Zergi Gáborné sírkövére

LXII. évfolyam 3. szám / In memoriam

Megint elment egy Nagyasszony! - tekintünk sóhajtva Zergi Gáborné Szegedi Klárika után.

A szépséges Zemplénben járva, hazafelé, feleségemmel betértünk hozzá Mádra. Arcszíne nyugtalanná tett bennünket, ám ő megnyugtatott, járt orvosnál - az „nem talált semmit". Ezzel szemben Klárika másnap este meghalt.


Régi barátság fűzött hozzá. Húgom, feleségem is dóczisták voltak, utóbbi még osztálytársa is. Értettem hát, ha lobogott benne iskolája lelki-szellemi igényessége. Ez csak fokozódott azáltal, hogy Zergi Gábor hitvese lett. Mellette adva volt az emelkedett, biblikusan tiszta, lelket adó légkör. Amikor özvegyen maradt, változatlanul tovább élt benne ez a lelkiség. Testi gyöngeségében is töretlen maradt hite, alázata, önkritikus és kritikus humora - a hitványt hitványnak, a tartalmasat értékesnek minősítő ítélete. Talán az is formálta, hogy egyetemi diplomával általános iskolában volt kénytelen tanítani. Megszokhatta, bárhol legyünk is, a legjobbat és legtöbbet kell adnunk! Ezért tudott idősen is konstruktív anya s nagymama lenni.


Utaltam előbb hitvestársára. Megvallom, Klárikát én rajta keresztül is szemléltem. A „nagy időkben" vele együtt szolgálhattam a Debrecen-Mester utcai gyülekezetben. Berényi József volt a lelkipásztor, Zergi Gábor a segédlelkész, s magam a teológus kántor. Akik ismerik önkritikus egyéniségemet, nem értik félre, ha így mondom: nem rossz összeállítás! - Ezt soha nem feledtem, s örömet adott, ha ezt a lelket tovább élni láttam Mádon vagy a debreceni Teológián vagy akár a Nagytemplomban is.


Nem ritka találkozásainknál örültünk ez egy lélekből fakadó közös látásunknak. Így is tekintünk utána. Így néztünk a híres mádi szőlőhegyek alján nyíló sírjára - bizonyosan tudva: akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk. (Rm 14,8)


Debrecen, 2009. szeptember 23.


Sepsy Károly

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok 3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

Híreink RSS

Programajánló RSS

Kitekintő RSS

Pályázatok RSS

rss

Napi lelki táplálék

…mindezt azért teszik, mert nem ismerték meg sem az Atyát, sem engem. Jn 16,3

Lk 21,1–4R

„…az egész vagyonát” (4). Aki a feleslegéből ad, jótékonykodik; aki mindenét adja, Istent imádja. 

tovább

(4) „Így tudjátok majd, melyik úton kell mennetek…” (Józsué 3)

– Az Úr vezet, előttünk jár. A feltámadott Úr a tanítványok előtt járt (Máté 28,7). Sok a járatlan út. Noha mi szeretnénk mindent előre modellezni, kiszámolni, az ismeretlen utak kapcsán is; de váratlan körülmények ezrei veszélyeztetik a tervet. 

tovább

LUKÁCS 22,14–23 - Horderő

Vajon tisztában voltak a tanítványok Jézus szavainak horderejével? Megértették egyáltalán, hogy Uruk saját haláláról szólt? 

tovább

2018. április 3.

Nóé elkezdte a földet művelni, és szőlőt ültetett. Egyszer bort ivott, megrészegedett, és mezítelenre vetkőzött a sátrában. Hám, Kánaán ősatyja, meglátta apja szemérmét, és elmondta kint levő két testvérének. Akkor Sém és Jáfet fogták a ruháját, a vállukra terítették, s háttal bemenve, betakarták apjuk szemérmét, de elfordították arcukat, és így nem látták apjuk szemérmét. Amikor Nóé kijózanodott mámorából, és megtudta, hogy mit tett vele a kisebbik fia, ezt mondta: Átkozott Kánaán! Szolgák szolgája lesz testvérei közt! Ezután ezt mondta: Áldott az ÚR, Sémnek Istene! Legyen Kánaán a szolgája! Terjessze ki Isten Jáfetet, lakjék Sém sátraiban, legyen Kánaán a szolgája! (1Móz 9,20-27)

tovább

Dénes Károly: Keresztfa tövében

Golgotának véráztatta hegyén,
Csodálkozom Jézus szeretetén.
Sokat beszél jóságáról nekem,
Boldog vagyok keresztfa tövében.

tovább