Az ember, szerintem

LXI. évfolyam 1. szám / Ifjúsági rovat

"Megteremtette Isten az embert a maga képmására...férfivá és nővé teremtette" - írja a Biblia. Ebből kiindulva akár azt a következtetést is levonhatnánk, hogy minden ember nagyon hasonló, sőt, az emberek egyformák is lehetnek.

Ezzel szemben: „minden ember más, de éppen ez a jó", ahogy a híres LGT-dal sora mondja. Látszólag talán egyformán születünk, mégis más-más tulajdonságokat öröklünk és születnek meg bennünk.


Isten jóra teremtett bennünket, még most is megvan bennünk a jóra való hajlam, de ugyanígy - sőt erősebben - a rosszra. A kettő aránya az évek során sokat alakulhat, mindenkinél változó mértékben, de a tétel igaz marad.


A fentiek igazak magára az emberre is. A történelem során sokat alakult az ember helyzete, sok mindent fedezett fel, sok mindent tudott elérni és még többet akar, miközben a jóra és rosszra való hajlam nem változott.


Az ember a legnagyobb földi hatalom birtokosa, hatalmat kapott más élőlények felett, sőt, néhány embernek - látszólag - hatalma van saját embertársai felett is.


Az ember a legintelligensebb lény a földön, olyan csodálatos dolgokra képes, melyre más élőlény nem, viszont olyan dolgokat is véghez tud vinni, amelynek nincs semmi haszna, sőt ártalmas, veszélyes másokra. Erre ezer meg ezer példával szolgál a történelem.


Az ember érző és gondolkodó lény. Képes saját sorsáról dönteni, próbál választani jó és rossz között, mert tudja melyik melyik. Döntéseiben azonban nincs egyedül, befolyásolja a környezete, a barátok a család, az eddigi tapasztalatai.


Az ember társas lény, szüksége van más emberekre, igényli a kapcsolattartást. A legtöbb embernek egyenesen célja, hogy kapcsolatokban, pl. családban éljen.


Mi, emberek, sokan vagyunk, nagyon különbözőek, de hiszem, hogy


egy láthatatlan kapocs - annak köszönhetően, Aki ilyennek teremtett - szorosan összeköt minket, hogy tartsunk össze, védjük meg egymást.


Akkor lenne célja szerint való ez a világ, ha ez így működhetne.


Szerintem az ember hatalmas, érző és gondolkodó, társas és céllal élő élőlény. Szerintem az ember a jót és rosszat ismerő, a rosszat gyakrabban választó, de Istentől függő, tőle jövő, vissza hozzá térő teremtmény.


(Eszter végzős pataki gimnazista)

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

Boldog lehetsz, Izráel! Van-e, aki hozzád fogható: olyan nép, amelynek védelme az Úr?! Ő a te segítő pajzsod és dicsőséges kardod. 5Móz 33,29a

1Móz 48

A bibliai történetek jó része ellentmond a törvényben megfogalmazottaknak. Manassénak mint elsőszülöttnek kellett volna megkapni a jobb kézzel adott első áldást, mégis Efraim az, akire Jákób, áldásmondása során ráteszi jobb kezét. 

tovább

(32) „…akik pedig mégis követték, féltek.” (Márk 10,32–45)

Szóljunk erről, mert Márk evangélista is szóba merészeli hozni ezt.

Akik követték Jézust, tele voltak félelemmel (32).

tovább

ZSOLTÁROK 86,1-10 - Hogy vagy?

Kezet a szívre: Kinek válaszolok őszintén a címben feltett kérdésre? Ki az, aki annyira bizalmas számomra, hogy a felszínes és néha nem annyira őszintén gondolt „Jól vagyok”-nál többet tudok mondani? 

tovább

Zokogó szemek

„Könnyem lett a kenyerem éjjel és nappal, mert egész nap ezt mondogatják nekem: Hol van a te Istened?” (Zsoltárok 42,4)

tovább

Szép Ernő: Imádság

Ki ülsz az égben a vihar felett,
Én Istenem, hallgass meg engemet.

Hozzád megy szívem, ajkam csak dadog,
Hazámért reszketek, magyar vagyok.

tovább