TI ÍRTÁTOK - Gondolatok az utakról és a célokról

LX. évfolyam 4. szám / Ifjúsági rovat


Lásd, eléd adtam ma az életet és a jót, de a halált és a rosszat is. Ezért parancsolom ma neked, hogy szeresd Istenedet, az Urat, járj az ő útjain, tartsd meg parancsolatait, rendelkezéseit és döntéseit, és akkor élni és szaporodni fogsz, mert megáld téged Istened, az Úr azon a földön, amelyre bemégy, hogy birtokba vedd.



(5Móz 30,15-16)


 


Egyik sem fontosabb a másiknál, a kettő alkot egy egészet, a kettő együtt jár: ha nincs célunk, akkor az út is „leértékelődik", mert nincs miértje.

Viszont, ha van egy célunk, de elérése érdekében nem a helyes úton járunk, akkor a célnak sem lesz értelme, mert az az út nem a cél elérését szolgálja.


Minden ember halad valamilyen úton. A kérdés az, hogy van e célja... és szerintem pontosan ez az, ami a kettőt elválaszthatatlanul egybeköti, mert a céltalan út sehová sem vezet.


Azt hiszem a kérdésre a válasz minden emberben máshogy fogalmazódik meg, hiszen mindenkinek más a tapasztalata. Egy idősebbnek, aki a fél életét már maga mögött tudhatja, aki már több mindent átélt, bizonyára nem egyezik a véleménye egy 15-20 évesével, aki előtt még ott az a nagybetűs valami. Lehet, ha én is idősebb leszek, el tudom majd dönteni, hogy melyik is a fontosabb, de egyelőre nem tudok választani... talán mert még döntésképtelen vagyok, talán mert még nincs tapasztalatom, vagy talán - és ez a döntő - még nincs kitűzve az a cél, aminek a helyes útján lehetne járnom.


Még várok... arra, hogy egyszer döntsek a célt illetően, és ha az meg van, kell betájolni az irányt, az utat, amin végig kell mennem a sikerért. Szerintem ez a legfontosabb, egyszer jól dönteni és akkor let's go on the perfect way!


„...mert az ember egy életen át készül valamire" - én arra, hogy a jelenlegi semmi értelme utat felcseréljem egy olyanra, amelyik majd a célért megy... „de nem sürgetem azt a pillanatot. Meg akarom várni, ahogy minden dolog rendjét és idejét várja az ember."


Ehhez viszont elengedhetetlenül szükség van másokra, barátokra, családra, hiszen ők azok, akik támogatnak, talán terelnek is a jó irányba, de mindenképpen nagy szerepük van a döntésben.


egy végzős gimnazista

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

Boldog lehetsz, Izráel! Van-e, aki hozzád fogható: olyan nép, amelynek védelme az Úr?! Ő a te segítő pajzsod és dicsőséges kardod. 5Móz 33,29a

1Móz 48

A bibliai történetek jó része ellentmond a törvényben megfogalmazottaknak. Manassénak mint elsőszülöttnek kellett volna megkapni a jobb kézzel adott első áldást, mégis Efraim az, akire Jákób, áldásmondása során ráteszi jobb kezét. 

tovább

(32) „…akik pedig mégis követték, féltek.” (Márk 10,32–45)

Szóljunk erről, mert Márk evangélista is szóba merészeli hozni ezt.

Akik követték Jézust, tele voltak félelemmel (32).

tovább

ZSOLTÁROK 86,1-10 - Hogy vagy?

Kezet a szívre: Kinek válaszolok őszintén a címben feltett kérdésre? Ki az, aki annyira bizalmas számomra, hogy a felszínes és néha nem annyira őszintén gondolt „Jól vagyok”-nál többet tudok mondani? 

tovább

Zokogó szemek

„Könnyem lett a kenyerem éjjel és nappal, mert egész nap ezt mondogatják nekem: Hol van a te Istened?” (Zsoltárok 42,4)

tovább

Szép Ernő: Imádság

Ki ülsz az égben a vihar felett,
Én Istenem, hallgass meg engemet.

Hozzád megy szívem, ajkam csak dadog,
Hazámért reszketek, magyar vagyok.

tovább