Imahét a Krisztushívők egységéért - Ökumené Encsen

Számos gyülekezetben megtartották a keresztyén hivők ebben az esztendőben is az ökumenikus imahét alkalmát. Így volt ez Encsen is.

Ez önmagában még nem nagy hír, hiszen nem először, és reménység szerint nem is utoljára kerül sor arra, hogy a két protestáns gyülekezet, és a görög katolikusok lelkipásztoraikkal együtt közös könyörgésen vesznek részt. Évek óta tartjuk az imahét egy napján a közös istentiszteletet, felváltva a három templomban. Ám most arról számolhatunk be, hogy a közelmúltban az alkalmak számában és tartalmában is gazdagodás jelei mutatkoznak.

A női Világimanap és a kárpát-medencei imaóra után - melyen szintén nemcsak a református gyülekezet tagjai szoktak megjelenni - 2007 szeptemberében mi is csatlakoztunk a 3. Európai Ökumenikus Nagygyűlés fáklyás istentiszteletéhez. A Nagygyűlés főtémája ez volt: Jézus Krisztus világossága ragyog Európában mindannyiunkra. Ennek a bátorító üzenetnek a nyomán mi is bekapcsolódtunk abba az európai zarándoklatba, mely Rómától Wittenbergen át Nagyszebenig vezetett. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa buzdítására a magunk módján csatlakoztunk az Európa megújulásáért és egységéért való megmozdulásba. Akképpen történt ez, hogy az evangélikus és református gyülekezet tagjai és lelkészei összegyűltek, és a gyülekezeti termünkben tartottunk közös könyörgést szeptember 8-án este 8 órakor, majd fáklyákkal a kezünkben tettük meg a két templom közötti kb. egy kilométeres távolságot, mintegy negyvenen.

Tettük ezt azzal az imádságos gondolattal és érzéssel, hogy ezek a fények jelek, Krisztus ránk ragyogó világosságának, szeretetének jelei.

Reményteljes összetartozásunkat igyekeztük ezen a módon kifejezni Encs városában.

Ebben az esztendőben az Imahét „rendezvénye" sem korlátozódott, mint eddig, csupán egy alkalomra. Evangélikus testvéreinkkel közösen tartottuk bibliaóráinkat. Egyik nap a reformátusok, másik nap az evangélikusok voltak a házigazdák. Majd az imahét zárónapján január 27-én délután közös, nagy istentiszteleten vettünk részt, ahol már nemcsak Gerlay Pál evangélikus lelkipásztor és hívei, de a görög katolikus esperes úr, dr. Petrasevits Dénes és gyülekezete is részt vett és szolgált, sőt jelen voltak a római katolikus egyház tagjai közül is többen a református templomban.

„Szüntelen imádkozzatok!" (1Thessz 5, 17) volt nálunk is a vezérlő ige, mely köré csoportosította minden lelkipásztor Isten Igéjének üzenetét. A hét fő éneke a „Bár szétszakítva él az egyház, Jézusban mégis egy lehet" volt.

Külön öröm, hogy az encsi ökumenikus alkalmakon a város közigazgatási területéhez tartozó többi gyülekezetből, Abaújdevecserből és Fügödről is örömmel jönnek a testvérek a közös imádkozás alkalmára. A vasárnapi istentiszteletet gazdagította a református Gárdonyi Zoltán Vegyeskar szolgálata.

Ugyanebben a lelkipásztori körzetben Csobádon is zsúfolásig megtelt a kis református templom egy hétköznap este. Ott szolgált örömmel velünk együtt Szilágyi Gábor görög katolikus és Ivancsó István római katolikus szolgatársam.

Az nem újítás, hanem régi hagyomány, hogy a közös imádkozás alkalmát közös étkezés követi, melyen mindig a vendéglátó gyülekezet tagjai gondoskodnak a lelki táplálék után a test táplálásáról.

Kérjük Istent, adja áldását alkalmainkra, segítsen, hogy ne váljon formálissá ez a közösséggyakorlásunk, hanem Ő maga töltsön be Lelkével, hogy életünkkel bizonyíthassuk: lehet, ma is lehet az evangélium mércéje szerint szeretetben, egymás megbecsülésében élni.

Baksy Mária

esperes, Encs