Beszélgetés Bertók Ernővel, a Sátoraljaújhelyi Református Egyházközség főgondnokával

A sátoraljaújhelyi gyülekezet az elmúlt esztendőkben jelentős felújításokat végzett. A templom kívülről és belülről egyaránt megszépült. Erről, illetve gondnoki munkájáról kérdeztük Bertók Ernőt.

- A sátoraljaújhelyi református gyülekezet nagynak számít a zempléni egyházmegyében. Sokan nem is igazán tudnak róla mást, csak hogy egy városi, nagy gyülekezet. Milyen vajon ennek az egyházközségnek az élete? Hogyan lehetne röviden bemutatni?
- Az egyházközséget 1958-tól ismerem. Az utóbbi években lett nagyobb a gyülekezeti tagok létszáma, bár a város lakossága és ezen belül a reformátusság aránya nem nőtt jelentősen. Egyre többen járnak templomba. Azt is nyugodtan állíthatom, hogy a templomba járók többségükben hitben élő, szorgalmas emberek. Ami pedig nagyon fontos: az ifjúságot mindenki igyekszik úgy nevelni, hogy a konfirmáció után gyülekezeti tagok legyenek.
 
- Közel ötven éve egyháztag. Mióta vállalt tisztséget, szolgálatot a gyülekezetben?
- 16 éve vagyok presbiter. Ezt megelőzően is - hálát adok az Úr Istennek - hitben élő, templomba járó ember voltam. A presbiterségben úgy érzem, Isten szolgájává váltam, hisz nyilván egy presbiternek nagyon-nagyon fontos az, hogy ne csak vallásos ember, hanem hitben élő ember legyen. Ezután voltam az egyházközségnél ingatlangondnok és gazdasági gondnok. Ezt is nagyon szívesen vállaltam, és a képességeimhez képest hitből végzem. A főgondnoki tisztséget pedig most már a második választási ciklusban töltöm be, tehát nyolcadik éve.

- Mi volt az elmúlt évek legfontosabb feladata a presbitérium számára, illetve mi volt a legfontosabb gyülekezeti feladat?
- A presbitériumnak a mindenkori hitélet és a missziói munkák mellett az utóbbi években a templom felújítása volt a legnagyobb feladata. Ezelőtt négy évvel kezdett a presbitérium beszélni, tárgyalni arról, hogy a tetővel kezdve az egész templomot át kell javítani először kívülről majd belülről is. 2002-ben sikerült megoldani a külső tatarozást teljes födémcserével, a torony teljes mértékű belső átjavításával, illetve elvégeztük a külső vakolat színezését és a csatornázást. Ezért az év végén hálát adtunk a jó Istennek, hogy megsegített bennünket, és elhatároztuk, hogy tovább folytatjuk a belső felújítást, ami azért is szükségessé, sürgetővé vált, mert az elektromossággal is nagyon sok gondunk volt már. Így került sor arra, hogy a harang elektromosságán túl a teljes belső elektromosság felújítását elvégeztettük, és ezzel együtt a hangosítást is korszerűsítettük, sőt a templom egész belsejét átpucoltuk, átvakoltuk, illetve átfestettük.

- Hogyan fogalmazná meg főgondnok úr a 21. század elején az egyház szolgálatát és ezen belül a presbiteri szolgálat lényegét?

- Ismeretes mindannyiunk előtt, hogy az elmúlt évtizedekben különböző okok miatt eléggé visszafogott volt az egyházakban az egyházi élet. Azt hiszem, az elmúlt évek tapasztalatai alapján most már inkább örömmel kell beszélnünk. Az elmúlt években ugyanis mindenhol, Sátoraljaújhelyen különösen is átrendeződtek a hitéleti dolgok, nemcsak az időseket és a középkorúakat lehet látni a templomban, hanem egyre inkább azokat a fiatalokat is, akik az utóbbi nyolc-tíz évben konfirmáltak. A fiatalok nagyon érdekesen kapcsolódnak a gyülekezethez. Az is jellemző rájuk, hogy az ő szüleik nem nagyon jártak istentiszteletekre, de a konformáció után magukkal hozták a szülőket is az egyházi közösségbe. A presbitérium amit tud, megtesz annak érdekében, hogy foglalkozzunk a gyülekezet időseivel, öregeivel. A középkorúakkal kapcsolatban mindenképpen az a fontos, hogy megtartsuk őket az egyházon belül, a fiatalokkal kapcsolatban pedig nagyon lényeges, hogy úgy neveljük őket, hogy hitben éljenek. Tudjuk, hogy nagyon sok külső káros dolog éri a mai fiatalságot, ami ellen talán egyetlen egy védekezési lehetőség van, ha hitben élő szülőktől, felnőttektől a jó példát látják.
Kádár Ferenc,
sátoraljaújhelyi lelkipásztor