Kis hely, kis közösség, nagy hittel

LXI. évfolyam 3. szám / Misszió

A változás korában is vannak állandó dolgok. Lassan két évtizede tart például az a hagyomány, ami az ország, a Kárpát-medence református egyetemista korosztályú fiataljait összehozza.

A hagyományok a balatonszárszói konferenciatelephez kötötték ezt a rendezvényt, de ebben az évben szakítottunk ezzel a helyszínnel, és az ország legkisebb falujába, Szanticskára látogattunk el. Ebben a faluban kevesebben voltak az ott lakók, mint ahányan mi magunk voltunk. Érdekes tapasztalat volt ez is... A hét témája az emmausi úton kísérte el a tanítványokat. A reggeli áhítat után mindig a test táplálása következett, majd pedig az egyetemisták szétröppentek kisebb csoportokra és a jelenlévő lelkészek vezetésével ezekben a kis közösségekben elemezték a reggelit követő felvezetésben hallottakat, és forgatták lelkükben az aznapi igeversek mondanivalóját.

Úgy tűnhet, hogy Szanticska mindentől olyan messze van, hogy ott aztán nem lehet semmit sem csinálni. Ez az egyik oldalról igaz is, hiszen pontosan azért választottuk ezt a települést, hogy lehetőleg minél messzebb legyünk a megszokott helyektől, ahol talán kevésbé tudunk arra koncentrálni, amiért idejöttünk. A másik oldalról ez egyáltalán nem igaz, hiszen minden délutánra jutott valami olyan program, amire mindannyian örömmel emlékezünk. Volt kirándulás, túra, a környékbeli nevezetességeket is megtekintettük, és persze kézműveskedtünk is. Az egyetemista hét zárása sem lehetett más, mint egy istentisztelet, amit a közösség keresztyén megélésének csúcsa zárt az úrvacsorai közösséggel.


Mindenkinek öröm volt jelen lenni ezen a héten. Nem csupán a táj szépsége vagy a programok miatt, hanem azért is, mert közösségben lehettünk egymással, és a hitünk is épülhetett. Épültünk Isten ismeretében egymás hite által. Épültünk a csendben, a különböző szimbólumok, a játékok és feladatok által. Talán mi is felismertük az úton velünk együtt haladó Jézust... és talán abból is megértettünk valamit, hogy hogyan lehetséges nem szem elől vesztenünk Őt...


Az összeállítást készítette:


Turcsik Ferenc


egyetemi lelkész (Miskolc)

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

…intettünk és buzdítottunk, és kérve kértünk titeket: éljetek az Istenhez méltó módon… 1Thessz 2,12a

Jób 4

Miért zavarta Elifázt (5–6), hogy Jób hitének egyértelmű áldásait látta mások életében (3–4)? Milyen lélek van abban, aki a gyászolót vádolja gyermekei haláláért, az őt ért csapásokért (7–9)?

tovább

(13) „Jött valaki az ég felhőin…” (Dániel 7,1–14)

– Dániel látomásában rémséges vadállatok tűnnek fel, egyik felfalja a másikat. Igazi vadállatok ezek a korabeli, egymást követő birodalmak: a babiloniak, a médek, a perzsák, a mindent „egyesítő” nagy macedón (görög, hellén) birodalom, és annak utódbirodalmai. Mindegyik ijesztő, erőszakos, mindent felemésztő, a maradékot összetaposó, pusztító, nagyokat mondó szájával hőbörgő (1–9).

tovább

EZÉKIEL 13,17-23 - Nem ártatlan játék!

Az Ószövetség kizárólag ezen a helyen említ kifejezetten hamis prófétanőket. Férfi kollégáiktól eltérően ők nem csak hazugságokat hirdetnek Isten üzeneteként, hanem még mágikus rituálékat (halottidézéseket) is tartanak, és mágikus tárgyakat állítanak elő. 

tovább

2017. november 13. hétfő

Szüret

Az én Atyám a szőlőműves. (Jn 15,1)

 

tovább

Dicsérje Őt a köd is!

Minden lélek és minden létező,
hó és szélvihar, tűz és jégeső,
Dicsérjétek az Urat!

tovább