Várady József lelkipásztorra emlékeztünk

LXIII. évfolyam 1. szám / Borsod-Gömöri Egyházmegye

2010. január 21-én a kondóiak és a szomszéd települések lakói emlékezni és fejet hajtani gyűltek össze a 100 éves református templom előtt. Emlékezni néhai Várady József református lelkipásztorra, aki 2008-ban ezen a napon hunyt el. Fejet hajtani annak az embernek az emléke előtt, aki 46 éven át szolgálta ezt a községet.

Kondó Község Önkormányzatának Képviselő-testülete egy emléktáblát készíttetett az évfordulóra, melynek leleplezésére s az azt követő hálaadó istentiszteletre gyűltek össze a hívek. A táblaavatás előtt felidézték Várady József alakját, aki az itt élő embereknek egyszerűen csak tisztelendő bácsi volt. Aki ugyanolyan szeretettel ment az óvodások közé, mint amilyen figyelemmel oktatta a konfirmációra készülőket arra, hogy mit jelent reformátusnak lenni. Beszélgetett az emberekkel, meglátogatta a betegeket a kórházban és az otthonukban, keresztelt, esketett, temetett. Tette a dolgát. Mindezt majd öt évtizeden keresztül. Sokaknak segített a faluban, és nem várt érte köszönetet. Rengeteg napot áldozott az életéből arra, hogy támogatókat keressen az új parókia felépítéséhez vagy a templom felújításához. Nemcsak lelkipásztoruk volt, hanem nagy tudású ember, aki az ország református templomairól írt könyveivel maradandót alkotott. Szívvel-lélekkel kondói volt. A falu minden lakóját családtagnak tekintette, békességre, egymás szeretetére kérte az itt élőket, s nagyon szerette volna, ha többen keresik fel vasárnaponként az Isten házát.


Az emlékező szavakat a márványtábla megkoszorúzása, a Harica Dalkör éneke, majd a hálaadó istentisztelet követte, melyen Gazda István, a Borsod-Gömöri Református Egyházmegye esperese hirdette az igét. Igehirdetés után a hittanos gyerekek énekeltek Szabó Tünde hitoktató vezetésével, majd Kuttor Diána kántor, énekművész adta elő a 345. dicséretet, végül Tőzsér Gyuláné gondnokasszony mondott köszönetet a megjelenteknek. Ezt követően Várady József sírjánál Kardos Katalin előadóművész, radostyáni presbiter szavalta el Rab Zsuzsa Őrtornyaink című versét, melyet a költőnő Várady Józsefnek írt a Tiszáninneni református templomok című könyvébe. Az ünnepség végén a kondói református gyülekezet szeretetvendégségre hívta az egybegyűlteket a Községháza nagytermébe. A terített asztal mellett tovább folytatódott az emlékezés a néhai lelkipásztorra a családtagokkal, ismerősökkel, a gyülekezetek tagjaival.


Szép délután volt. Szomorú, de szép. Várady József lelkipásztor emléktáblája ott áll ezentúl szeretett temploma bejáratánál, s megőrzi az ő emlékét a következő nemzedék számára is. Hisz olyan ember volt, aki nyomot hagyott. Nemcsak láthatót, kézzelfoghatót, hanem nyomot hagyott a lelkünkben is. Minden alkalmat megragadott, hogy tanítson bennünket. Kondóról írt könyvét így fejezte be:



„De egyház tagjai és község lakói! Becsüljük meg mindazt, amit Isten rövid földi életünk idejére nekünk adott! Szeressük őt, egymást és azt, ami itt van körülöttünk, amiben élünk. Szeressük, óvjuk a természetet, ha kivágunk egy fát, ültessünk is helyette! Csak akkor remélhetjük, hogy gyermekeinknek, unokáinknak legalább minden olyan jó lesz, mint nekünk volt. Nekem pedig bocsássatok meg, hogy fényképezőgépet és tollat vettem kezembe, melyekkel a világ e kicsiny pontjáról ezt a most kezetekbe került könyvet elkészítettem. A munka befejezve, Istené legyen a dicsőség!"


Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok 3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

Híreink RSS

Programajánló RSS

Kitekintő RSS

Pályázatok RSS

rss

Napi lelki táplálék

…mindezt azért teszik, mert nem ismerték meg sem az Atyát, sem engem. Jn 16,3

Lk 21,1–4R

„…az egész vagyonát” (4). Aki a feleslegéből ad, jótékonykodik; aki mindenét adja, Istent imádja. 

tovább

(4) „Így tudjátok majd, melyik úton kell mennetek…” (Józsué 3)

– Az Úr vezet, előttünk jár. A feltámadott Úr a tanítványok előtt járt (Máté 28,7). Sok a járatlan út. Noha mi szeretnénk mindent előre modellezni, kiszámolni, az ismeretlen utak kapcsán is; de váratlan körülmények ezrei veszélyeztetik a tervet. 

tovább

LUKÁCS 22,14–23 - Horderő

Vajon tisztában voltak a tanítványok Jézus szavainak horderejével? Megértették egyáltalán, hogy Uruk saját haláláról szólt? 

tovább

2018. április 3.

Nóé elkezdte a földet művelni, és szőlőt ültetett. Egyszer bort ivott, megrészegedett, és mezítelenre vetkőzött a sátrában. Hám, Kánaán ősatyja, meglátta apja szemérmét, és elmondta kint levő két testvérének. Akkor Sém és Jáfet fogták a ruháját, a vállukra terítették, s háttal bemenve, betakarták apjuk szemérmét, de elfordították arcukat, és így nem látták apjuk szemérmét. Amikor Nóé kijózanodott mámorából, és megtudta, hogy mit tett vele a kisebbik fia, ezt mondta: Átkozott Kánaán! Szolgák szolgája lesz testvérei közt! Ezután ezt mondta: Áldott az ÚR, Sémnek Istene! Legyen Kánaán a szolgája! Terjessze ki Isten Jáfetet, lakjék Sém sátraiban, legyen Kánaán a szolgája! (1Móz 9,20-27)

tovább

Dénes Károly: Keresztfa tövében

Golgotának véráztatta hegyén,
Csodálkozom Jézus szeretetén.
Sokat beszél jóságáról nekem,
Boldog vagyok keresztfa tövében.

tovább