Dietrich Bonhoeffer: Követés

Ne aggódjatok! A javak megcsillogtatják az emberi szív előtt, hogy biztonságot és gondtalanságot adnak neki; pedig valójában éppen ők okozzák a gondokat. A javakba kapaszkodó szív a gond fojtogató terhét kapja. A gondot a kincsek rázzák le, de a kincsek újra gondokat okoznak. Életünket a javak révén akarjuk biztosítani, gondoskodással akarunk gondtalanok lenni, de valójában az ellenkezője történik. A bilincsek, amelyek a javakhoz kötnek minket, amelyek a javakat rögzítik, maguk is - gondok.

A javakkal való visszaélés abban rejlik, hogy a következő nap biztosításához használjuk őket. Az aggodalom mindig a holnapra irányul. A javak viszont a legszigorúbb értelemben a mának szólnak. Éppen a holnap biztosítása tesz engem ma oly bizonytalanná. Elég minden napnak a maga baja. Aki a holnapot teljesen Isten kezébe teszi le, és tőle fogadja el, amire ma van szüksége, egyedül az van igazán biztosítva. A mindennapi elfogadás szabadít meg a holnaptól. A másnapra gondolás szolgáltat ki a szüntelen aggódásnak. „Ne aggódjatok a holnapért" - nem szörnyű gúny-e ez a szegényekre és nyomorultakra nézve, akikhez Jézus éppen beszél - azokra nézve, akik emberileg szólva holnap éhen halnak, ha ma nem gondoskodnak a holnapról? Vagy elviselhetetlen törvény ez, amelyet az ember méltatlankodva taszít el magától, vagy pedig magának az evangéliumnak páratlan üzenete Isten gyermekeinek szabadságáról, akiknek van mennyei Atyjuk, aki nekik ajándékozta szeretett Fiát. Hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?

„Ne aggódjatok a holnapért" - Nem életbölcsességként, vagy törvényként kell ezt elfogadnunk. Ebből az Igéből csak a követő, aki megismerte Jézust, kapja meg Jézus Krisztus Atyja szeretetének ígéretét és a szabadságot minden egyéb dologtól. Nem a gondoskodás teszi gondtalanná a tanítványt, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit. Most tudja: egyáltalán nincs értelme az aggódásnak. (Mt 6,27) A következő nap, a következő óra teljesen elvétetett tőlünk. Értelmetlen úgy tenni, mintha egyáltalán aggódhatnánk. A világ állapotában semmit nem változtathatunk. Egyedül Isten gondoskodhat, mert Ő kormányozza a világot. Mivel értelmetlen aggódnunk, mivel annyira tehetetlenek vagyunk, nem is kell aggódnunk. Az aggodalmaskodással jogtalanul akarjuk Istentől átvenni a kormányzást.

(Dietrich Bonhoeffer: Követés)