyerekekkel, eszünkbe jutnak az együtt eltöltött szép táboros napok, és máris vidámabban megyünk be a tanórákra.

Nagyon örülök, hogy én is tagja lehetek ennek a közösségnek. Azt hiszem, az alábbi „jelenet" magáért beszél.

Az egyik istentisztelet után az egyik presbiter néni odajött hozzánk:

- Jövő héten is gyertek a templomba!

Erre az egyik kislány felkiáltott:

- Jövünk minden vasárnap!

A többiek pedig fülig érő szájjal bólogattak:

- Mi is jövünk.

Éles Ilona fejlesztőpedagógus

Tarcal