Várady József lelkipásztorra emlékeztünk

2010. január 21-én a kondóiak és a szomszéd települések lakói emlékezni és fejet hajtani gyűltek össze a 100 éves református templom előtt. Emlékezni néhai Várady József református lelkipásztorra, aki 2008-ban ezen a napon hunyt el. Fejet hajtani annak az embernek az emléke előtt, aki 46 éven át szolgálta ezt a községet.

Kondó Község Önkormányzatának Képviselő-testülete egy emléktáblát készíttetett az évfordulóra, melynek leleplezésére s az azt követő hálaadó istentiszteletre gyűltek össze a hívek. A táblaavatás előtt felidézték Várady József alakját, aki az itt élő embereknek egyszerűen csak tisztelendő bácsi volt. Aki ugyanolyan szeretettel ment az óvodások közé, mint amilyen figyelemmel oktatta a konfirmációra készülőket arra, hogy mit jelent reformátusnak lenni. Beszélgetett az emberekkel, meglátogatta a betegeket a kórházban és az otthonukban, keresztelt, esketett, temetett. Tette a dolgát. Mindezt majd öt évtizeden keresztül. Sokaknak segített a faluban, és nem várt érte köszönetet. Rengeteg napot áldozott az életéből arra, hogy támogatókat keressen az új parókia felépítéséhez vagy a templom felújításához. Nemcsak lelkipásztoruk volt, hanem nagy tudású ember, aki az ország református templomairól írt könyveivel maradandót alkotott. Szívvel-lélekkel kondói volt. A falu minden lakóját családtagnak tekintette, békességre, egymás szeretetére kérte az itt élőket, s nagyon szerette volna, ha többen keresik fel vasárnaponként az Isten házát.

Az emlékező szavakat a márványtábla megkoszorúzása, a Harica Dalkör éneke, majd a hálaadó istentisztelet követte, melyen Gazda István, a Borsod-Gömöri Református Egyházmegye esperese hirdette az igét. Igehirdetés után a hittanos gyerekek énekeltek Szabó Tünde hitoktató vezetésével, majd Kuttor Diána kántor, énekművész adta elő a 345. dicséretet, végül Tőzsér Gyuláné gondnokasszony mondott köszönetet a megjelenteknek. Ezt követően Várady József sírjánál Kardos Katalin előadóművész, radostyáni presbiter szavalta el Rab Zsuzsa Őrtornyaink című versét, melyet a költőnő Várady Józsefnek írt a Tiszáninneni református templomok című könyvébe. Az ünnepség végén a kondói református gyülekezet szeretetvendégségre hívta az egybegyűlteket a Községháza nagytermébe. A terített asztal mellett tovább folytatódott az emlékezés a néhai lelkipásztorra a családtagokkal, ismerősökkel, a gyülekezetek tagjaival.

Szép délután volt. Szomorú, de szép. Várady József lelkipásztor emléktáblája ott áll ezentúl szeretett temploma bejáratánál, s megőrzi az ő emlékét a következő nemzedék számára is. Hisz olyan ember volt, aki nyomot hagyott. Nemcsak láthatót, kézzelfoghatót, hanem nyomot hagyott a lelkünkben is. Minden alkalmat megragadott, hogy tanítson bennünket. Kondóról írt könyvét így fejezte be: