Zempléni Református Egyházmegye Ifjúsági Találkozó

„Az én igém, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen,
hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem"
(Ézsaiás 55,11)

Sátoraljaújhelyen került megrendezésre 2008. április 19-én szombaton a Zempléni Egyházmegye ifjúsági találkozója. Téma: „Ha én gazdag lennék.."

Fejér Zoltán pácini lelkész köszöntött minket. Egy történeten keresztül arról szólt közöttünk, hogy Jézus Krisztus az élet vizének a forrása, az ifjúsági alkalmak pedig mindig jó lehetőséget nyújtanak „az élet vizének" megismerésére, vele való kapcsolatunk megerősítésére, most se térjünk haza szomjasan.

Énektanítás következett, majd Százvai János László kisvárdai ifjúsági lelkész tartotta a nyitó áhítatot a Lukács 12,13-21 rész alapján, „Földi kincs" címmel. Egy gazdag ember példázatáról szólt, akinek bőséges búzatermése lett. Elgondolkozott magában, hogy mit cselekedjen, hova is tegye ezt a nagy termést, fog építeni új csűröket, miket is tehet majd meg a sok pénzzel: vigadozás, pihenés, amit csak megkíván. Csak saját önös érdekeit tartotta szem előtt, nem gondolt senkire és semmire. „Isten azonban azt mondta neki: Bolond még az éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál?" (Lk 12,20) Ritkán olvashatjuk a Bibliában, hogy valakit Isten bolondnak titulál. Kemény szavak. Miért is ilyen erősek? A gazda megfeledkezett arról, hogy kitől is kaphatta ezt a nagy gazdagságot - hatalmas javát Isten adta neki, melyet bármikor elvehet az életével együtt. Mi marad akkor, mire megy a nagy vagyonnal? A gazdag ember számot vet, de Istent kihagyja számításából, életéből. Mire épül, ki áll a mi életünk középpontjában? Elfelejtjük-e vajon mi is küldetésünket, feladatainkat, mindennapjaink során a igazi célunkat, az üdvösséghez vezető „keskeny utat"? Feladatul kaptuk a lelkipásztortól, hogy állítsunk fel egy értékpiramist: ki, mi, hogyan helyezkedik el rajta, hová tennénk mi Istent.

Most én is ezt a feladatot adnám a Kedves Olvasóknak, állítsák fel „piramisukat"! Hová tartok most?

Hogyan leszek képes hasznosítani az üdvösségemhez és magammal vihetem-e a mennybe a most a piramis tetején álló „dolgokat"? Hiszen mindannyian tudjuk a helyes sorrendet, de jó példák vagyunk-e az életben is vagy csak a zárt keresztény közösségeinkben?

A kisvárdai ifjúsági közösség bemutatkozása, szolgálata és bizonyságtétele következett. Az általuk előadott „Isten pénze" zenés színdarab Dickens Karácsonyi ének című kisregénye alapján Tolcsvai Péter és Müller László musicaljének feldolgozása volt. Nagyon tetszett a közösségük mottója: HIT, CSALÁD, HAZASZERETETT, mely - ahogy lelkészük mondta - valóban minden keresztény ember vezérfonala kell hogy legyen.

A szolgálatokat az ebéd követte, utána korosztályokra osztott csoportos beszélgetésekkel folytatódott a csendesnap. Az ott elhangzott rövid beszámolók után dr. Kádár Ferenc sátoraljaújhelyi lelkipásztor tartotta a záró áhítatot a Máté 6,19-21 alapján: Mennyei gazdagság. Valóban a kinccsel van a baj? - hangzott a kérdés, melyre hamar megkaptuk a választ: a gond a szívben van. Mi a baj a földi kincsekkel? Hogy elvész, megromlik, ellopják, múlandó. Mindez lehet Isten ajándéka is, mely akkor válik rosszá, ha arra építünk, ha az áll életünk középpontjában. Hogyan gyűjthetünk a mennyben, mi ott a kincs a földi életünk során? Ez egyet jelent azzal, hogy Krisztusé vagyok. Nem csak a közösségben, hanem a mindennapjainkban is, értéket képviselek, Őt képviselem. „Mert ahol a kincsed van ott lesz a szíved is." (Mt 6,21)

A zárszót Pótor László tokaji lelkipásztor tartotta, melyben megköszönte a szolgálatokat, vendéglátásunkat.

Úgy érzem, senki nem térhetett szomjasan haza. Mindenki kapott valamit ezen az alkalmon, a megtértek megerősítést, feltöltődést a mindennapokhoz, akik pedig még nem élték meg ezt az újjászületést, nekik jó alkalomként kínálkozott látni Isten szeretetét és dicsőségét.

Zsólyominé Dargai Nikoletta, Tokaj