Sándor Endre: Kiteszek egy fürt gyapjút - Gedeon élete és üzenete

Magyarország gyermekei azt cselekedték, amit rossznak lát az Úr. 2004. december 5-én egyetlen nemzetként, hivatalosan nem vállaltuk, és megtagadtuk határon túl élő testvéreinket. (Csiha Kálmán: A Sátán lábnyomai in: Reformátusok Lapja LI. évf. 37. sz.)

Az Úrtól való elfordulás szemléletes példái: a törvényesített magzatelhajtások riasztóan magas száma, ha egy csöppségnek mégis sikerül világra jönnie, akkor a tavalyi évhez képest 0,6 ezrelékkel 5,8‰-re növekedett csecsemő-halálozási arányszám veszélyeivel kell megküzdenie. S kérdés, hogy felcseperedése közben a szétzilált oktatási rendszer képes-e megóvni nagykorúvá érésekor a sterilizáltatás kísértésétől? Megöregedve az öregkori magárahagyottság, az egészségügyben fennálló lehetetlen állapot hatására az idő előtti sírba meneteltől van-e, aki oltalmazza, erőt, reményt nyújt neki?

Ilyen körülmények között jelenik meg Sándor Endre az „elmélkedések, csendes percek" műfajában írt hetedik könyve, és nyújt vigasztalást az embereknek a reményen túli reménység felvillantásával. Magyarázatai során jobban megérthetjük Gedeon életét és üzenetét. Áhítatos könyvével buzdítja az olvasót, hogy naponként forgassa a Szentírást, tudakozza belőle az Úr akaratát. Gedeon élettörténetén keresztül mutatja meg a szerző, hogy hogyan lehet egy megfélemlített emberből az Úr erős vitéze.

Felteszi a kérdést, hogy ha látjuk, hogy Isten a mi egyedüli szabadítónk, akkor mégis miért nem hallgatunk a szavára. Azért - felel rá, „mert az embernek tetszetősebb, azonnal beteljesülőbbnek tűnik a sátáni félrevezető szó, mint az Úr szava. Mert a Sátán úgy adja el magát, hogy az embernek jót akar, s úgy tekint az isteni szóra, mint amivel az Isten korlátozni akarja az ember szabadságát! S csak sok nyomorúság és nagy megpróbáltatás után döbben rá az ember, hogy kár volt, mert félrevezették!" Ezzel szemben, aki az Úrra hallgat, azt hatalmas vitézzé teszi, népe szabadítójává. Mert az, hogy az Úr velünk van, mindenre elegendő. Meg is győződhetünk erről Gedeon történetéből, mikor Isten által a kevés ember fegyverek nélkül is hatalmas győzelmet arat. A címben szereplő mondat: „kiteszek egy fürt gyapjút" központi gondolattá emelésével a szerző arra biztat bennünket, ne féljünk jelet kérni az Úrtól, ha nem vagyunk biztosak abban, hogy a munka, amely előttünk áll, valóban ránk bízatott. Azonban, ha győzünk, ne felejtsük el, hogy nem a magunk erejéből történt, ne cselekedjünk Gedeonhoz hasonlóan, aki bálványt készített, és bűnre vitte az egész népet. „Ember vigyázz! - olvassuk a figyelmeztető szót - Ne ess, ne lépj bele abba a vízbe, melybe már előtted sokan belefulladtak!"

Gedeon egy élettel szolgálta az Urat és szabadságot adott népének. Élete, példája arra buzdít, hogy merjünk az Úrral harcolni, legyünk „az örök élet hordozói", akik hirdetik a ma is testi-lelki nyomorúságban élő embernek: van szabadulás.

Tolcsva, 2007. szeptember 24.

Karsai Péter segédlelkész