Lelkesen
LX. évfolyam 4. szám / Ifjúsági rovatHóvihar az Alpokban
Talán az első világháború elején történhetett, egy magyar század hadgyakorlaton volt az osztrák Alpokban. A fiatal hadnagy egy reggel felderítő őrsöt küldött előre a jégvilágba. Alig kelt útra a kis csapat, elkezdett sűrűn havazni. A havazás hamarosan hóviharrá vált. Az ítéletidő két teljes napig tartott.
A század nem kapott hírt a felderítőkről. A hadnagyot gyötörte a lelkiismerete, hogyan lehetett ilyen meggondolatlan, hogy a biztos halálba küldje ezeket a hegyet nem látott, tapasztalatlan alföldi fiúkat?!
Eltelt három nap. Egyszerre csak ott álltak a felderítők a tábor szélén. Felindultságát leplezendő, katonás üvöltéssel kérdezte a hadnagy:
- Emberek, hát... mi történt magukkal?!
- Jelentem hadnagy úrnak alássan... - kezdte a tizedes -, bizony azt hittük, amikor kitört ez a hózivatar, hogy elvesztünk. Lábunkat is alig tudtuk mozdítani az irdatlan hóban... Hogy hol járunk, azt már senki sem tudta a hó miatt, ugye. Csak fehérség volt...
- És?! - sürgette a hadnagy - beszéljen már, ember!
- Hát akkor az történt, jelentem hadnagy úrnak alássan..., hogy ez a katona - bökött a mellette állóra - benyúlt a zsebébe...
- A lényeget, ember, a lényeget! - kiabált újra a tiszt.
- Igenis. Jelentem, abban a zsebben volt egy térkép ott... Ettől úgy megnyugodtunk, hogy sátrat vertünk, hát nem volt az ám könnyű abban a hóviharban, és letáborozva kivártuk, amíg elvonult ez az osztrák idő a fejünk felől... Aztán meg felkerekedtünk, és hadnagy úrnak jelentem alássan, mostan meg itt vagyunk mind valamennyien...
- Jól csinálták, tizedes. Látszik, hogy a hadnagyunk legalább térképet olvasni megtanította magukat! - mondta fellélegezve a fiatal tiszt, és kinyújtotta kezét a szakadozott térkép után. Kicsit megvonaglott az arca, amikor a tépett papírra pillantott, mert a francia Pireneusok térképét tartotta kezében...
Szent-Györgyi Albert, a Nobel-díjas orvos és fiziológus, élettapasztalatát és életfilozófiáját, mint ember és mint tudós, a következő történettel magyarázta az egyetemi ifjúságnak:
- „Egy életre megtanultam: nem az a fontos, hogy mi van rajta, hanem az, hogy érezzek egy térképet a markomban. Ez reményt, erőt ad és kimozdít a holtpontról. Mi emberek nekiindulunk az útnak, ha hisszük, hogy van egy tervünk, ami segíteni fog. Nem a térkép, hanem ez a hit a fontos..."
(forrás: Hézser Gábor, Mindennapi és nem egészen mindennapi történetek)
Kapcsolat
Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com
Kitekintő RSS
- Elhunyt Demes András az utolsó magyarul prédikáló lelkész Argentínában
- Re:formálj! - Elindult a regisztráció a Csillagpontra
- V. bibliaismereti verseny
- A tanítványság kérdései - Kereszt-kérdések konferencia
- „Egy házunk van" teremtésvédelmi konferencia
- Szeretethíd: elindult a regisztráció
- Missziói lelkésztovábbképzés sorozat - Lelkésztovábbképzés Michael W. Goheen előadásaival
Pályázatok RSS
- Vezetői pályázat
- Megvalósult az EGYH-KCP-17-P-0168 azonosítószámú pályázat „Tiszáninneni templomépítési program” alprojektje
- Megvalósult az EGYH-TAB-20-P-0019 azonosítószámú pályázat „2020. évi egyházi táborok és közösségi célú projektek támogatása”
- Megvalósult az EGYH-EOR-20-P-0072 azonosítószámú pályázat
- Megvalósult az EGYH-KCP-17-P-0168 azonosítószámú pályázat „Tiszáninnen értéknövelő támogatás” alprojektje
- Megvalósult az EGYH-KCP-16-0097 pályázat
- Megvalósult a EGYH-ESZK-19-0023 pályázat
Napi lelki táplálék
…mindezt azért teszik, mert nem ismerték meg sem az Atyát, sem engem. Jn 16,3
Lk 21,1–4R
„…az egész vagyonát” (4). Aki a feleslegéből ad, jótékonykodik; aki mindenét adja, Istent imádja.
(4) „Így tudjátok majd, melyik úton kell mennetek…” (Józsué 3)
– Az Úr vezet, előttünk jár. A feltámadott Úr a tanítványok előtt járt (Máté 28,7). Sok a járatlan út. Noha mi szeretnénk mindent előre modellezni, kiszámolni, az ismeretlen utak kapcsán is; de váratlan körülmények ezrei veszélyeztetik a tervet.
LUKÁCS 22,14–23 - Horderő
Vajon tisztában voltak a tanítványok Jézus szavainak horderejével? Megértették egyáltalán, hogy Uruk saját haláláról szólt?
2018. április 3.
Nóé elkezdte a földet művelni, és szőlőt ültetett. Egyszer bort ivott, megrészegedett, és mezítelenre vetkőzött a sátrában. Hám, Kánaán ősatyja, meglátta apja szemérmét, és elmondta kint levő két testvérének. Akkor Sém és Jáfet fogták a ruháját, a vállukra terítették, s háttal bemenve, betakarták apjuk szemérmét, de elfordították arcukat, és így nem látták apjuk szemérmét. Amikor Nóé kijózanodott mámorából, és megtudta, hogy mit tett vele a kisebbik fia, ezt mondta: Átkozott Kánaán! Szolgák szolgája lesz testvérei közt! Ezután ezt mondta: Áldott az ÚR, Sémnek Istene! Legyen Kánaán a szolgája! Terjessze ki Isten Jáfetet, lakjék Sém sátraiban, legyen Kánaán a szolgája! (1Móz 9,20-27)
Dénes Károly: Keresztfa tövében
Golgotának véráztatta hegyén,
Csodálkozom Jézus szeretetén.
Sokat beszél jóságáról nekem,
Boldog vagyok keresztfa tövében.
