Tapasztalatszerzés Nyugat-Európában

A Varbói Református Gyülekezet lelkipásztora Gere Gábor József egy meghívásnak örömmel eleget téve február 5-én tíznapos tanulmányi útra indult a gyülekezet néhány szolgáló tagjával. A küldöttség így négy tagból állt, a többieket az egyik vasárnapi istentiszteleten sorsolással választottuk ki.

Utunk célállomásai Németországban és Hollandiában (Grevenbroich, Niuw Weerdinge-Roswinkel, Nunspeet) lévő kisebb-nagyobb református gyülekezetek voltak. Vendéglátóinknál részt vehettünk beszélgetéseken, gyülekezeti összejöveteleken és istentiszteleti alkalmakon. Szomorúan hallottuk, hogy csökkenés tapasztalható a hívek között a nyugati egyházakban. A csökkenés oka általában az emberek kiábrándulása az egyházból, de sokan vannak olyanok is, akik csak egyszerűen hátat fordítanak Istennek és ezáltal az egyháznak is. Ennek ellenére mégis nekifeszülve folytatják a munkálkodást, szolgálatok végzését, tudva azt, hogy fáradozásuk nem hiábavaló, s abban a reménységben, hogy Isten hamarosan ébredést ad közöttük.

Tanulmányi utunk célja, hogy megismerhessük az ott élő testvérek gyülekezeti életét, szokásait, valamint a szolgálatot végző presbiterek személyre szabott feladatait. Arra a problémára is próbáltunk megoldást keresni, hogyan lehetne még nagyobb motivációt elérni a fiatal és középkorosztályban annak érdekében, hogy érdeklődésüket felkeltve és elmélyítve megérezhessék Isten felénk nyújtott szeretetét, kegyelmét valamint ráébredjenek arra, hogy nyugalmat és békességet csak Isten közelében érdemes keresni. „Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek." (Máté 7,7) Ennek az Igének a tudatában arra kerestük a választ, hogy nyugaton hogyan kérnek, keresnek, zörgetnek, és hogy milyen utakat nyit a mi Urunk az ottani testvéreinknek.

Minden korosztályt külön-külön képviselő presbiterekkel, diakónusokkal, önkéntes segítőkkel találkozhattunk, akik örömmel beszéltek feladataikról, megosztották velünk tapasztalataikat, ötleteiket, illetve segédanyagokkal is megajándékoztak bennünket. Hazatérve, a mi feladatunk mindezen ismeretek és tapasztalatok átadása az itthoniaknak, a gyülekezetünk tagjainak, presbitereknek, hogy együtt összefogva véghez tudjuk vinni mindazokat  a terveket,  feladatokat, amelyek  „lefordítva" a mi gyülekezeti életünkre hasznosak és végrehajthatók.

Péter levelében olvashatjuk „ha valaki szolgál, úgy szolgáljon, mint aki azt az Istentől kapott erővel végzi". (1Péter 4,11)

Elsősorban hálás vagyok Istennek, amiért erre az útra, feladatra kiválasztott, és kimunkálta bennem az Ő akarata szerint való engedelmességet.

Másodszor pedig köszönetet mondok a velem utazó testvéreim nevében is lelkipásztorunknak, Gere Gábor Józsefnek, a sokszor erőn felüli munkálkodásáért, irányításáért, vezetéséért. Isten áldását kérve családjára és további szolgálataira.

Nem utolsósorban pedig Isten áldását kérjük mindazokra a lelkipásztorokra, gyülekezetekre, családokra, akik befogadtak bennünket, vendégül láttak, és közvetve színesebbé próbálták tenni gyülekezeti életünket. Mint Isten gyermekei, lehetünk, bárhol a világon mégis elmondhatjuk „... néped az én népem, és Istened az én Istenem..." (Ruth 1,16/b)

Jeneiné Barna Ildikó