Az elmúlt 50 év emlékei, a jövő reményei

Ezzel a címmel hangzott el a gyülekezeti életről szóló beszámoló az Ózd-Sajóvárkonyi Református Egyházközség ünnepi, hálaadó istentiszteletén 2007. október 7-én. Ezt megelőzően Gazda István esperes úr szolgált igehirdetéssel, melyben az Úr meglátogatásának idejére hívta fel az ünneplők figyelmét, és e meglátogatásnak helyes felismerésére bátorította a gyülekezet közösségét.

A hálaadó alkalom elsőként a gyülekezet születésének 50. évfordulójára szentelt ünnepet. De hálát adtunk a mindenható Istennek templomunk belső megújulásáért, és azért, hogy a mögöttünk lévő napokban Kasza Bálint gondnok úr segítségével helyreállíthattuk az orgonát. Az Ózd-Sajóvárkonyi Református Egyházközség 1957. augusztus 25-én lett önálló gyülekezetté. Az ezt megelőző időszakra úgy tekintünk, hogy az ózdi anyaegyházközség hűen táplálta és gyarapította e közösséget, mint édesanya a magzatát. Mindaddig, míg el nem jött az önállósodás, a megszületés ideje, mikor e lelki közösség már önmaga, egyedül kellett hogy életjeleket adjon magáról. Hálás vagyok a mi megtartó Atyánknak, amiért ez az ünnepi alkalom is egy életjel, egy hang lehetett a világ számára, hogy az Ózd-Sajóvárkonyi Református egyházközség él. Az 1950-es években az ózdi gyár nagy munkalehetőséget kínált, és az ide munkába érkező emberek, a várkonyi és a mai táblási területen élők igényelték azt, hogy lelki közösségben éljék meg hitüket. E peremterület messze esett az ózdi templomtól, ezért onnan járt ki a lelkipásztor és szolgált a hívek között. Ekkor fogalmazódott meg a gyülekezet közösségében a templomépítés gondolata. De anyagi lehetőségeik korlátai miatt először egy iskola épülhetett fel, ahol az istentiszteleti alkalmakat tartották. Később az államosítás miatt az iskola épületét is elvesztették, ezért úgy, mint a kezdetekben, családoknál, házaknál tartottak istentiszteletet. Azonban a jó Isten segítségével sikerült megvásárolni azt a telket, amin ma is áll a templom és a parókia. Egy vályogház volt ezen a portán. Ebből lett egy lapos tetős imaterem, melyhez közvetlenül hozzáépült a parókia. Darányi Lajos püspök úr miután megtekintette az építkezést, ígért 5000 Ft-ot, és küldött 15 000 Ft-ot. Így került tető a lakásra. A gyülekezet első lelkipásztora Hajdu Lajos nagytiszteletű úr volt 1957 és 1967 között, aki sokszor családjával együtt hűen munkálkodott az építkezésen. Mind a falak építésén, mind pedig a gyülekezet építésén, a lelkek pásztorolásán. Ő maga is hálaadással emlékezett ezekre a nehéz, de áldásos időkre köszöntő szavaiban. Az egyházkerület és az egyházmegye köszöntését Gazda István esperes úr tolmácsolta a gyülekezet felé. Majd Gere Gábor nagytiszteletű úr emlékezett a várkonyi szolgálatban töltött időre, az 1968 és 1977 közötti időszakra. Ő folytatta az építkezést, és egy garázzsal és egy irodával bővítette a parókiát, majd tovább munkálkodott az imaterem bővítésén. A köszöntők sorába lépett Lázár Péterné tiszteletes asszony, aki mérnök férjével az egyházközség épületeit korszerűsítette és a lelki szolgálatban is sok-sok áldozathozatallal igyekezett szolgálni 1983-1991 között. A 70-es évek végén és a 80-as évek elején több lelkész váltotta egymást: Máté István, Agócs Béla, Szaniszló Judit és Pataky László. 1992-től a parókiaépítő Hajdu Lajos leánya Lezákné Hajdu Enikő tiszteletes asszony lett a gyülekezet lelkipásztora. Tovább folytatódott az építkezés. Az imateremből templom lett. A gyülekezet tagjai gyarapodtak, az ifjúság megújult. 1996-tól Hajdu Lajosné nagytiszteletű asszony vette át a szolgálatokat leányától. Az ő idejében szólalhatott meg először a harang a toronyban. Ez időben a harang szavára válaszolta az itt lakók sokasága bizonyságtévő hangon és örömmel, hogy: „Táblának temploma van!"A tiszteletes asszony nyugdíjba vonulása után másfél hónapig Szabó Gabriella lelkésznő látta el a szolgálatokat. E sorok írója 2003. január 19-én szolgált először a gyülekezet közösségében. Emlékezetes első találkozás volt ez számomra sok kedves testvérrel, akik ma is és vasárnapról vasárnapra itt ülnek a padokban, és azokkal is, akik már elmentek közülünk a minden élőknek útján. 2008. januárjában immár 5 éve lesz itteni szolgálatomnak. Az elmúlt fél évtizedben azon igyekeztünk a gyülekezet közösségében, hogy templomunk belső formája elnyerje mai alakját. 2005-ben Aczél Béla gondnok úr és kedves felesége szolgálatával megkezdődött a templom külső festése, a parókia és templomkert szó szerinti felvirágoztatása. A gondnok úr időközben szülőfalujába, Szatmárcsekére költözött kedves feleségével. Majd Kasza Bálint gondnok úr folytatta a megkezdett belső munkákat. A felvidéki jó kapcsolat és a családi kötődés vezette ide Deme István asztalosmestert és munkatársait, akik keze munkája által az imaterem pulpitusából szószék lett. Megújult a Mózes-szék. A somsályból kapott padok kibővítésre kerültek. Az úrasztalát a templom középpontjába helyeztük, és a falak lambériás borítást kaptak, mely által az emberi szemet és szívet gyönyörködteti az Úrnak hajléka. Kasza Bálint gondnok úr keze munkáját dicséri a mennyezeti csillár és a hozzá illő fali lámpák is. E szemmel látható építkezések értékét az adja meg, hogy itt az elmúlt 50 évben élő gyülekezet, Istenben bízó lelkek serege kereste az imádság csöndjét és várta az Ige útmutatását. Az Ózd-Sajóvárkonyi gyülekezet életéhez szorosan hozzátartozik a hangonyi és centeri szórvány gyülekezetek közössége, a területünkön található két iskola és három óvoda gyermekei és ifjai között végzett hitoktatás. A közelünkben lévő két idősotthon lakóinak lelkigondozása, és e helyeken istentiszteleti alkalmak tartása. Hozzátartozik a gyülekezet életéhez immár negyedik esztendeje a jó testvéri kapcsolat is a sajóivánkai és sajókazai gyülekezetekkel. E gyülekezetek ifjai nyaranként együtt táboroznak, gondnokai, presbiterei és gyülekezeti tagjai szívesen találkoznak. Egymás örömében és megpróbáltatásaiban osztoznak. Ünnepi istentiszteletünkön részt vettek az Ózdi 22-es „Vas" cserkészcsapat tagjai, akik úrasztali és szószéki terítőt ajándékoztak a gyülekezetnek. Az Ózdi Evangélikus Egyházközség nevében Tóth Melinda lelkésznő köszöntötte a gyülekezetet. Az alkalmat Bundzik Tímea orgonaművész orgonajátéka színesítette.

Befejezésül egyetlen gondolat: A közelmúltban gyülekezetünk egy alapítványt hozott létre, melynek segítségével az idősek gondozásában, segítésében kívánjuk szolgálatunkat kibővíteni. Az alapítvány egy kedves lelki testvérünk nagylelkű adományával indult, aki idősek otthonának létrehozása és működtetése céljából 1 millió forintot, mint induló tőkét adományozott. E felajánlással néhai Dóczi Antal nagytiszteletű úr és kedves felesége emlékét kívánja felidézni és mindnyájunkat emlékeztetni arra, hogy egykor az ózdi gyülekezet pásztoraiként ők milyen nagy alázattal, önzetlen szeretettel és sok-sok áldozathozatallal szolgálták az Urat. Az ózdi önkormányzat ez esztendőben fejlesztési célokra közel 1 millió forintot támogatásként adott. Egy kedves gyülekezeti tagunk otthonát és beépíthető telkét ajánlotta e nemes célra. Tudjuk, hogy ez még kevés a cél eléréséhez, de hisszük, hogy az Úr előtt kedves szolgálat megtermi gyümölcsét. Ezért kérjük továbbra is az Úr áldását szolgálatainkra. És számítunk segítőkész felénk nyújtott kezekre. Ha szívesen köszöntené 50 éves gyülekezetünket, megteheti: Az Ózdi Református Egyház Öregotthon Alapítvány - OTP 11734121-20045106 számlaszámára ajánlott adományával, melyet köszönettel fogadunk!

Bundzik Attila lelkipásztor