Kórustalálkozó a szendrői templomban

Énekeljetek új éneket az Úrnak, énekelj az Úrnak, te egész föld! Énekeljetek az Úrnak, áldjátok nevét, hirdessétek szabadítását minden nap! Beszéljétek el dicsőségét, a nemzeteknek, csodáit minden népnek! Mert nagy az Úr, méltó, hogy dicsérjék." Zsoltárok 96, 1-4/a, hangzott a köszöntő Ige a szendrői templomban, amikor 2008. október 26-án, vasárnap délután az Abaúji Egyházmegye 10 énekkara kórustalálkozóra gyülekezett egybe, hogy az Istent énekléssel dicsérjék.

A kórustalálkozó a nyitó áhítatot megelőzően közös beénekléssel kezdődött, amely alkalmas volt a hangok „felkészítésére", hogy az eseményhez méltóan énekeljünk. Kurgyis András lelkész-karnagy, a Jelenések könyve 4-5. része kiválasztott versei alapján buzdított bennünket az éneklésre. Minket - akik itt e templomban, vagy bárhol ahol élünk, gyülekezetekben -, hogy készüljünk, ráhangolódjunk, a mostani még nem mindig hibátlan, de mégis lelkes éneklésünkkel arra a csodálatos közös éneklésre, amely majd a mennyben lesz, és bízunk benne, hogy egyszer mi is részesei lehetünk. Az áhítat különlegessége volt az Úri Imádság énekben történő elmondása a 484. dicséret alapján.

    Ezen a kórustalálkozón először három új énekkar mutatkozott be, akik nagy lelkesedéssel és izgalommal készültek erre az alkalomra: a házigazda Szendrő, majd Onga és Szendrőlád gyülekezeteinek énekkarai. Ezt követően a már régebben megalakult kórusok következtek: Bódvaszilas, Edelény-belváros, Encs, Gagybátor, Gönc, Szikszó és Szuhogy gyülekezeteiből.

    A délután során széles és gazdag repertoárt halhattunk. A közös Isten-dicséret örömét és áldását bizonyította, hogy sokféle énekkel, számtalan módon nyílik lehetőség Urunk magasztalására itt ebben a világban, ahol olyan csüggedők, panaszkodóak tudunk lenni hétköznapokon és ünnepnapokon egyaránt.

    Hallhattunk egyszólamban gyülekezeti énekeket, ismerteket, sőt szinte alig énekeltet is: pl.: a 363. dicséret teljes egészében. Nagyon ötletesen hangszerkísérettel színesített gyülekezeti éneket, amelyek bizonyítják, hogy egyszólamban is lehet Istent dicsérni, és ez egyre több gyülekezetben meg is valósítható lenne. Zengett az ének hangja, amikor kánonok, gyülekezeti énekeskönyv énekeinek a feldolgozásai; régi és kortárs zeneszerzők műveiben megfogalmazott, bibliai strófákat megzenésítő művei, akár még orgonakísérettel is felcsendültek. Volt, amelyik énekkar kórusművei közt egy-egy átvezető és a következő műre felkészítő bibliai igeverset olvasott fel minden szólamból egy énekkari tag ezzel is színesítve az alkalmat.

     Az énekkarok szolgálatát követően Kurgyis András lelkész-karnagy összegezte a hallott művek előadása alapján a kórusok szolgálatát. Nem akart rangsort felállítani, hanem a tanácsaival, észrevételeivel együtt buzdította mindegyik kórust a további szolgálatra, Isten áldását kérte fejlődésükre.

     A bátorító, zsűriző véleményt követően a tíz énekkar egy több mint 200 tagú, háromszólamú nagy kórussá alakult át vendég karnagyunk vezetésével. A közös énekkari mű: J Haydn: „Áldott a Jákób Istene" /a 31. zsoltár 22-25. verseinek a feldolgozása/ a kezdés elpróbálását követően méltóképp megszólalt. Egy pár percre úgy érezhettük, hogy az áhítat igéjében felhangzott felhívás: „Méltó vagy Urunk, és Istenünk, hogy tied legyen a dicsőség, a tisztesség és a hatalom..." - ott a templomban valóra vált; hiszen a közös ének dinamikájában, zengésében, szinte az angyalok kórusában érezhettük magunkat.

      A felemelő érzést adó közös éneklést követően Baksy Mária, egyházmegyénk esperese rövid hálaadó szavaival zárult ez év kórustalálkozója, Istennek adott hálát az elhangzottakért és köszönetet mondott a karvezetőknek, kórustagoknak. Reménykedve tekintett előre, bízva abban, hogy az elkövetkező ősszel is hasonlóan Istentől gazdagon megáldott alkalomban lehet részünk valamelyik gyülekezet templomában. A jól megszervezett rendezvény végén a házigazda szendrői gyülekezet vendéglátó szeretetét tapasztalhattuk meg a szeretetvendégség megterített asztalai mellett.

     Mindenért Istené a dicsőség, és szívemben ezeket átélve egy vers szavai fogalmazódnak meg és bízom, hogy e beszámolót olvasók szívében is, amely ekképpen hangzik:

„Szeretnék énekelni Néked,

Uram, nyisd meg ajkamat,

Hogy szent legyen mindig az ének,

Amely szívemből fakad.

Hadd zengjem el, hogy százszor áldott

Keresztednél ki megpihen,

Hadd zengjem el, hogy megtalált ott

S békére lelt az én szívem.

Szeretném énekelni másnak,

Hogy Néked énekelni jó,

Hogy életünk bús lázadás csak,

Míg el nem ér az égi Szó.

Azt zengeni, a Szót, a Szódat,

Mely életet adott nekem!

Szeretnék énekelni Rólad

Halálomig engedelmesen.

Szeretnék énekelni Néked

Folyton, ameddig itt leszek,

Szeretnék hangot adni, szépet,

Mikor lelkemhez ér Kezed.

Szabó Péter m.b. énekügyi előadó

Szuhogy