A szeretet hídjai

Elemi erővel tört ránk a nyár. S ez az erő nemcsak a napsugarak izzásában, a hőmérő higanyszálának magas állásában, hanem az ifjak heves örömében is megmutatkozott. Az iskolapadokból kiszabadult diákok oly hévvel vetették bele magukat a szabadságba, hogy önfeledtségük egy kicsit ránk, felnőttekre is átragadt, és mosolyt csalt arcunkra.

Jó azonban, ha a társakat még ilyenkor sem veszítjük szem elől, na meg egy kis lelki feltöltekezés is jól jön néha. Ennek adott keretet a telkibányai gyermekek, kamaszok számára a 2009. július 6-10-ig (hétfőtől péntekig) megrendezett angol-magyar bibliai tábor. A hét során minden nap 80 fiatal és segítő mélyedt el az igei üzenetekben, amelyek a szeretet kimeríthetetlen témáját járták körül. Mi a szeretet?! Mi a különbség az emberi és isteni szeretet között?! Miben mutatta meg Isten szíve szándékait?! Ezeket a fő kérdéseket jártuk körül gondolatban az irgalmas samaritánus példázatában, Zákeus történetében, Jézus tanítványai felé végzett lábmosási szolgálatában. A hét során a játékos tanításokból, vetélkedőkből, kézművességből, sportfoglalkozásokból meríthettek a résztvevők keresztyén lelkiséget, szellemiséget, vidámságot és derűt. A programok sikeres lebonyolításában és a nyelvi akadályok elhárításában nagy szolgálatot tettek segítőink: Vass Éva testvérünk, aki nem mellékesen angolt tanít a helyi általános iskolában, Mészáros István segédlelkész, Hornyák Dávid teológus, és Magyar Melinda misszionárius testvérünk, aki jelenleg a Belfasti Teológiai és Missziói Szeminárium másodéves hallgatója, a telkibányai gyülekezet tagja. A lelki táplálék mellett a testnek is megadhattuk, ami jó, a helyi asszonyok és vállalkozók jóvoltából. Az anyukák, nagymamák finom süteménnyel látták el a táborozó gyerekeket, üdítőt és ásványvizet pedig a helyi boltokból kaptuk felajánlásként.

A hét második felétől a jósvafői gyülekezet fiataljai is csatlakoztak hozzánk lelkipásztoruk, Mező Arnold és családja, valamint pedagógusok felügyeletével.

A péntek délutánra nagy várakozással tekintettünk, mert a tábor résztvevői falumisszióra készülődtek. A várakozás csodálatosan beteljesedett, ugyanis kicsik és nagyok, hatalmas Krisztust dicsőítő transzparensekkel, énekelve végigvonultunk a falun, és a kiemelt pontokon: a Művelődési Háznál, polgármesteri hivatal előtt, az óvoda előtt Isten Igéjét olvastuk magyarul, angolul és imádkoztunk. Végállomásunk az I. számú gyermektábor volt, ahol Boda Zoltán presbitertestvérünk vezetésével a helyi asszonyok és férfiak bográcsost készítettek számunkra. Erre az alkalomra hivatalosak voltak a gyermekek szülei is. Vidám, felszabadult légkörben köszöntött ránk az este.

Nagyon különleges volt részesülni ebben, látni a meglepődött, érdeklődő arcokat az utcán, és megtapasztalni, hogy a gyermekek lelkesen felvállalják, sőt megvallják a hitüket.

Megható volt a közös szolgálat során tapasztalni a 11 észak-ír fiatal elkötelezettségét is. Szigorú válogatáson kellett megfelelniük a saját gyülekezetükben, hogy ide jöhessenek, és evangelizálhassanak, hitükről számot adhassanak. Mindannyian átadott életű keresztyének, és bizonyságot tettek Krisztusba vetett hitükről. De hitüknek nemcsak szavaikkal adtak hangot, hanem a tetteik, a viselkedésük hirdette, ki az ő Uruk. Olyan türelemmel, szelídséggel, vidámsággal vették körül a gyermekeket, még akkor is, amikor már nagyon fáradtak voltak, hogy az példa volt mindannyiunk számára. Ebben, hogy így tudják végigcsinálni a hetet, segítségül szolgáltak azok az áhítatok, amelyeket egy reggel sem mulasztottak volna el. Talán nincs is másként értelme, csak így, ha Istenben elcsendesedve, tőle segítséget kérve indulunk a napi küldetésbe.

A búcsú pillanata nehéz volt. Bangori testvérgyülekezetünk fiataljai nem először szerveztek tábort számunkra, és vallomásuk szerint Telkibányát második otthonuknak tekintik. Ezt érezve a mi ifjaink is feltöltekezve, de a szent feszültség szorításával kérdezték: mikor jönnek újra? A távolságok legyőzhetők. Bár országhatárok és tenger választanak el egymástól, a testvériség szálai hosszúra nyújthatók.

Szalay Ibolya lelkipásztor

Telkibánya