Az ember, szerintem

LXI. évfolyam 1. szám / Ifjúsági rovat

"Megteremtette Isten az embert a maga képmására...férfivá és nővé teremtette" - írja a Biblia. Ebből kiindulva akár azt a következtetést is levonhatnánk, hogy minden ember nagyon hasonló, sőt, az emberek egyformák is lehetnek.

Ezzel szemben: „minden ember más, de éppen ez a jó", ahogy a híres LGT-dal sora mondja. Látszólag talán egyformán születünk, mégis más-más tulajdonságokat öröklünk és születnek meg bennünk.


Isten jóra teremtett bennünket, még most is megvan bennünk a jóra való hajlam, de ugyanígy - sőt erősebben - a rosszra. A kettő aránya az évek során sokat alakulhat, mindenkinél változó mértékben, de a tétel igaz marad.


A fentiek igazak magára az emberre is. A történelem során sokat alakult az ember helyzete, sok mindent fedezett fel, sok mindent tudott elérni és még többet akar, miközben a jóra és rosszra való hajlam nem változott.


Az ember a legnagyobb földi hatalom birtokosa, hatalmat kapott más élőlények felett, sőt, néhány embernek - látszólag - hatalma van saját embertársai felett is.


Az ember a legintelligensebb lény a földön, olyan csodálatos dolgokra képes, melyre más élőlény nem, viszont olyan dolgokat is véghez tud vinni, amelynek nincs semmi haszna, sőt ártalmas, veszélyes másokra. Erre ezer meg ezer példával szolgál a történelem.


Az ember érző és gondolkodó lény. Képes saját sorsáról dönteni, próbál választani jó és rossz között, mert tudja melyik melyik. Döntéseiben azonban nincs egyedül, befolyásolja a környezete, a barátok a család, az eddigi tapasztalatai.


Az ember társas lény, szüksége van más emberekre, igényli a kapcsolattartást. A legtöbb embernek egyenesen célja, hogy kapcsolatokban, pl. családban éljen.


Mi, emberek, sokan vagyunk, nagyon különbözőek, de hiszem, hogy


egy láthatatlan kapocs - annak köszönhetően, Aki ilyennek teremtett - szorosan összeköt minket, hogy tartsunk össze, védjük meg egymást.


Akkor lenne célja szerint való ez a világ, ha ez így működhetne.


Szerintem az ember hatalmas, érző és gondolkodó, társas és céllal élő élőlény. Szerintem az ember a jót és rosszat ismerő, a rosszat gyakrabban választó, de Istentől függő, tőle jövő, vissza hozzá térő teremtmény.


(Eszter végzős pataki gimnazista)

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

…mindezt azért teszik, mert nem ismerték meg sem az Atyát, sem engem. Jn 16,3

Lk 21,1–4R

„…az egész vagyonát” (4). Aki a feleslegéből ad, jótékonykodik; aki mindenét adja, Istent imádja. 

tovább

(4) „Így tudjátok majd, melyik úton kell mennetek…” (Józsué 3)

Az Úr vezet, előttünk jár. A feltámadott Úr a tanítványok előtt járt (Máté 28,7). Sok a járatlan út. Noha mi szeretnénk mindent előre modellezni, kiszámolni, az ismeretlen utak kapcsán is; de váratlan körülmények ezrei veszélyeztetik a tervet. 

tovább

LUKÁCS 22,14–23 - Horderő

Vajon tisztában voltak a tanítványok Jézus szavainak horderejével? Megértették egyáltalán, hogy Uruk saját haláláról szólt? 

tovább

2018. április 3.

Nóé elkezdte a földet művelni, és szőlőt ültetett. Egyszer bort ivott, megrészegedett, és mezítelenre vetkőzött a sátrában. Hám, Kánaán ősatyja, meglátta apja szemérmét, és elmondta kint levő két testvérének. Akkor Sém és Jáfet fogták a ruháját, a vállukra terítették, s háttal bemenve, betakarták apjuk szemérmét, de elfordították arcukat, és így nem látták apjuk szemérmét. Amikor Nóé kijózanodott mámorából, és megtudta, hogy mit tett vele a kisebbik fia, ezt mondta: Átkozott Kánaán! Szolgák szolgája lesz testvérei közt! Ezután ezt mondta: Áldott az ÚR, Sémnek Istene! Legyen Kánaán a szolgája! Terjessze ki Isten Jáfetet, lakjék Sém sátraiban, legyen Kánaán a szolgája! (1Móz 9,20-27)

tovább

Dénes Károly: Keresztfa tövében

Golgotának véráztatta hegyén,
Csodálkozom Jézus szeretetén.
Sokat beszél jóságáról nekem,
Boldog vagyok keresztfa tövében.

tovább