Szikra Bodrogkeresztúron

Régen várt alkalom adatott meg számunkra Bodrogkeresztúron. Április 17-ére hívtuk meg a SZIKRÁT. Nagy buzgalommal, készülődéssel volt tele a gyülekezet.

Már reggel 7 órakor a szendvicset kentük, kb. 250 db lett, és sok-sok sütemény gyűlt össze, amiért köszönet jár gyülekezetünk áldott kezű asszony-testvéreinek. Az előadás témája nemcsak a fiatalságot, de az idősebb korosztályt is érdekelte, így hát eljöttek sokan az idősebb generációból is. Összesen 125 fő gyűlt össze. A helyi polgármester, Májer József segítségével megkaptuk a Turisztikai Központot, ahol vendégül láthattuk mindazokat, akik készültek erre az alkalomra. A környék, Tarcal, Tokaj, Mezőzombor, Mád, Nyíri, Vajdácska, Ricse, Sátoraljaújhely, Pácin, Szerencs és Bodrogkeresztúr lelkipásztorai elhozták ifjaikat, konfirmandusaikat.

Rövid áhítattal kezdtük meg együttlétünket, utána a Szikrával együtt énekekkel dicsőíthettük a mi Urunkat.

Erre az alkalomra a Sajósenyei Református Otthon vezetőjét, Kövér Imrét hívtuk meg, hogy előadását megtartsa, melynek témája Miért hagyja Isten? Nagyon tartalmas, szinte megdöbbentő dolgokat mondott el, a szenvedésről.

A lényeg, hogy Istennek célja van a szenvedéssel, és meg kell tanulnunk a szenvedést méltósággal hordozni. A szenvedés az élet vizsgája. Nem Isten büntetése, értelme van, ezzel válunk emberré. Szenvedés által kiskorúságból nagykorúságba jutunk. Úgyszólván valahonnan valahová tartunk. Azt is megtudtuk, hogy a fogyatékosok élete nemcsak szenvedésből áll, hanem van örömük is! A mi feladatunk pedig, hogy enyhítsük az ő szenvedésüket. Az ő életük nem értelmetlen élet, minden attól függ, mi mit láttunk meg bennük. Az ember ne felejtse el honnan jött! Tudatosítsuk azt is, hogy a szenvedés azért van, hogy visszavezessen az Úristenhez, hogy megtörje emberi gőgünket!

Az előadó az otthon életéről, az ott lakókról is szólt, pl. arról, hogy mennyire precízek tudnak lenni a munkában, ahogy nyolcfelé szortírozzák a szemetet. Az előadást színesítette a lakók műsora. Énekeltek, s hozzá mutogatták az énekeket, verseltek. A verseket kívülről mondta el az egyik lakó.

Szem nem maradt szárazon, miközben hallottuk és láttuk őket. Nagyon nagy szeretet van bennük a másik ember felé, és ők maguk is nagyon vágynak a szeretetre. Közben rádöbbenhettünk arra mi, egészségesnek vélt emberek, hogy fogyatékosok vagyunk mi is valamilyen szinten.

A záró áhítat után búcsút vehettünk egymástól, abban a reményben, hogy átformálódott, átértékelődött a mi gondolkodásunk, a mi szívünk.

Szűcs Edina

Bodrogkeresztúr