Várady József lelkipásztorra emlékeztünk

LXIII. évfolyam 1. szám / Borsod-Gömöri Egyházmegye

2010. január 21-én a kondóiak és a szomszéd települések lakói emlékezni és fejet hajtani gyűltek össze a 100 éves református templom előtt. Emlékezni néhai Várady József református lelkipásztorra, aki 2008-ban ezen a napon hunyt el. Fejet hajtani annak az embernek az emléke előtt, aki 46 éven át szolgálta ezt a községet.

Kondó Község Önkormányzatának Képviselő-testülete egy emléktáblát készíttetett az évfordulóra, melynek leleplezésére s az azt követő hálaadó istentiszteletre gyűltek össze a hívek. A táblaavatás előtt felidézték Várady József alakját, aki az itt élő embereknek egyszerűen csak tisztelendő bácsi volt. Aki ugyanolyan szeretettel ment az óvodások közé, mint amilyen figyelemmel oktatta a konfirmációra készülőket arra, hogy mit jelent reformátusnak lenni. Beszélgetett az emberekkel, meglátogatta a betegeket a kórházban és az otthonukban, keresztelt, esketett, temetett. Tette a dolgát. Mindezt majd öt évtizeden keresztül. Sokaknak segített a faluban, és nem várt érte köszönetet. Rengeteg napot áldozott az életéből arra, hogy támogatókat keressen az új parókia felépítéséhez vagy a templom felújításához. Nemcsak lelkipásztoruk volt, hanem nagy tudású ember, aki az ország református templomairól írt könyveivel maradandót alkotott. Szívvel-lélekkel kondói volt. A falu minden lakóját családtagnak tekintette, békességre, egymás szeretetére kérte az itt élőket, s nagyon szerette volna, ha többen keresik fel vasárnaponként az Isten házát.


Az emlékező szavakat a márványtábla megkoszorúzása, a Harica Dalkör éneke, majd a hálaadó istentisztelet követte, melyen Gazda István, a Borsod-Gömöri Református Egyházmegye esperese hirdette az igét. Igehirdetés után a hittanos gyerekek énekeltek Szabó Tünde hitoktató vezetésével, majd Kuttor Diána kántor, énekművész adta elő a 345. dicséretet, végül Tőzsér Gyuláné gondnokasszony mondott köszönetet a megjelenteknek. Ezt követően Várady József sírjánál Kardos Katalin előadóművész, radostyáni presbiter szavalta el Rab Zsuzsa Őrtornyaink című versét, melyet a költőnő Várady Józsefnek írt a Tiszáninneni református templomok című könyvébe. Az ünnepség végén a kondói református gyülekezet szeretetvendégségre hívta az egybegyűlteket a Községháza nagytermébe. A terített asztal mellett tovább folytatódott az emlékezés a néhai lelkipásztorra a családtagokkal, ismerősökkel, a gyülekezetek tagjaival.


Szép délután volt. Szomorú, de szép. Várady József lelkipásztor emléktáblája ott áll ezentúl szeretett temploma bejáratánál, s megőrzi az ő emlékét a következő nemzedék számára is. Hisz olyan ember volt, aki nyomot hagyott. Nemcsak láthatót, kézzelfoghatót, hanem nyomot hagyott a lelkünkben is. Minden alkalmat megragadott, hogy tanítson bennünket. Kondóról írt könyvét így fejezte be:



„De egyház tagjai és község lakói! Becsüljük meg mindazt, amit Isten rövid földi életünk idejére nekünk adott! Szeressük őt, egymást és azt, ami itt van körülöttünk, amiben élünk. Szeressük, óvjuk a természetet, ha kivágunk egy fát, ültessünk is helyette! Csak akkor remélhetjük, hogy gyermekeinknek, unokáinknak legalább minden olyan jó lesz, mint nekünk volt. Nekem pedig bocsássatok meg, hogy fényképezőgépet és tollat vettem kezembe, melyekkel a világ e kicsiny pontjáról ezt a most kezetekbe került könyvet elkészítettem. A munka befejezve, Istené legyen a dicsőség!"


Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok 3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

Híreink RSS

Programajánló RSS

Kitekintő RSS

Pályázatok RSS

rss

Napi lelki táplálék

...aki előttetek járt az úton, hogy táborhelyet keressen nektek: éjjel tűzben, hogy láthassátok az utat, amelyen mennetek kellett, nappal pedig felhőben. 5Móz 1,33

1Móz 12

Az érdeklődésig könnyen eljutunk, talán még az egyetértésig is. Az elköteleződés már keményebb dió. Pedig még az is kevés önmagában, ha az, amire igent mondunk, nem lesz életté, ha a szavakat nem követik a tettek. 

tovább

(1) „Jézus Krisztus…evangéliumának kezdete.” (Márk 1,1–8)

AZ EVANGÉLIUM KEZDETE.

– 1. Az evangélium történeti kezdeteit megtaláljuk az ószövetségi ígéretekben, a prófétai igehirdetésben (Ézsaiás 40,3), és közvetlenül Jézus fellépése előtt, Keresztelő János működésében (2–8).

tovább

1 SÁMUEL 31,1–7 - Saul halála

Ez a szövegrész nem igazán kellemes olvasmány. Olvassuk, hogy Saul és társai milyen kegyetlen halált haltak. Saul számára a halál jobbnak tűnik, mint a fogság. Nincs már reménye és megöli magát. 

tovább

2018. május 12.

Isten megáldja a hűséget

Akkor ezt kérdezte tőle az anyósa: Hol szedegettél, és hol dolgoztál ma? Áldott legyen, aki a pártfogásába vett! Ő megmondta az anyósának, hogy kinél dolgozott, és ezt mondta: Bóáz a neve annak a férfinak, akinél ma dolgoztam. Ekkor azt mondta Naomi a menyének: Áldja meg őt az ÚR, aki nem vonta meg szeretetét az élőktől és a holtaktól! Azután azt mondta neki Naomi: Hozzátartozónk ez az ember, a legközelebbi rokonaink egyike. A móábi Ruth ezt mondta: Még azt is mondta nekem, hogy járjak a szolgái nyomában, míg csak be nem fejezik az aratást. (Ruth 2,19-21)

 

tovább

Kárász Izabella: Imádkozol-e értem!

Vajon imádkozol-e értem,
Mikor leszáll a csendes alkony,
S a kis szobádban egyedül vagy,
Hogy senki már ne zavarjon.

Én úgy szeretném, hogyha akkor
Áldást kérnél rám egy imában,
Mert én hiszek az alázatos,
Buzgó, őszinte szent imákban.

tovább