Profán apokalipszis

Ímé elragadtattam lélekben és viteték a négy folyó partjára s nem értettem, hogy miért. S akkor hangot hallék, mely azt mondja vala: - Légy egy kissé türelemmel, majd megérted.

S láttam, hogy egy emberformájú közeledik és leül vala egy székbe, mely veres bársonnyal vala borítva. S igen meresztém szememet s törém a fejemet, de nem jövék ismeretére az emberformájúnak, pedig ismerősnek tűnt. Akkor ismét hangot hallék, mely ezt mondja vala. - Akit látsz, az Szadduceus. S akkor kezdék elmémben megvilágosodni. S ímé egy másik emberformájú is közeledék, s az is üle egy székbe, s az a szék is veres bársonnyal vala borítva. S ismét meresztém szememet és törém fejemet, de nem jövék ismeretére az emberformájúnak, holott ő is emlékeztetett valakire. Akkor ismét hangot hallék, mely ezt mondja vala: - Akit látsz, az Farizeus. Megdöbbenék pedig, mert látám, hogy ezek ketten igen egy húron pendülének, holott emlékezém arra, mikor a Szadduceus igen szidja vala a Farizeust, s állítja vala magáról, hogy ő antifarizeus. S az is eszembe juta, hogy a Farizeus is ellene beszél vala egykor a Szadduceusnak. Szóla pedig ismét a hang hozzám, mondván: - Óh, te balga lélek, hát nem tudod, hogy az szemfényvesztésnek játéka volt? S akkor igen figyelék és keblemben felettébb izgatott valék, mert érezém, hogy nagy titkoknak látására és hallására vitettem vala lélekben a négy folyó partjára.

S ímé látám szemeimmel és hallám füleimmel, hogy a Szadduceus megnyitja vala a száját és szól és beszél vala a Farizeushoz, mondván: - Itt az idő, hogy eladjunk ismét valamit a mi hasznunkra. Válaszolá pedig a Farizeus: - Már mindent eladtunk, amit atyáink eloroztak egykor az emberektől. Úgy, hogy ők is, mi is megnyúztuk már őket többször is. Akkor mondá a Szadduceus. - Jól van, akkor adjuk el magukat az embereket. Szól pedig a Farizeus és mondja vala: - De talán ha ők ezt nem akarják?! Mondá pedig a Szadduceus: - Talán nem azért áldozánk igen sok aranyakat és ezüstöket és fizetünk vala nagy pénzeket és osztogatunk kitüntetéseket a mi szolgáinknak: íróknak, költőknek és hírmondóknak, hogy azok kimunkálják, hogy az emberek ellentmondás nélkül hajtsák igába fejüket?! Válaszolá pedig a Farizeus: - De bizony azért. Sikerüle is a bársonyszékekbe ülnünk, mert ők hirdetik vala nagy fennszóval, hogy amit mi hazugságnak okából mondtunk, az az igazság. Maradtak azonban még megátalkodottak. Szóla pedig a Szadduceus, mondván: - Azok antiszadduceusok, szélsőséges felforgatók, az életünkre törnek! Majd küldénk üzenetet az Óperencián túlra, hogy ott élő hatalmas barátaink is mondjanak ítéletet fölöttük. Ez elég, hogy elhallgassanak. Megnyugodék ebben a Farizeus és örömmel egyezik meg a Szadduceussal.

S látám, hogy a Szadduceus és a Farizeus törvényt hoznak vala arra, hogy az emberek tartozzanak az ő életüknek teljességével a Mammonnak. De az emberek nagyobb része elveté az ármánnyal teljes törvényt. S ímé látám azt is, hogy ez után a Szadduceus és a Farizeus ismét marakodnak vala egymással a megmaradt kevés koncon. S hallám, hogy a Szadduceus kívánja vala a Farizeusnak eltávozását az ágyék hajlásánál lévő szeméremtestbe. De a Farizeus kapaszkodék vala a veres bársonnyal borított székbe. S megértém, hogy mindez ismét szemfényvesztés vala.

Akkor látám, hogy egy prófétaformájú közeledék és odajöve hozzám. S igen megrendült valék az én lelkemben, mert igen gonosznak tűnék nékem a Szadduceus és a Farizeus, és az én szívemben igen háborgok vala. Akkor szóla a prófétaformájú, mondván. - Jaj a Szadduceusoknak és a Farizeusoknak, mert elviselhetetlenül nehéz terheket hordanak össze és raknak az emberek vállára, de maguk ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. Jaj nékik, mert minden tettükben az vezeti őket, hogy az embereket félrevezessék és ez által a saját zsebüket megtömjék. Jaj nektek, képmutató Szadduceusok és Farizeusok, mert felemésztitek az özvegyek és árvák vagyonát, közben az emberek jótevőinek mondjátok magatokat! Jaj néktek, mert akit magatok közé édesgettek, a kárhozat fiává teszitek azt! Jaj néktek, mert kívülről igazaknak látszotok az emberek szemében, de belül tele vagytok képmutatással és fekélyes gonoszsággal!

Akkor a prófétaformájú eltávozék tőlem, és én magam maradék a négy folyó partján, de lelkemnek háborgása nem csillapodék. Én, DiDimus, hallottam és láttam mindezeket, sőt még nagyobbakat is. Akinek van füle a hallásra és szeme a látásra, ímé az is hallja és lássa!

(Szerkesztőségi megjegyzés: A fenti írás a fantázia szüleménye. A valósággal, valós személyekkel, csoportokkal stb. való bármilyen összefüggés vagy felvetődő azonosság csupán és kizárólag a fatális véletlen műve lehet.)