TI ÍRTÁTOK - Gondolatok az utakról és a célokról

LX. évfolyam 4. szám / Ifjúsági rovat


Lásd, eléd adtam ma az életet és a jót, de a halált és a rosszat is. Ezért parancsolom ma neked, hogy szeresd Istenedet, az Urat, járj az ő útjain, tartsd meg parancsolatait, rendelkezéseit és döntéseit, és akkor élni és szaporodni fogsz, mert megáld téged Istened, az Úr azon a földön, amelyre bemégy, hogy birtokba vedd.



(5Móz 30,15-16)


 


Egyik sem fontosabb a másiknál, a kettő alkot egy egészet, a kettő együtt jár: ha nincs célunk, akkor az út is „leértékelődik", mert nincs miértje.

Viszont, ha van egy célunk, de elérése érdekében nem a helyes úton járunk, akkor a célnak sem lesz értelme, mert az az út nem a cél elérését szolgálja.


Minden ember halad valamilyen úton. A kérdés az, hogy van e célja... és szerintem pontosan ez az, ami a kettőt elválaszthatatlanul egybeköti, mert a céltalan út sehová sem vezet.


Azt hiszem a kérdésre a válasz minden emberben máshogy fogalmazódik meg, hiszen mindenkinek más a tapasztalata. Egy idősebbnek, aki a fél életét már maga mögött tudhatja, aki már több mindent átélt, bizonyára nem egyezik a véleménye egy 15-20 évesével, aki előtt még ott az a nagybetűs valami. Lehet, ha én is idősebb leszek, el tudom majd dönteni, hogy melyik is a fontosabb, de egyelőre nem tudok választani... talán mert még döntésképtelen vagyok, talán mert még nincs tapasztalatom, vagy talán - és ez a döntő - még nincs kitűzve az a cél, aminek a helyes útján lehetne járnom.


Még várok... arra, hogy egyszer döntsek a célt illetően, és ha az meg van, kell betájolni az irányt, az utat, amin végig kell mennem a sikerért. Szerintem ez a legfontosabb, egyszer jól dönteni és akkor let's go on the perfect way!


„...mert az ember egy életen át készül valamire" - én arra, hogy a jelenlegi semmi értelme utat felcseréljem egy olyanra, amelyik majd a célért megy... „de nem sürgetem azt a pillanatot. Meg akarom várni, ahogy minden dolog rendjét és idejét várja az ember."


Ehhez viszont elengedhetetlenül szükség van másokra, barátokra, családra, hiszen ők azok, akik támogatnak, talán terelnek is a jó irányba, de mindenképpen nagy szerepük van a döntésben.


egy végzős gimnazista

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

…intettünk és buzdítottunk, és kérve kértünk titeket: éljetek az Istenhez méltó módon… 1Thessz 2,12a

Jób 4

Miért zavarta Elifázt (5–6), hogy Jób hitének egyértelmű áldásait látta mások életében (3–4)? Milyen lélek van abban, aki a gyászolót vádolja gyermekei haláláért, az őt ért csapásokért (7–9)?

tovább

(13) „Jött valaki az ég felhőin…” (Dániel 7,1–14)

– Dániel látomásában rémséges vadállatok tűnnek fel, egyik felfalja a másikat. Igazi vadállatok ezek a korabeli, egymást követő birodalmak: a babiloniak, a médek, a perzsák, a mindent „egyesítő” nagy macedón (görög, hellén) birodalom, és annak utódbirodalmai. Mindegyik ijesztő, erőszakos, mindent felemésztő, a maradékot összetaposó, pusztító, nagyokat mondó szájával hőbörgő (1–9).

tovább

EZÉKIEL 13,17-23 - Nem ártatlan játék!

Az Ószövetség kizárólag ezen a helyen említ kifejezetten hamis prófétanőket. Férfi kollégáiktól eltérően ők nem csak hazugságokat hirdetnek Isten üzeneteként, hanem még mágikus rituálékat (halottidézéseket) is tartanak, és mágikus tárgyakat állítanak elő. 

tovább

2017. november 13. hétfő

Szüret

Az én Atyám a szőlőműves. (Jn 15,1)

 

tovább

Dicsérje Őt a köd is!

Minden lélek és minden létező,
hó és szélvihar, tűz és jégeső,
Dicsérjétek az Urat!

tovább