Holland fiatalok Kiskinizsen

Öt holland rendszámú autó tűnt fel 2008. augusztus 12-én Kiskinizs főutcáján, hogy húsz holland atyafi közel tíz napon keresztül kétkezi munkával segítse e kis lélekszámú település református közösségét. A Nijkerkből és környékéről érkező delegáció nagyrészt fiatalokból állt, akik a szabadidejüket áldozták arra, hogy 1600 km-re otthonuktól, „idegeneknek" segítsenek.

Az aszalói és kiskinizsi gyülekezetek már évek óta kapcsolatot tartanak fenn nijkerki reformátusokkal, akik gyakran látogatnak erre a vidékre. Holland testvéreink szívükön viselik gyülekezeteink sorsát (ez máshol is megtapasztalható), és az esetleges anyagi támogatáson kívül a lelki kapcsolatra is nagy hangsúlyt fektetnek. Örvendetes tény, hogy sok esetben a holland és magyar családok közötti kapcsolat mára már önállóan, gyülekezeti háttér nélkül is megtapasztalható.

Ez év tavaszán a holland testvérek azzal a felvetéssel leptek meg bennünket, hogy nyár folyamán gyülekezetük ifjúsága szívesen segítene olyan kis gyülekezeteknek, ahol elkél a segítség. Így esett a választásuk Kiskinizsre, majd a projekt kiterjedt Baktakékre és Beretre is. De mivel főként fiatalok érkeztek, ezért a munkálatokba bevontuk az aszalói és kiskinizsi fiatalokat is.

Folyamatos egyeztetések és konzultációk után összeállt a kép: Kiskinizsen kerítést építenek, a baktakéki és bereti parókián részleges felújítást végeznek a magyar fiatalok közreműködésével. Szállásuk az önkormányzati tulajdonban lévő turisztikai centrumban volt, ellátásukról a gyülekezet asszonyai gondoskodtak. Az érkezés után holland testvéreink hamar feltalálták magukat az idegen terepen, a fiatalok is hamar összebarátkoztak. A munka mellett kerítettünk alkalmat arra is, hogy még jobban megismerjük egymást, egymás gondolkodását, kultúráját, egyházi életét. Az egyik este a templomban együtt énekeltünk, és énekeket tanítottunk egymásnak. A vasárnapi istentisztelet is e kettőség jegyében zajlott, az Igét a fiatalok olvasták, a prédikáció mind a két nyelven elhangzott.

Bár sokan tartottak a kommunikációs nehézségektől, ezeket a nehézségeket „kézzel-lábbal", mutogatással át lehetett hidalni. Igaz, hogy a munkálatok nem mentek mindig zökkenőmentesen, de összességében eredményes együttműködésről beszélhetünk: felpezsdült a gyülekezeti élet, és felpezsdült Kiskinizs is! Köszönet mindazoknak, akik ebben a projektben segítettek és részt vettek. Reménység szerint az együttműködés folytatódik - más gyülekezetekkel.

Konc Gáll László

aszaló-kiskinizsi lelkipásztor