Diákkommentár

Észre sem vettük, olyan rövid ideig volt TEGNAP. Amikor izgalommal vártuk a következő órákat, napokat, amikor vártuk a HOLNAPot, mert azt hallottuk valahol, hogy a HOLNAP mindig új dolgokat hoz. És jöttek is a HOLNAPok. De az ebéd csak nem változott... aggódtunk is eleget, hogy mit együnk... Persze volt más is, ami miatt aggódhatunk.

Aggódunk akkor, ha csináltunk valamit, amit nem kellett volna, de legtöbbször akkor aggódunk, amikor nem csináltunk valamit, amit kellett volna. Aggódunk a holnapért.

A HOLNAP viszont megtanította nekünk, hogy az emberek sokkal többször viselkednek emberként, mint azt mi gondolnánk. És azt is jó megtanulnunk, hogy egy őszinte szó többet ér a legszebben megfogalmazott mézes-mázos mellébeszélésnél. A HOLNAPpal kapcsolatban is.

A TEGNAP HOLNAPjain olyan csodákkal találkozhattunk, amikre, ha azelőtt valaki azt mondta volna nekünk, hogy csoda, kinevettük volna. Utólag tudjuk meg, mi volt a csoda. A csoda nem lesz, hanem volt.

Gondolnunk kell a HOLNAPra. És úgy kell gondolnunk, hogy ha majd visszanézünk, lássuk: nem kell aggódnunk! Azt ugyan pontosan sosem tudjuk, hogy mit hoz, de a mi Urunk azt mondja nekünk, hogy HOLNAP is ugyanúgy gondoskodni fog rólunk, mint tegnap, vagy éppen ma.

Bármit is hozzon magával az új, a következő: van biztosítékunk afelől, hogy mindez Isten kezéből jön. Azt nem mondja az Úr, hogy könnyű vagy épp állandó csodákkal teli lesz a HOLNAP, de azt igen, hogy mindez az Ő kezében van, és hogy Ő gondoskodik!

Ezért lehet hálás a TEGNAPunk, aggodalomtól mentes a MA és szép a HOLNAP!

(Miklós András, 13. e osztályos,

végzős diák gondolatai.

Elhangzott az SRK Gimnáziumának

rádiós áhítatán.)