Egy gyülekezet két ünnepi eseménye

Isten szeret ünnepelni, azaz égi eseményeknek szeret maradandó jelleget biztosítani ezáltal. Ünnepel az emberrel, ünnepel népével, sőt ünnepet készít a világnak a vele való találkozások során. Ennek a gondolatnak a jegyében emlékezik vissza a Miskolc-Alsóvárosi gyülekezet arra a két eseményre, mely egy hónapon belül érte ajándékként az égből, meg nem érdemelt kegyelemként.

Az első ünnep október 11-én volt, amikor dr. Christian Link professzor feleségével együtt látogatott el a gyülekezetbe, pontosabban a lelkészházaspárhoz. Ennek gyümölcse volt az, hogy október 11-én a neves Kálvin-kutató és híres Barth-követő Christian Link professzor a gyülekezetet igehirdetésével ajándékozta meg.

De hogyan is kerültek ők ide? Erről a professzor igehirdetése elején így számol be: „francia és német lelkészek egy csoportjával érkeztem Magyarországra, hogy egyházatokat megismerjem. Örülök annak, hogy ma veletek ünnepelhetem az istentiszteletet. Van egy nagy közös örökségünk, és ez a Kálvin teológiája, akinek 500. születésnapjához érkeztünk ebben az évben. Van néhány jelentős, alapvetően fontos kérdés, melyet Kálvin nekünk még ma is feltesz: Miben áll közös feladatunk ebben a világban? Hogyan kell nekünk keresztyéneknek élnünk és cselekednünk itt? Milyen felelősséget hordozunk társadalmunkért? Azt válaszolná Kálvin nekünk, hogy elégséges Bibliánk első fejezetét felnyitni. Mert hiszen ott találjuk megírva, hogy Isten milyen ajándékokkal ruházott fel bennünket, és abból milyen feladatok adódnak".

E bevezetés után a professzor a Mózes első könyve első fejezetének 27. és 28. versei alapján szép igehirdetést tartott. Ez a két vers így hangzik: „Megteremtette Isten az embert a maga képére, Isten képére teremtette, férfiúvá és nővé teremtette őket. Isten megáldotta őket, és azt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be, hódítsátok meg a földet. Uralkodjatok a tenger halain, és az ég madarain, és a földön mozgó minden élőlényen". Mivel ez az igehirdetés a Református Egyház hasábjain hamarosan megjelenik, elég csak néhány fontosabb mozzanatára utalnom. Isten teremtett, ez az első szó, melyet hallunk. De mi ma már olyan sok mindent alkotunk, hogy nem is tudjuk, miért is van nekünk Istenre szükségünk, és az ő teremtésére. Pedig ez éppen arra figyelmeztet, hogy van valami több és van valami más azontúl, amit mi emberek meg tudunk tenni. Emlékezünk - hangoztatta - ezekben a napokban a 20 évvel ezelőtti politikai forradalomra, a berlini fal lebontására, amikor Magyarország nekünk az első ajtót megnyitotta az embertelen rezsim elleni küzdelemben. Most ünnepeltük a betakarítás ünnepét is, amikor látnunk kellett, hogy az élet nem magától értődő, mert a növekedés és a gyarapodás az égből jön. Kálvin mondta ezt a csodálatos mondatot: „Isten bennünket gazdaggá tett, mielőtt megszülettünk volna. Mert világunkat ajándékokkal töltötte meg és bőséggel ruházta fel". Isten azonban szemet is adott nekünk, hogy őt ebben a világban felismerhessük, idézte újra Kálvint. Nincs a világnak olyan része, ahol dicsősége ne volna látható. Igéje által, de teremtésének a fényjelei által is megismerteti magát velünk. A legnagyobb csoda az, hogy Isten képét hordozhatjuk. De mi is ez a kép? Isten a maga méltóságának a jeleként állította az embert a világba. Az ember tehát egzisztenciájával Istent láttatja és jeleníti meg a földön. Őt kell az embernek képviselnie és reprezentálnia. Mintegy tükör által bennünk kell, hogy Istent lássák. Ez a mi méltóságunk. És ezt csak azáltal tudjuk betölteni, ha halljuk az Újszövetség igéjét: „öltsétek fel az új embert" (Ef 4,24) Ha szép igehirdetését egészen megérteni szeretnénk, bele kell olvasni abba a könyvbe, mellyel a magyar református egyházat megajándékozta két évvel ezelőtt. A könyv címe: „A teremtés teológiája". Az istentisztelet alatt az énekvezetést a Lámpás csoport végezte nagy odaadással a gyülekezet bevonásával és gitárkísérettel.

A másik esemény, mely nem kevesebb örömöt és lelki élményt jelentett a gyülekezetnek, az újbori úrvacsoraosztás alkalma volt, melyen - 2009. november 1-jén - Steinbach József dunántúli református püspök hirdette az igét. E nagyon kritikus vasárnapon, melyen a kegyelet kötelessége a gyülekezet tagjait általában sokfelé el szokta sodorni, mégis száznál többen jöttek el, hogy az Igében gyönyörködjenek, és az úrvacsora ünnepi eseménye maradandó lelki kincseivel gazdagodjanak. A két lelkészházaspár között közel tíz évre visszatekintő lelki-baráti kapcsolat áll fenn. Ez odáig megy vissza, hogy a Doktorok Kollégiuma könyvsorozatának egyik kötetét: 30 éves a Doktorok Kollégiuma gyakorlati teológiai szekciója címmel szinte Steinbach József püspök homiletikai tanulmánya tölti be. A püspök a gyakorlati teológiai tanszék tanára azóta is Pápán, és püspökké választása alkalmával új missziói programot hirdetett meg a Dunántúli Egyházkerület életében. Ez magában hordja személyes elkötelezettségét a kerület gyülekezeteinek életében folyó igehirdetés szolgálatára. Szinte minden vasárnap úton is van, hogy szolgáljon, lelkigondozást végezzen és tanítson. Ezért volt nagy ajándék, hogy időt tudott szakítani erre a baráti és gyülekezeti találkozásra is. Az Írás igéje, melynek alapján elhangzott az ünnepi igehirdetés Péter második levele 1. részének 3-8. versei voltak. A püspök ezt a gyönyörű lelki láncsort elemezte, mely a hitből indul ki, és eljut az igaz emberségen, az ismereten, a kegyességen a testvéri szeretethez, mely azonban mindenkit átölel. Lenyűgözően izgalmas gondolatmenetét Kálvin teológiai látása fogta össze, aki éppen a gyakorlati keresztyén élet és szolgálat, a hívő kreativitás jelentőségére tette a hangsúlyt. Ez ma éppen olyan aktuális, mint 500 évvel ezelőtt volt, hangoztatta az igehirdető. Az úrvacsora mindig gazdag üzenete így elmélyült, és gyakorlati feladatokhoz vezetett, Isten dicsőségének szolgálatát bízva a reformációt ma ünneplő egyházra és gyülekezeteire.

A két felejthetetlen ünnep arra utalt, hogy milyen gazdag az Isten, amikor bennünket egymásnak ad, egymáshoz vezet, és az ilyen találkozásokon még jobban tudatosul bennünk, hogy miért is vagyunk keresztyének és miért is vagyunk reformátusok.

Miskolc, 2009. november 10.

Szathmáry Sándorné