Egyházi küldöttség Malawiból

Előző számunkban röviden hírt adtunk a Közép-Afrikai Presbiteriánus Egyház Livingstoniai Egyházkerületéből érkezett háromtagú küldöttségének kerületünkben tett látogatásáról. Erről az eseményről szeretnénk most bővebben tájékoztatni Olvasóinkat, Domokosné Fazekas Hajnalka püspöki titkár „úti feljegyzéseinek" szerkesztett, rövidített változata alapján.

Tesszük ezt a teljesség igénye nélkül, hiszen a püspöki titkár a látogatás gondos előkészítőjeként, a programok megszervezőjeként nem tudta mindenhová személyesen elkísérni a küldöttséget. Így hiányzik ebből a beszámolóból többek között a mezőcsáti program, az abaúji egyházmegyében tett látogatás, a sárospataki alapítványi jótékonysági bál, valamint a tállyai út is. Ugyanígy nem kerül külön említésre mindazoknak a családoknak a neve, akik szeretettel látták vendégül otthonukban afrikai testvéreinket.

Levi N. Nyondo lelkipásztor, a Livingstoniai Egyházkerület főtitkára, felesége Ruth Nyondo, a Mzuzu Általános Iskola pedagógusa és Harry Nthakomwa, az Egyházkerület pénztárosa és a Partnerségi Bizottság elnöke sajátos történelmi személyekké váltak egyházkerületünkben. Számomra és sokak számára leginkább az Úr szeretetét, békességét és csodálatos örömét hordozó, és a mi figyelmünket is ezek felé fordító követekké lettek advent idején. Ahogyan ezt egyik nőtestvérünk megfogalmazta: „Felszínre hozták a vendégek bennünk azt, ami alapjában véve megvan bennünk, csak sokszor nagyon mélyen - az önzetlen áldozathozatal, a szeretet, öröm.  Mert, ha mi egyszer adunk és szeretünk, akkor azt szívünk teljes szeretetével tesszük, nem csak ímmel-ámmal..."

Jövetelük időpontja az utolsó pillanatban módosult, mivel egy tranzitvízum hiánya majdnem meghiusította útjukat. Ábrám Tibor főgondnok úr szavaival élve: „Ebben a helyzetben mi már csak imádkozhatunk." Az Úr csodásan működött és a lehetetlen is lehetővé vált. A vendégeket főgondnok úr várta a repülőtéren, és fő szálláshelyükre, a Lévay József Gimnázium Diákotthonába hozta őket „haza".

A nyári 35Cº melegből érkezett testvéreink a kedves fogadtatás és az első nálunk elköltött vacsora mellett szembesültek a hideg időjárással is, úgyhogy a másnapi városnézés meleg kabátok és lábbelik vásárlásával kezdődött. Immár melegebb öltözetben a Miskolc-Tapolcai új templomot is sikerült megnézniük, ahol Simon István gondok úr kalauzolt minket. Vendégeink a templom mellett a szószékről is számtalan felvételt készítettek, mivel az új, épülő templomukhoz gyűjtöttek mintákat. Ezt követően Miskolc belvárosában a Püspöki Hivatalt, annak munkatársait, az Ifjúsági Központot, a Nyilas Misi Házat is megismerhették.

Végh Balázs, a Sárospataki Kollégium közigazgatója volt idegenvezetőjük Budapesten. Itt a városnézés, a Budai Vár és a Parlament épületére való rácsodálkozás után a Magyarországi Református Egyház akkor zajló, cikluszáró zsinati ülésén mutatták be és köszöntötték vendégeinket. A Bethesda Református Kórházban az AIDS betegségének gyógyítási lehetőségeiről hallgathattak meg beszámolót a kórház vezetőjétől. (Tudvalevő, hogy Malawiban nagyon sok az HIV vírussal fertőzött ember, sokan halnak meg ebben a betegségben, így sok az árva gyermek.). Ezután az Országos Széchenyi Könyvtárban rendezett Bibliai Kiállítás megnyitóján vehettek részt.

Innen Ábrám főgondnok úrral a Miskolc-Avasi gyülekezet Missziói és Diakóniai Bizottságának Konferenciájára utaztak tovább Berekfürdőre. A konferencián való részvétel mellett lehetőségük lett volna fürdésre is, ezzel azonban nem éltek, inkább „belsőleg" fogyasztották a gyógyvizet, mondván „így jobban használ!" (Aznap este sajnos elmaradt a vacsora, mert a berekfürdői víz megtette hatását!)

Az első vasárnapot Szerencsen, dr. Börzsönyi József esperes úr gyülekezetében töltötték testvéreink. Itt Levi Nyondo lelkipásztor hirdette Isten Igéjét, a másik két vendég pedig beszámolt azokról a munkaterületekről, amelyért felelősek Malawiban. Még aznap délután a Dél-Borsodi Presbiteri Konferencián vettek részt az Egyházkerületi Székház dísztermében, és szolgáltak a Miskolc-Belvárosi templomban, ahol a résztvevők érdeklődő kérdéseire is válaszoltak.

A hétfői napot a Lévay József Gimnázium hétkezdő reggeli áhítatával kezdték a Miskolc-Avasi templomban, ahol ők is köszöntötték a jelenlévő több mint hatszáz diákot és nevelőiket. Az Avasi templom megtekintése és a gimnázium igazgatóhelyetteseivel való találkozás és beszélgetés után Csomós József püspök kíséretében a Megyeházára siettünk, ahol dr. Ódor Ferencnek, a Megyei Közgyűlés elnökének vendégei voltak. Ő beszámolt a megye életéről, helyzetéről, és felajánlotta támogatását a vendégeknek. A számukra és számunkra is nagyon megtisztelő meghívás és baráti találkozó után a püspöki irodában folytattuk a programot. Itt a rövid testvéri megbeszélés, igények és kérések elhangzása után szó esett egy palástról is, melynek végeredménye az az elhatározás lett, hogy Levi testvérünk új palástot kap, mivel nagyon tetszett neki az, amelyet szerencsi szolgálata során kölcsönbe kapott. Debrecenbe leadtuk a méretet, és ígéretünk is volt arra, hogy egy hét alatt elkészül a palást.

Estére a miskolc-avasi gyülekezet lelkipásztor házaspárja fogadott bennünket. Itt találkozhattunk a gyülekezet főgondnokával dr. Csukás Zoltánnal is, aki történelmi és földrajzi ismereteivel kápráztatta el a Malawi vendégeket. Mindent tudott Malawiról - bámulatos volt. Nagyon jó hangulatban telt az este. Ruth a Hangó család két kisgyermekén még azt is bemutatta nekünk, hogyan hordozzák gyermekeiket az afrikai édesanyák a hátukon, kendővel magukhoz kötve. Azt is elmondta, hogy milyen fegyelmező és jutalomként különösen ösztönző erő ez a gyermekeknél az általános iskolában, ahol ő tanít.

Az egyházmegyei programok következtek. Először az egervölgyi egyházmegyébe jutottunk el - nehezen, hiszen akkor esett le az első hó, nem könnyítve meg a közlekedést számunkra. Harry Nthakomwa elnök úrnak viszont ez volt az első hó az életében - most 60 éves. A házaspár már látott havat, amikor Skóciában tanult a férj. Amikor megérkeztünk Hevesbe, a házaspár jól meghógolyózta Harry elnök urat, hogy ismerkedjen a hóval. Ha nem a kézművesipar felfedezése lett volna a fő célunk, még hóembert is készítünk gyorsan. Ruth kérte azt, hogy olyan kézműves, népművészeti helyre vigyük, ahol ő megnézhet és elleshet különböző technikákat, hogy hazatérve otthon munkanélküli asszonytestvéreinek tudjon munkalehetőséget biztosítani különböző terítő- és szőnyegkészítő technikák átadásával.

Mészáros Ildikó lelkipásztor már előkészítette utunkat. A szép hevesi templom megtekintése után, a kézműipari szövetkezetbe vezetett utunk, ahol először a Múzeumot néztük meg. Be kell vallanom, hogyha nincsenek az afrikai vendégek, talán én sem jutok el ide soha csodát látni. Tehát nem csak nekik volt nagy élmény, amikor a kedves igazgatónő bevezetett bennünket e csoda rejtelmeibe, hanem nekem is. Ruth, de a férfi vendégek is, szinte szemükkel is fényképezték és szívták magukba a különböző, ma egyedülálló technikákat, fortélyokat, hogyan készül az ország utolsó szövőszékein a hevesi csodálatos szőttes. Ezekből aztán vittek is néhány mintát ajándékba haza.

A kicsi, de annál ígéretesebb és egyre épülő, bővülő Átányi Református Általános Iskolát is meglátogattuk. Itt Ferenczfi Zoltán lelkipásztor volt az idegenvezetőnk. A gyermekek műsorral kedveskedtek a vendégeknek. Az átányi csodálatos festett templom megtekintése után Eger felé vettük utunkat, ahol dr. Kádár Zsolt esperes úr már a Kálvin Ház ajtajában várt minket, gondnokával együtt. Rövid köszöntés és tájékoztatás után átvonultunk egyik kedves éttermébe, ahol először a Katolikus Rádió készített interjút a malawii küldöttekkel. Vacsora után a sötétedés miatt már csak a belvárosban tudtunk körülnézni esperes úr vezetésével: megnéztük a várat, a székesegyházat, az adventre és karácsonyra felékesített utcákat.

Ha még fokozni lehet vendégeink örömét, elégedettségét és meglepetését, akkor a zempléni egyházmegye Nőszövetségének programja ezt tette. Az egyházmegye meglátogatása alkalmával került sor a városban működő állami idősek otthona látogatására. Itt az idős asszonyok, férfiak népi ruhába öltözve, népdalokkal és tánccal, valamint csodálatos kézimunkákkal kápráztatták el a malawiakat.

Életükben először még igazi pincében is lehettek vendégeink Tokajban finomabbnál-finomabb hegyaljai bort kóstolhattak meg. Este az ondi gyülekezetben fogadták őket nagy szeretettel, ahol Ruth beszámolt nőszövetségük megalakulásáról, feladatairól, céljairól, és elmagyarázta egyenruhájuk szimbolikus jelentését. Az alkalmat közös templomi énekléssel fejeztük be. Ennyire egybeforraszt minket református keresztyén voltunk. Mi is ismerjük azt az éneket, amelyet afrikai testvéreink. Hihetetlen és egyben felemelő volt közösen énekelni.

Ond után megérkeztünk a szerencsi gyülekezeti házhoz, ahol nőtestvéreink fogadtak fehér asztal mellett énekelve, csigatésztát sodorva. Nagyon meglepődtek a vendégek, kiváltképp, amikor Ruthot arra kérték, hogy velem együtt álljon középre. Börzsönyiné Mariann lelkésznő malawii nőszövetségi egyenruhába öltözve, kezében angol Bibliával és Földesiné Kántor Mária, a Tiszáninneni Egyházkerület Nőszövetségének titkára, kezében magyar Bibliával Ruth felé fordulva, gyönyörű liturgiával, a Tiszáninneni Nőszövetség soraiba fogadták őt. Ezt igei idézetek, köszöntések gazdagították, és végül átnyújtották Ruthnak a nőszövetségi tagságot igazoló emléklapot aláírva, lepecsételve. Ruth a köszöntéseket és az ajándékokat letérdelve fogadta, mintegy kifejezve ezzel háláját Istennek.

A felemelő alkalmat közös vacsora, fiatalok tánca, majd számtalan kézügyességet, kézimunkakészséget igazoló, tanító bemutatkozás követte. Az este másik fénypontja volt, amikor Ruth tanította a magyar asszonyokat, hogyan kell fejükön megkötni, elkészíteni a speciális „turbánt", melyet az afrikai asszonyok viselnek.

A kerület egyetlen zeneiskolájába is eljutottunk Dédestapolcsányban, ahol rövid hangversenyt adtak az iskola növendékei, a legapróbbtól a legképzettebbig. A koncert csúcspontja volt, amikor a diákok tanáraikkal együttjátszva szólaltatták meg hangszereiket, így gyönyörködtettek bennünket.

Az is nagy élmény volt, hogy amíg Harry Nthakomwa a küldöttséget képviselte a Lévay Gimnázium szalagavatóján a Kossuth utcai templomban, addig mi püspök úr vezetésével - szó szerint - Debrecen felé haladtunk, hogy megpróbáljuk a Levinek készülő palástot.

 Már december 1-jére fordult a kalendár, amikor püspök úr részletes és mindenre kiterjedő kerületi tájékoztatást adott vendégeinknek a Székház könyvtárában. A kerületi munkatársak közül többen is részt vettünk ezen az alkalmon, mely szervezeti felépítéstől kezdve, alkalmainkat és minden egyéb fontos tudnivalót tartalmazott, kivetített képes illusztrációkkal téve követhetőbbé az elhangzottakat. Délután megmutattuk az Európa Rádió stúdióját, a Görgey úti tagóvodát. Ezeken a helyeken nagy érdeklődéssel hallgatták a vezetők tájékoztatását. A stúdióban megértették, hogyan lehetséges gépek segítségével a 24 órás műsor biztosítása, az óvodában pedig elámultak a sószobától, mely a gyermekek egészségét javítja.

Végh Balázs, a Sárospataki Kollégium közigazgatója nemcsak Budapesten bizonyult jó idegenvezetőnek, hanem Sárospatakon is. Ő vette át a stafétabotot az elutazás előtti napon, és végigvezette vendégeinket a városon és a Kollégium intézményein. Itt találkozhattak többek között dr. Kádár Ferenc rektor úrral, dr. Győri István professzorral és Szabó Dániel volt főgondnok úrral is.

A napnak, de Testvéreink látogatásának végére is a koronát az tette föl, hogy sor került az annyira várt és általuk nagyon is óhajtott együttműködési szerződésre a Tiszáninneni Egyházkerület és a Livingstoniai Egyházkerület között. Ennek a szándéknyilatkozatnak az aláírása nagyon ünnepélyes keretek között történt. A két nemzet zászlójának díszítésével az asztalon, püspök úr és Levi Nyondo főtitkár úr mindkét nyelven, magyarul és angolul is felolvasták a szándéknyilatkozat előre megfogalmazott, és mindkét fél által jóváhagyott szövegét, mely az együttműködés három területét említi: gyülekezeti kapcsolatok, iskolai együttműködés és támogatás, valamint a teológiák együttműködése, melyet mindkét fél aláírással és pecséttel erősített meg. Ezt követte egy felejthetetlen további gesztus, amikor püspök úr és főgondnok úr Levi főtitkár úr vállára helyezte a Kárpát-medence református lelkészei által is viselt fekete palástot. Ez az első alkalom, amikor Testvéreink egy kelet-európai országgal, Isten kegyelméből, saját akaratukból önként egyességet, együttműködési nyilatkozatot kötnek. Nekünk pedig az első alkalom, hogy Isten segítségével kerületünk ilyen messzi országban élő keresztyén reformátusokat vallhat testvéreknek, és tiszta szívből, örömmel végezheti az Úr Jézus által hirdetett missziói parancsot úgy, hogy ez a szolgálat minket, kerületet újít meg és tesz gazdagabbá.

December 3-án a küldöttség elbúcsúzott tőlünk a Ferihegyi repülőtéren a viszontlátás és a gyümölcsöző együttműködés reményében, számtalan bőrönd, ajándék, könyv, róluk készült film és több száz fénykép birtokában. Soli Deo Gloria.