Haranglábszentelés a Miskolc-Alsóvárosi Gyülekezetben

LXI. évfolyam 4. szám / Borsod-Gömöri Egyházmegye

A Miskolc-Alsóvárosi Gyülekezetben október elején felemelő ünnepség keretében adtunk hálát gyülekezeti házunk felújításáért és az újonnan épített harangért. Gyülekezeti házunk hatvan évvel ezelőtt épült és abban az időben csak lakóház külsőt kaphatott. A felújítás után templom jelleget ölthetett magára az elmúlt évben.

A harangláb megépítésével gyülekezetünk tagjainak régi vágya, lelki igénye vált valóra: harangszó emlékeztet és hívogat az istentiszteletre és gyülekezeti alkalmakra.


Mindezek elvégzésére gyülekezeti tagjaink áldozatos adománya által, a kárpótlás felhasználásával, a testvérgyülekezet segítségével és a presbitérium, gyülekezet kétkezi odaadó munkájával, szolgálatával kerülhetett sor.


Az ünnepi istentiszteleten a szolgálatot Gazda István esperes végezte a Márk 10,46-52 igerész alapján és szentelte fel a haranglábat. Az ünnepség további részében a gyülekezet lelkésze számolt be a munkálatokról, méltatta a kiváló mesterek munkáját, megköszönte a gyülekezeti tagok hálaáldozatát és szolgálatát, majd az egyházkerületi énekkar szolgált, és egy szép vers hangzott el.


A gyülekezet az öröm és a hálaadás jegyében könnyekig meghatódva köszönte meg Istennek ezt a nagy fordulatot, mely életében bekövetkezett. Hálát adtunk nagytiszteletű Kóris Lajos lelkipásztor életéért, aki építtette annak idején a gyülekezeti házat, és fennállásának egyik legnagyobb élményét élte át. Azért imádkoztunk közösen, hogy a külső megújulást folyamatosan kövesse a belső is.


Szolgálatunk és munkánk folyamán csodákat életünk át. Istené a dicsőség és hálaadás.


Szathmáry Sándorné


lelkipásztor

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

…mindezt azért teszik, mert nem ismerték meg sem az Atyát, sem engem. Jn 16,3

Lk 21,1–4R

„…az egész vagyonát” (4). Aki a feleslegéből ad, jótékonykodik; aki mindenét adja, Istent imádja. 

tovább

(4) „Így tudjátok majd, melyik úton kell mennetek…” (Józsué 3)

Az Úr vezet, előttünk jár. A feltámadott Úr a tanítványok előtt járt (Máté 28,7). Sok a járatlan út. Noha mi szeretnénk mindent előre modellezni, kiszámolni, az ismeretlen utak kapcsán is; de váratlan körülmények ezrei veszélyeztetik a tervet. 

tovább

LUKÁCS 22,14–23 - Horderő

Vajon tisztában voltak a tanítványok Jézus szavainak horderejével? Megértették egyáltalán, hogy Uruk saját haláláról szólt? 

tovább

2018. április 3.

Nóé elkezdte a földet művelni, és szőlőt ültetett. Egyszer bort ivott, megrészegedett, és mezítelenre vetkőzött a sátrában. Hám, Kánaán ősatyja, meglátta apja szemérmét, és elmondta kint levő két testvérének. Akkor Sém és Jáfet fogták a ruháját, a vállukra terítették, s háttal bemenve, betakarták apjuk szemérmét, de elfordították arcukat, és így nem látták apjuk szemérmét. Amikor Nóé kijózanodott mámorából, és megtudta, hogy mit tett vele a kisebbik fia, ezt mondta: Átkozott Kánaán! Szolgák szolgája lesz testvérei közt! Ezután ezt mondta: Áldott az ÚR, Sémnek Istene! Legyen Kánaán a szolgája! Terjessze ki Isten Jáfetet, lakjék Sém sátraiban, legyen Kánaán a szolgája! (1Móz 9,20-27)

tovább

Dénes Károly: Keresztfa tövében

Golgotának véráztatta hegyén,
Csodálkozom Jézus szeretetén.
Sokat beszél jóságáról nekem,
Boldog vagyok keresztfa tövében.

tovább