Jubileumi találkozó Sajókazán

2009. november 8-án délután a sajókazai református gyülekezet presbitériuma találkozóra hívta azokat, akik 50 évvel ezelőtt konfirmáltak a gyülekezetben, és akik 50 évvel ezelőtt részesültek a keresztség sákramentumában.

Az igehirdetés alapigéje Zákeus története volt. Zákeus, amikor Jézussal találkozott, egy sorsdöntő találkozásban volt része. Nem titkolt szándékunk e találkozóval az a missziói szolgálat, hogy alkalmat készítsünk arra, hogy a Szentlélek sokak életében munkáljon ma is ilyen sorsdöntő találkozásokat. Szeretnénk, ha azok, akik egykor megkereszteltettek, és a konfimáció alkalmával hitüket megvallották, s talán az évtizedek múlása alatt eltávolodtak a gyülekezet közösségétől, vagy nem rendszeres templomjárók, legyenek újra a gyülekezet hűséges tagjai és Istennek engedelmes gyermekei.

Az istentisztelet keretében Bundzik Tímea orgonaművész és Váradi Zoltán hegedűművész köszöntötték az ünnepelteket, Pásztor Anita a „Lábnyomok" című verset mondta el.

1959-ben 13 fiatal konfirmált gyülekezetünkben Ruszkay Gyula lelkipásztor úr készítette őket a fogadalomtételre. Közülük sajnos csak heten élnek már. Az ünnepi istentiszteleten ketten tudtak részt venni: Varga Erzsébet és Tamás József. Megilletődve emlékeztek az elmúlt fél évszázadra és vették át gondnok úrtól a Presbitérium nevében készített emléklapot.

50 esztendővel ezelőtt 24 kisgyermeket kereszteltek meg gyülekezetünkben. Ők ma ötvenéves emberek, hitvesek, édesanyák, édesapák, akiket de jó lenne sokszor látni az istentiszteleteken! Közülük is sajnos fiatalon elhunytak néhányan, és sokan elszármaztak a községből, nem tudtunk mindenkit elérni. De aki elfogadta meghívásunkat, hálaadással állt meg annál az úrasztalánál, ahol egykor a keresztség sákramentumát kapta. Őket is egy emléklappal és egy szál virággal köszöntöttük: Veres Júlianna, Petkovics Mária, Jobbágy Mária, Topolányi Erika, Pál János és Hervoly István.

Az Úr alkalmat adott arra, hogy visszatekintsen ki-ki a mögötte eltelő 50 esztendőre. Hálát adjon hitvesért, gyermekekért, unokákért, egészségért, jó előmenetelért. Alkalmat adott arra ez az istentisztelet, hogy megköszönjük megtartott életünket, mert jaj de sokan nem élnek már! Alkalmat adott arra, hogy elgondolkodjunk a jövendőn, és lehetőséget adott arra, hogy ha egykor a most ünnepeltek el is maradtak e gyülekezet közösségéből - legalább a helyiek - újra megtalálják helyüket a padsorokban és a református gyülekezetben.

Bundzik Attiláné lelkipásztor