„…egymás hite által…” (Róm 1:12)

Vannak dolgok, amik nem változnak. Ez a kifejezés akkor hagyja el a hétköznapokon az ajkunkat, amikor lemondóan vesszük tudomásul, szűkebb vagy tágabb közösségeink lelki és testi korlátait. Nem múlik lelkünk fájdalma, látva nemzetünk évtizedek óta múló náthaként kezelt kálváriáját.

Nem szűnhet könnyeink patakja, amikor az ábrahámi alku tárgya ma nem Szodoma és Gomora, hanem saját gyülekezetük. A jó vincellérek még haladékot kérnek, mondván több van ebben a közösségben. Hiszik, hogy eredményesebb a helyén mondott ige, mintha a fejsze a fák gyökerére sújt.

Az Úr Jézus a tanítványok tekintetét, messze a horizontra szegezte, egész életprogramot adva ezzel nekik. „Elmegyek helyet készíteni a számotokra...ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is."(Jn 14:2-3) A jövendőre való megmaradás gyötrő kérdése és kétsége lebegett a szemünk előtt, amikor a testvérgyülekezetünk (First Bangor Presbyterian Church) vezetőivel a következő közös program tervezetén dolgoztunk. Az eddigi, nagyobbrészt ifjúságot érintő programok és táborok után Willis Cordner vezető lelkipásztor biztosított róla bennünket, hogy sok gondolat munkál benne a jövőre nézve, például egy alkotótábor ötlete. Végül javaslatunkra egy evangelizációs tervet készítettünk, aminek elemeit külön-külön dolgoztuk ki, majd egybegyúrtuk. Így jött létre sok e-mail és telefonos egyeztetés után az „...egymás hite által..." vezérigével összegzett rendezvénysorozat, amit Telkibányán, május 16. és 21. között tartottunk meg.

Az újbóli találkozásra mind a két fél izgalommal és feszültséggel készült. Hosszú idő telt el a 2006. októberi beiktatási ünnepség óta, amikor legutóbb északírek érkeztek Telkibányára. A gyülekezet és a település egész közössége igyekezett kivenni a részét a feladatokból. Mindenki felajánlott valamit: az önkormányzat a kultúrház egész hetes használatát, magánszemélyek a vendégek elszállásolását, az étkeztetés megoldását, sétakocsikázást, tolmácsolást, kirándulásszervezést, videós dokumentációt és még megannyi más figyelmességet és kedvességet.

A 8 fős bangori küldöttséget Mark Spratt lelkipásztor és Helen Sloan kapcsolattartó vezette. Már a megérkezésük délutánján a tettek mezejére léptek, hiszen szeretetvendégségre várták a gyülekezet tagjait a szállásukra. Az udvar megtelt nyüzsgő és érdeklődő emberekkel, kis csoportok verődtek össze beszélgetni, mások az ölelésük erejével fejezték ki a viszontlátás örömét. A kötetlen együttlét folyamán előkerültek a speciális ír nemzeti ételek, melyek nagy népszerűségnek örvendtek főként a fiatalok körében. Az alkalom ezután átment dicsőítésbe, ahol egymást váltva, énekelve tettek bizonyságot az ír testvérek, a gyülekezet idős asszonyai és az ifisek.

A programok kialakítása során jeleztük a bangori testvéreinknek, hogy Magyarországon a Biblia évét ünnepeljük, és szeretnénk ehhez kapcsolódó alkalmakat rendezni. Így került sor szombat délelőtt egy kétnyelvű bibliaismereti versenyre, ahol 4 csapat kb. 50 fővel vett részt. A versenyt instrumentális zenével kísért pantomimelőadás nyitotta meg, amit a telkibányai fiatalok adtak elő. A pantomim a megkötözöttségről és az abból történő szabadulásról szólt. Az ötfordulós verseny a bibliai József alakját járta körbe. A megmérettetés nem csak a tények ismeretét kérte számon játékos formában, hanem kreativitást és elmélyültséget is igényelt. A fordulók során megmutathatták a játékosok a színészi képességeiket, és apokrif írásra is sor került, amikor egy-egy bibliai szituációt saját elképzelésük alapján kellett folytatni.

A délután egymás jobb megismeréséről és az elemzésről szólt. A gyülekezetek nő és férfi tagjai két külön csoportban beszélgettek a hit elméleti és gyakorlati kérdéseiről. Érdekes összehasonlítást végeztek a presbiterek a két gyülekezet problémáit, fenntarthatósági kérdéseit, hétköznapi feladatait vizsgálva. Az asszonyok között a beszélgetés a megtérés és a hitbeli élmények területén mozgott. A férfiakat gyakorlati dolgok érdekelték, úgymint gyülekezeti és felekezeti statisztikák, segítőhálózatok és az állam szerepe az egyház életében. A beszélgetésben résztvevők számára meglepő volt a vendégek hitbeli öntudatossága.

A szombat estét nagyon várta egész Telkibánya közössége. A Művelődési Ház nagyterme kezdett szűknek bizonyulni a folyamatosan érkezők számára. Az írek jó szokásukat megtartva önfeledt, vidám együttléttel ajándékoztak meg minket, amiből nem maradhatott ki a közös éneklés és zenélés, majd a mindenkit megmozgató ír társastánc. A résztvevők alig akartak hinni a szemüknek, amikor Gladis mama, a bangori gyülekezet gondnoka fiatalokat megszégyenítő módon táncra perdült.

Vasárnap délelőtt Mark Spratt lelkipásztor igehirdetéssel, a küldöttség többi tagja pedig dicsőítő énekekkel szolgált a gyülekezet előtt. Az istentisztelet végén átadták adományukat, amit a templom villamoshálózatának felújítására szántak. Különleges gesztus ez a részükről, hiszen tudjuk, hogy a bangori gyülekezet most kezdett bele egy óriási munkába, melynek során kibővítik és felújítják a hitéleti komplexumukat.

A délután folyamán Helen Sloan bizonyságtételét hallgathatták meg az egybegyűltek. Érzékeny pillanatok voltak ezek, hiszen mondandójának tárgya még nagyon közeli, a betegségével folytatott harca nem ért véget. Magának ennek a látogatás a megszervezése is egy nagy bizonyságtétel a részéről, ezzel is azt akarva kifejezni és protestálni az itt élőknek, hogy Istenbe vetett hite a próbák ellenére szilárd.

Az együtt töltött idő még jobban elmélyítette a két gyülekezet kapcsolatát. A miskolci deszkatemplomba, a kékedi kastélyba és Fonyba tett kirándulások alkalmat teremtettek a további személyes beszélgetésekre. Az evangelizációs hét alkalmai között szerepelt még egy kétnyelvű előadás a Biblia lelki arculatáról, melyet Power Point-os diasorozat kísért. Az előadást keresztyén könyvvásár követte, ahol megtekinthető volt néhány különleges, régi hitéleti kiadvány. Így vehették kézbe a résztvevők az 1754-es kiadású „Laubáni Bibliát". A Biblia lapjain magukat meg nem nevező fordítók és magyarázók voltak: Szenicei Bárány György, Sartoriusz Szabó János és Szenicei Bárány János, akik a pietizmus vonalát képviselték.

Az ír testvérek az elutazásuk előtti napon meglátogatták az iskolát és az óvodát. Mind a két közösség külön kis műsorral fogadta a bangori gyülekezet küldöttségét. A vendégek együtt játszottak és énekeltek a gyerekekkel, majd evangéliumi tanítást hallhattunk tőlük. Az iskolások azt vihették magukkal, hogyan valósult meg három fenyőfának az álma a körülmények ellenére. Az elsőből jászol lett, a másodikból csónak, a harmadikból pedig kereszt, ami pedig összekötötte őket, hogy mind a három az Úr Jézust hordozta. Az óvodások mielőtt meghallgatták volna a tanítást, átalakultak oroszlánokká, ehhez a maszkokat közösen készítették el. Majd nagy figyelemmel követték nyomon képzeletben Dánielt, aki a hitéért még a vadállatok barlangját is megjárta. Telkibányán, ha valaki keresztyén testvérekkel kívánt közösségben lenni, és kíváncsi volt az evangélium szavára, azt hiszem, találhatott rá módot. Az érzelmileg felfokozott időszakok a hit befogadásának kedvező feltételeket biztosíthatnak. Reméljük, hogy akinek a szolgálatában állunk, Ő is hasonlóan gondolja.

Vannak dolgok, amik nem változnak. A Zsidókhoz írt levél 13. fejezetében olvashatjuk: „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz." Ennek a bizonyosságnak a belső ereje változhatatlannak hitt dolgokat is képes átalakulásra bírni. Így formálódtunk egymás hite és Jézus Krisztus élő evangéliuma által ezen a héten. A Hegyi beszéd valósága teljesedett be rajtunk, mert a sírók megvigasztaltattak, a szomjúhozók megelégítettek, és a tiszta szívűek meglátták az Istent. Mindezekért az áldásokért szálljon Isten nevére tisztelet és dicsőség.

Szalay László Pál lelkipásztor

Telkibánya