Lelkész-presbiteri konferencia 2007. november 10. Sárospatak

Mára már hagyománnyá vált, hogy tavasszal és ősszel lelkész-presbiteri konferenciát tart a Tiszáninneni Református Egyházkerület. Ezt az eseményt nagyon sokan várjuk.

Ezek az alkalmak mindig sok gondolatot ébresztenek a résztvevőkben, feltöltődhet az ember lelke hosszú időre. Le sem lehet írni annak varázsát, amikor egy nagy templomot betöltetek azok az emberek, akiknek igényük van az egymással és Istennel való közösségre. Különösen igaz ez akkor, amikor a konferencia témája „a közösségi ember": a gyülekezet, a nemzet közössége és a határon túli magyarokkal való közösség.

A konferencia megnyitása után a Sárospataki Református Kórus szolgálatát hallgathattuk. A zene, az éneklés különös hatását érezhettük meg a szép kórusműveket hallgatva. Augustinus mondása szerint: „Kétszeresen imádkozik, aki jól énekel."

Mi a közösség? Csomós József főtiszteletű püspök úr igehirdetése irányt mutatott. Legfőbb közösségünk a család, amelyet a rohanó világunk negatív hatásai majdnem tönkretesznek. Egyre kevesebb az a család, ahol a szeretet, a békesség lakozik. Egyre több az a párkapcsolat, ahol a felek nem kötnek házasságot, hanem csak együtt élnek, így könnyebb a szakítás. Isten segítségével kell építeni a közösséget. Legyen ez a legkisebb közösség a család, vagy a nagyobb, mint a gyülekezet, az egyház vagy a nemzet.

Az igehirdetés után dr. Bagdy Emőkét, a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Kar Pszichológia Tanszék vezetőjét hallgattuk. Előadása: „A közösségi Ember"-ről szólt. Dr. Csiha Kálmánt idézte: „Amikor a legsötétebb az éjszaka, akkor jön a fény, akkor dereng a hajnal. Nézzünk fel az Égre!" Legfontosabb tény, hogy

az ember eredendően, isteni akaratból közösségi lény, kölcsönös egymásra utaltságban él.

Ezt mutatta be a csecsemő életén keresztül. Nagy szükségünk van egymásra, mert az egyedüllét, izoláltság hullámzó rendellenességhez vezet, agyi folyamatzavarhoz. Hatalmas a család formáló ereje, hogy az ember „közösségi emberré" váljon. Az anyatejjel a gyermek a hitet, a reményt, a szeretetet kapja. Az apa adja az erőt, a gerincet, az értékrendet, az önvalónkat, a szeretetkapcsolatunkat.

Mindenkinek kell tartozni valahová, legyen ez család, munkaközösség vagy a gyülekezeti közösség. Sajnos a mai világunk értékmérője a pénz, alattomos hatású. Itt az emberek nem köteleződnek el, eldobó, kidobó emberi kapcsolatok alakulnak ki. Tudományos vizsgálatokkal bizonyították, hogyan hat az agresszió és a jó cselekedet látványa az immunrendszerünkre. Az agresszió hatása nagy károsodást okoz, míg a jó cselekedet kedvezően hat a néző immunrendszerére, sőt a természetes őssejtek is jobb állapotba kerülnek. Tehát jót kell cselekedni! A tudomány bebizonyítja, hogy sokkal jobban járunk, ha szívvel-lélekkel segítjük embertársainkat, a közösségeinket, így válunk mi is közösségi emberré, leszünk Isten követőivé. Jutalmul egészségesebb életet kaphatunk az immunrendszerünk megerősödése által.

A Sárospataki Református Kollégium Általános Iskolásainak műsorát hallgatva örül a keresztyén ember, mivel a bemutatkozó gyermekek bizonyítják, hogy a családok igénylik a keresztyén nevelést, amelyet az egyházi iskolák nyújtanak.

„A Magyar Református Egyház szerepe a nemzet közösségének életében". Ez volt Csoma Áron zsinati szóvivő előadásának témája. Az Apostolok Cselekedeteinek 27. fejezetét tárja elénk Révész Imre 1939-ben kiadott magyarázata alapján. Pál figyelmeztetését nem fogadják el, de nem megsértődik, hanem reménységet ad. Végig az úton a rábízott emberek segítő társa lesz, igazi közösségi ember. Csoma Áron rámutatott, hogy a mai helyzet talán nehezebb, mint az 1939-ben volt. Ebben nagy szerepe van a politikának, a politikát kiszolgáló médiának, amelyek sokkal inkább a fogyasztói társadalmat szolgálják ki, mint az egyház ügyével foglalkoznak. Leginkább ferde képet alkotnak az egyházakról, így sokat ártva a kereszténységnek. Például 2004. december 5-i népszavazás másként alakulhatott volna, ha a média másként hat az emberekre. A valóságot tükrözve a templomokon túlra nem jutott ki a szavazás jelentősége. Az egyház sokszor megszólal nem saját érdekében, hanem a közösségekért és az egyes emberekért. (pl. egészségügy, iskola, határon túli párbeszéd). Az egyházat támogatva civil szervezetek is kapcsolódnak a felsorolt témákhoz. A keresztyén ember feladata a világnak átadni az evangéliumot, ahogy teszi ezt a trombitáló angyal Sárospatak címerében.

Ismét énekszó és szavalat tette ünnepélyesebbé összejövetelünket, majd dr. Hörcsik Richárd, Sárospatak polgármestere, országgyűlési képviselő, presbiter köszöntötte az egybegyűlteket. Örömét fejezte ki, hogy egyre gyakrabban adhat otthont Sárospatak az egyházi összejöveteleknek.

A következő meghívott vendég Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület főjegyzője volt. „Erdély szerepe a nemzet közösségének életében" címmel tartotta előadását. A XVII. században írt Egyháztörténet alapján bemutatott erdélyi történelem sok mindent megértet velünk. Példáját mutatja összefogásnak, összetartozásnak az egy területen élők között, tehát a többnemzetiségű közösséget. Összetartozásuk egyik legszembetűnőbb eszköze a három pecsét volt, amelyet a három nemzetiség használt, a három pecsétnek együtt volt értelme, mert a három alkotott egy egészet. A nemzetiségek évszázadokon keresztül együtt éltek a mai Erdély területén, de ez az egyensúly a XX. században felbomlott. Sajnos határainkat megnyirbálták, nagy területet vettek el, köztük Erdélyt is, a trianoni diktátum hatására. Püspökhelyettes úr is megemlítette a 2004. december 5-i népszavazást, amelynek eredménye nem esett jól egyetlen határon túl élő magyarnak sem. Harag, gyűlölet nincs bennük, hanem inkább a feladatokról, megoldásokról tanácskoznak. Az előadónak volt egy számomra megdöbbentő mondata, miszerint eljutottunk oda, hogy most már nekik kell lelki segítséget nyújtaniuk az anyaországnak, az ott kialakult politikai, gazdasági helyzet miatt. Nekünk Magyarországon élő, keresztyén embereknek kell megpróbálni jóvátenni a jóvátehetetlent: Isten segítségével testvéri közösséget vállalni a határon túli magyarsággal.

Az elhangzottakat Ábrám Tibor főgondnok úr zárszavában összegezte.

Egyperces néma felállással emlékeztünk meg néhai dr. Csiha Kálmán volt Erdélyi püspök életéről, akit a konferenciával egy időben kísértek utolsó útjára. A Himnusz éneklésével ért véget konferenciánk.

Ez úton köszönöm meg a magam és minden résztvevő nevében a szervezők munkáját, és a sárospataki református gyülekezet befogadó szeretetét, amely lehetővé tette, hogy több mint ezer presbiter és lelkész részt vehetett ezen az alkalmon. Feltöltődve és lelkiekben gazdagodva indultunk haza e csodálatos nap után, és várjuk a következő hasonló alkalmat.

Onga, 2007. november 18.

Dienes Lászlóné

az ongai református gyülekezet

gondnoka