„Csodaszarvas”-Kárpát-medencei Lévay Labdarúgótorna

A közelmúlt egyik hétvégéjén egymás után futottak be a mikrobuszok a miskolci Lévay József Református Gimnázium udvarára. Különböző „felségjelek" voltak a kocsikon: RO, U, SK, HR, H - de azok a középiskolás diákok, akik kiszálltak a buszból, kivétel nélkül mind magyarul beszéltek. Vendégek voltak ők határokon túli magyar református gimnáziumokból.

- Hogyan jött létre ez a mintegy száztíz diákot megmozgató labdarúgótorna - kérdezem Parajos tanár urat, a „bükki cserkészek" parancsnokát.

- A Lévay József Református Gimnázium és a fenntartásában működő 19. sz. Bükk Cserkészcsapat közösen szervezte ezt a tornát, a cserkészek közvetlen szervezésével és irányításával.

- Hármas célt tűztünk magunk elé: versenyzési lehetőséget biztosítani a határokon túli magyar református középiskolák diákjainak; összeismertetni a szomszédos országokban élő magyar diákokat; és valahogy feledni, feledtetni a december 5-i „szégyen napját".

- Péntek este Szarka Levente, Kun Zsuzsa, Jolsvay Levente cserkész segédtisztek vezetésével játékos ismerkedési estet tartottak a résztvevőknek. A kísérő tanárok pedig elvonultak és megbeszélték a torna részleteit és megejtették sorsolást.

- Külön fiú és lány kategóriában versenyeztek a labdarúgók. A résztvevő csapatok: Rimaszombat, Beregszász, Nagybereg, Zilah, Marosvásárhely, Eszék és a rendező Lévay Gimnázium csapatai mérték össze tudásukat.

- Szombaton reggel 9 órakor katonai induló hangjaira cserkészek felvezetésével: Felvidék, Kárpátalja, Erdély Délvidék és Anyaország táblák mögött vonultak be a csapatok az „arénába". A „Nagy magyar télben picike tüzek" című Reményik-vers után Hangó István lelkipásztor tartotta a nyitó áhítatot: „Nem koronáztatik meg, csak aki becsületesen küzd!" Azok a „picike tüzek" ti vagytok, mondta Ábrám Tibor igazgató úr, aki házigazdaként köszöntötte a Kárpát-medencéből összesereglett diákokat. Végül Koncz Ferenc országgyűlési képviselő a határok feletti összetartozás jegyében nyitotta meg a labdarúgótornát.

- Igen, A és B csoportban selejtező mérkőzéseken dőlt el a továbbjutás. Délután, illetve este pedig már helyosztó mérkőzéseket játszottak a továbbjutott csapatok.

- A pályán iszonyú kemény - de sportszerű - küzdelem folyt a győzelemért. A szépszámú közönség nagyon élvezte ezt a szikrázó játékot.

- Drukkoltak a nekik szimpatikus csapatnak, vagy éppen a cserkészek teaházában ismerkedtek egymással.

- Az biztos, hogy az első perctől az utolsóig keményen küzdöttek. De hát, milyen a fiatalság? Annyi tartalékuk még maradt, hogy este a búcsúdiszkóban még „ráztak" egy jót.

- Először záró istentisztelet volt, majd utána következett a díjkiosztó. A fiúknál I. helyezett a Marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum csapata, a lányoknál pedig a lévays Vadmacskák győztek.

- A záró áhítaton azt mondta Hangó Istvánné nagytiszteletű asszony: „Most pedig fogjuk meg egymás kezét!" Így énekeltük együtt a 395. református énekünket: „Isten szívén megpihenve forrjon szívünk egybe hát." Kell ennél több?

- Köszönöm a beszélgetést.

Kun Zsuzsa, cserkész segédtisztjelölt