Bizonyságtétel: „Isten veled!”

LXI. évfolyam 2. szám / Borsod-Gömöri Egyházmegye


„Monda ezek után Dávid Salamonnak, az ő fiának: Légy bátor és erős, és kezdj hozzá, semmit ne félj és ne rettegj; mert az Úr Isten, az én Istenem veled lészen, téged el nem hagy, tőled el sem távozik, míglen elvégzed az Úr háza szolgálatának minden művét. Ímé, itt vannak a papok és Léviták csapatjai az Isten házának minden szolgálatára, veled lesznek minden munkában készségesen bölcsességgel, a fejedelmek is és az egész nép minden dolgaidra nézve." (1Krón 28,20-21)


A címben megfogalmazott elköszönési forma a búcsúzás hangulatát idézi szívünkbe. Én ma úgy kívánok szólni e szókapcsolatról, mint egy áldásról, melyben nem a búcsúzás a hangsúlyos, hanem Isten gondviselő szeretetének bizonyossága.


Közel egy évvel ezelőtt adtunk hírt arról, hogy az Ózd-Sajóvárkonyi Református Egyházközség olyan célt tűzött ki maga elé, hogy idősek gondozásában szolgálatot vállaljon, és bentlakásos idősek otthonát hozzon létre. 2007 decemberében az Ózdi Református Egyház Öregotthona Alapítványt a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság nyilvántartásba vette. Az Alapító Okirat elkészítésében a Nahlik-Havellant Ügyvédi Iroda volt segítségünkre Nahlik Csilla ügyvédnő vezetésével, akinek munkáját ezúton is köszönjük. Az elmúlt évben az Alapítvány munkáját sok imádság és együttgondolkodás kísérte. Az Alapítvány képviselete: a kuratórium, és az egyházközség tanácsa: a presbitérium együtt azon gondolkodtunk, honnan lesz e kis gyülekezetnek ereje ahhoz, hogy a kitűzött célt elérjük. Erőt adott a 2007. október 7-én megtartott hálaadó istentiszteletünk, amikor a gyülekezet 50 éves múltjára emlékeztünk. Benne minden nehézséggel és áldással. Az elmúlt öt évtizedben itt szolgált lelkipásztorok beszámoltak az itteni élményeikről, melyben az is elhangzott, hogy 1957-ben a kicsiny gyülekezet közössége hitben és lelkiekben olyan összefogást tudott felmutatni, hogy a Tábla utcán megvásároltak egy kis portát, nyári konyhájával. Majd ebből lett imaterem, lett parókia, lett templom, lett épülő gyülekezeti közösség. Istené legyen érte a dicsőség. Vele volt az Úr az előttünk járó nemzedékkel, és ily módon áldotta meg őket.


Most, 2008 tavaszán újra egy Isten előtt kedves összefogásnak, segítőkészségnek és áldozathozatalnak lehetünk a tanúi. Az Isten veled, velem, velünk van. Lássuk ezt meg abból a gondviselésből, hogy egy éve még nem hittük volna, csak ismeretlenül néztünk a jövőbe, és kérdeztük: Honnan lesz pénzünk? Miből veszünk telket? Miből építünk idősek otthonát? Most pedig adatott egy épület a Virág úton, templomunk közelében, ami eddig is idősek gondozására szolgált. Ismerve mai világunk anyagi terheit, megértéssel kell fogadnunk azt a határozatot, miszerint Ózd Város Önkormányzata bezárni kényszerül ezt az intézményt. Az említett ünnepi alkalmunkon megtisztelt bennünket jelenlétével Bereczki Lászlóné a 7. sz. választókerület képviselőasszonya, aki hallott egyházi célkitűzéseinkről, és tudott az önkormányzati tervekről. Innentől a szálakat már csak össze kellett kötni. Ezúton is köszönjük Képviselő Asszony közbenjárását, Benedek Mihály polgármester úr segítőkész jó szándékát, nálunk tett látogatását, és a képviselő-testület minden tagjának támogatását, jóváhagyását, miszerint a Virág út 22. szám alatti épületet rendelkezésünkre bocsátják. Mondhatnánk, hogy kedvező fordulatot vett ügyünk. De inkább csak alázattal valljuk meg, hogy az Úr gondviselése engedte, munkálta a gondolatok találkozását. (Hogy a tévhitet eloszlassuk, el kell mondanom, hogy alapítványunk egy magát megnevezni nem kívánó kedves asszonytestvérünk egymillió forintos felajánlásával indult el. Az induló tőke mára kettőmillió-kettőszázezer forintra gyarapodott.) Nincs nagy anyagi tőkénk, de van hitünk és reménységünk, hogy ahogyan 50 évvel ezelőtt az összefogás, az együttműködés gyümölcsöt termett, úgy ma is áldássá lehet, és lesz. Várjuk az egyházi felsőbb vezetés anyagi és erkölcsi támogatását, valamint a városunkban, térségünkben élők, vállalkozók, cégek felajánlásait és adományait.


Szolgálatunkkal elsőként emléket kívánunk állítani Néhai Dóczi Antal református lelkipásztornak és feleségének, Mikó Piroskának, akik hűséges szolgálatukkal sokat tettek Ózd városának lakóiért. Követve e példát, ami erőnkből, szolgálatunkból és a ma adta lehetőségekből telik, szeretnénk mi is az Urat szolgálni. Idős testvéreinknek otthont készíteni, róluk gondot viselni, a nyugalmat és a lelki békességet megteremteni egy szeretetközösségben.


Ha sikerül olyan támogatókat megnyernünk ez ügynek, akik a közeljövőben segítségünkre tudnak lenni, akkor szeretnénk a lapos tetős épületre tetőtér-beépítést készíteni, a befogadó szobák számát növelni, hogy kétfős, ahol szükséges, egyfős szobák is lehessenek. Szeretnénk a szükséges vizesblokkokat beépíteni. Kívánjuk az épületet oly módon bővíteni, hogy egy nagyobb helyiség szolgáljon a lelki alkalmak tartására, egy kisebb „olvasó" helyet adjon a mindennapi sajtónak, lelki olvasmányoknak. Egy belső vizes medence szolgáljon a gyógytorna és a kikapcsolódás előnyére. Kezdetben az eddigihez hasonló módon az étkeztetést úgy oldanánk meg, hogy egy közeli konyháról fogadjuk majd az élelmet, hosszútávon pedig egy helyben működő konyha látná el ezt a szolgálatot. Az épület külső környezetét is parkosítással kívánjuk még inkább élhetővé tenni az idősek számára. Olyan parkot alakítanánk ki, hogy a fiatalok is helyet találjanak akár az idősekkel való találkozásra is. Mert hisszük, hogy bölcs, érett korú eleinktől sokat tanulhatunk ez életben.


Természetesen az intézmény nemcsak az otthonban lakó, hanem az idősek klubjához csatlakozó, a támogatói szolgálatot igénybevevő testvéreink számára is nyitott lenne. Ember tervez, Isten végez - ismerjük e bölcsességet. Amennyiben az Úr végzése megengedi e szolgálatok előkészületét, úgy ez esztendő őszén szeretettel és a szolgálatra kész szívvel várjuk azon hitben élő idős testvéreink jelentkezését, akik szeretnék velünk együtt megtapasztalni azt az áldást, hogy milyen, amikor az Isten velünk van.


Végezetül nem kívánhatok mást, csak azt, hogy legyen az Úr azokkal, akik támogatói, segítői szándékkal mutatják meg szeretetüket. Isten veled! Isten velünk!


 


Összefogás a Virág úti idősek otthonáért


Az adományokat a következő számlaszámra fogadjuk:


Ózdi Református Egyház Öregotthona Alapítvány


OTP 11734121-20045106


Számlaszámmal ellátott csekk átvehető:


minden vasárnap 10-12 óra között Ózd, Tábla u. 8. szám alatt.


 


Kasza Bálint gondnok,


kuratóriumi elnök


Bundzik Attila lelkipásztor

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

...aki előttetek járt az úton, hogy táborhelyet keressen nektek: éjjel tűzben, hogy láthassátok az utat, amelyen mennetek kellett, nappal pedig felhőben. 5Móz 1,33

1Móz 12

Az érdeklődésig könnyen eljutunk, talán még az egyetértésig is. Az elköteleződés már keményebb dió. Pedig még az is kevés önmagában, ha az, amire igent mondunk, nem lesz életté, ha a szavakat nem követik a tettek. 

tovább

(1) „Jézus Krisztus…evangéliumának kezdete.” (Márk 1,1–8)

AZ EVANGÉLIUM KEZDETE.

– 1. Az evangélium történeti kezdeteit megtaláljuk az ószövetségi ígéretekben, a prófétai igehirdetésben (Ézsaiás 40,3), és közvetlenül Jézus fellépése előtt, Keresztelő János működésében (2–8).

tovább

1 SÁMUEL 31,1–7 - Saul halála

Ez a szövegrész nem igazán kellemes olvasmány. Olvassuk, hogy Saul és társai milyen kegyetlen halált haltak. Saul számára a halál jobbnak tűnik, mint a fogság. Nincs már reménye és megöli magát. 

tovább

2018. május 12.

Isten megáldja a hűséget

Akkor ezt kérdezte tőle az anyósa: Hol szedegettél, és hol dolgoztál ma? Áldott legyen, aki a pártfogásába vett! Ő megmondta az anyósának, hogy kinél dolgozott, és ezt mondta: Bóáz a neve annak a férfinak, akinél ma dolgoztam. Ekkor azt mondta Naomi a menyének: Áldja meg őt az ÚR, aki nem vonta meg szeretetét az élőktől és a holtaktól! Azután azt mondta neki Naomi: Hozzátartozónk ez az ember, a legközelebbi rokonaink egyike. A móábi Ruth ezt mondta: Még azt is mondta nekem, hogy járjak a szolgái nyomában, míg csak be nem fejezik az aratást. (Ruth 2,19-21)

 

tovább

Kárász Izabella: Imádkozol-e értem!

Vajon imádkozol-e értem,
Mikor leszáll a csendes alkony,
S a kis szobádban egyedül vagy,
Hogy senki már ne zavarjon.

Én úgy szeretném, hogyha akkor
Áldást kérnél rám egy imában,
Mert én hiszek az alázatos,
Buzgó, őszinte szent imákban.

tovább