Művészettel hirdetve Isten dicsőségét - Művészi tökéletesség és örök érvényű értékek a Crescendo Nyári Akadémián

Immár hatodik alkalommal került megrendezésre a Crescendo con Spirito (jelentése: „Erősítve lélekkel") Nyári Akadémiája Sárospatakon július 27. és augusztus 10. között, ahol a komolyzenei élet keresztény értékrendet képviselő nemzetközi kiválóságai készítették fel a világ minden tájáról érkezett fiatal művészeket.

Az idei év fordulópontot jelentett az Akadémia történetében: korábban a Miskolci Egyetem Comenius Tanítóképző Főiskolai kara adott otthont a kezdeményezésnek, most viszont a történelmi jelentőségű Sárospataki Református Kollégium falai teltek meg hangos zeneszóval. A létszámkeret is messze túllépte az eddigieket, a 45 fős nemzetközi összetételű tanári kar mellett 24 országból, három kontinensről több mint 170 diák érkezett Rákóczi városába.

A kurzussorozat magas művészi színvonalára garancia a Crescendo International és a Nyári Akadémia igazgatója, a jeles svájci író, Beat Rink és a két művészeti vezető személye (a hazai tagszervezet alapítói), az amerikai származású, hazánkban élő kiváló tenorista, Timothy Bentch és a sárospataki születésű brácsaművésznő, Füzesséryné Dudás Eszter. Az Ének a Nemzetekért Alapítvány igazgatóasszonya, aki bár a fővárosban él, ma is a Sárospataki Református Gyülekezet tagja. Gyermekkorában Czinke Zoltán esperes konfirmandusa volt, a zenei elhivatottság adományát a templomi istentiszteletek zenei szolgálata során kapta. Falusi tanító édesapja a kommunista diktatúra évtizedei alatt is vállalta a hitét, feleségével együtt a gyülekezet presbitereként tevékenykedett. A hit és a zene védőpajzsa alatt álló kislány bekerült a Zeneakadémiára és a Crescendo nemzetközi szervezetével ezekben az években ismerkedett meg. Később, 2003 tavaszán Timothy Bentch társaságában egy baráti beszélgetés során merült fel a keresztény nyári művészeti akadémia gondolata, melynek eredményeképpen 2004 nyarán már meg is valósult a Crescendo con Spirito Nyári Művészeti Akadémia Sárospatakon.

Az önfeledt együtt zenélés - az örök érvényű, általános emberi értékek megélése és gyakorlása jegyében - idén is minden résztvevő számára maradandó élményt nyújtott: a kéthetes kurzus során művészileg és emberileg egyaránt értékes útravalót kaptak az elkövetkezendő évtizedek meghatározó művészegyéniségei. A tanárok teljes emberként tekintenek az útkeresésben lévő diákokra, és a művészi pálya buktatóira is felhívják a figyelmet. Viszont a nehézségeken a Bibliában megfogalmazott örök érvényű értékek segítenek felülemelkedni, ezeknek tükrében próbálnak választ keresni a művészet és a művészi hivatás kérdéseire. Az intenzív időbeosztású Akadémia minden nap reggel 8.00 órakor tanári imával kezdődött, majd 8.45 és 9.30 között a tanárok és diákok közös áhítatával folytatódott. A tanítási órák, a próbák, az előadások és a koncertek után esténként kis csoportos beszélgetések zárták a napot. Ezek tematikája Beat Rink A művész személyisége című, nyolc fejezetet tartalmazó írása köré összpontosult. Számos diák a Nyári Akadémián jutott élő hitre és kapott elhivatást keresztény művészként szolgálni a továbbiakban. A növendékeket egy húszfős lelkiismeretes szervezőcsapat segítette, hatan közülük a Sárospataki Református Gimnázium önkéntes diákjai.

A Crescendo szoros együttműködést alakított ki az egyik legrangosabb magyar komolyzenei fórummal, az idén tizennyolcadik alkalommal megrendezett Zempléni Fesztivállal. A magas színvonalú, telt házas koncertek mellett a Haydn-év jegyében az osztrák komponista A halásznők c. vígoperájának premierjére is sor került, a tavaly megépült korszerű befogadóteátrumban, a tokaji Paulay Ede Színházban. A diákok imaórákon és vasárnapi istentiszteleteken, valamint a Sárospataki Református Gyülekezet szerdánként tartandó bibliaóráin is közreműködtek, a Rákóczi-várudvaron megtartott koncertek mellett az augusztus 9-i délelőtti református istentisztelet és a szintén a református templomban rendezett késő délutáni zárókoncert is a Zempléni Fesztivál kiemelt eseménye volt. A Lorántffy Teremben is felemelő koncerteknek lehetett tanúja a közönség. Ez a helyszín több kurzusnak is helyet biztosított, többek között Marczi Mariann kamarakurzusának és Kaposi Gergely karvezetés-kurzusának, illetve Fasang Zoltán fuvolaművész tanszaka záróhangersenyének.

Füzesséryné Dudás Eszter fontosnak tartja a Sárospataki Református Kollégium vezetőségével idén kialakított készséges, támogató légkört: „Remélhetőleg hosszú távra szól az együttműködésünk, hiszen hasonló szellemiséget vallunk és céljaink is azonosak. Az egykori pataki diákok egy értő közönség bázisát képezhetik a jövőben, ők ma is figyelemmel kísérik alma materük művészeti útjait. Sárospatak tartalmas jövőjét a hit, a kultúra és az oktatás mentén tudom elképzelni. A múlt adja az alapot, de akik akkor valamit tettek, azt egykor hitben és nagy szeretetben tették, ezért tudott ez évszázadokon keresztül fennmaradni, harcokat, háborúkat túlélni. Ha mi nem így cselekszünk, eredményeink csak ideig-óráig valók, de ha az ő örökségüket visszük tovább, elmondhatjuk majd velük együtt: „...és ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze, mert a Kősziklára építtetett." (Máté 7,26)."

A hallgatók közül kiemelkedő teljesítményt nyújtott az amerikai drámai szoprán, Tamara Haskin, aki fiatal kora ellenére már a Carnegie Hallban és a New York City Operában is fellépett. Az énekeskurzus augusztus 8-i, a Református Kollégium imatermében rendezett koncertjén a Tosca I. felvonásbeli szerelmi kettőse (Timothy Bentch izgalmas Cavaradossijával) és augusztus 9-én a református templomban megrendezett zárókoncerten Aida első áriája hangzott el tolmácsolásában: minden regiszterben kiegyenlített, hatalmas hangmatéria, lenyűgöző hangerő és színpadi atmoszféra, művészi alázat - ezek előadó-művészetének legfőbb erényei. Megható volt, amikor az Aida-áriát követően, a szűnni nem akaró ováció közepette a templomban kezével felfelé mutatott, oda, ahonnét ezt a csodálatos adományt kapta. A koncertet követően egy rövid interjú keretében így fogalmazta meg ars poeticáját: „Hiszem, hogy az Isten adta nekem a hangot, a tehetséget. Tudom, hogy Ő ismer engem a legjobban, nagyon szeret és az egyik leggyönyörűbb ajándékában részesített. Mindent Az ÚRnak köszönhetek. A lelkem boldog, ha felmegyek a színpadra és elkezdek énekelni, mindig hálát adok ezért Neki. Ő felfoghatatlan, hatalmas adományában részesít, és én ezt osztom meg, ezt adom tovább az embereknek. Nem az a célom, hogy híres díva legyek, hanem az, hogy teljesítve elhívásomat boldog legyek, és a művészetemen keresztül az Ő dicsőségét hirdessem."

Nagy László