Látogatóban a görög reformátusoknál

Pataki tanárokként lehetőségünk nyílt, hogy Arisztotelész hallgatói legyünk, ugyanis részt vehettünk egy egyhónapos görög nyelvkurzuson az Arisztotelész egyetemen Thesszalonikiben az Erasmus program támogatásával.

A görög nyelvtanulás mellett ásatásokat, múzeumokat, könyvtárakat is meglátogattunk, különösen a korai keresztyén kor emlékeivel ismerkedtünk, s igyekeztünk egy kicsit megismerkedni a görög egyházi élettel is.

Jó élmény volt egy ideig abban a városban lakni, ahol Pál apostol is munkálkodott. Már Cicero is arról panaszkodott az első században, hogy a sűrű forgalom miatt alig lehetett bejutni a városba. Sok minden változott az évszázadok folyamán, de ez nem, hiszen Thesszaloniki egy szűk tengeröbölbe beszorított közel egymilliós nagyváros. A Pál által alapított kicsi gyülekezetekből pedig nagy országos ortodox egyház nőtt ki, amelyhez körülbelül a lakosság 98%-a tartozik. Ebben az ortodox tengerben kisebb református gyülekezetek is vannak, az otttartózkodásunk alatt két ottani református gyülekezettel ismerkedtünk meg Thesszalonikiben és Béreában. (www.gec.gr)

Thesszalonikiben a város központjában ma is megtalálható a régi római kori piactér, az agora. Amikor annak idején Pál és Szilász igehirdetésére sokan megtértek a görögök közül, a zsidók fellázították a piaci csőcseléket, és elérték, hogy az apostolt kiűzzék a városból. (ApCsel 17,1-9) Pál továbbment, de a gyülekezet megmaradt, növekedett, ahogy azt a nekik írt két levél is bizonyítja. A Pál apostol által a második missziói útja során használt római hadiúttól, a Via Egnatiától alig pár méterre található ma a református egyház modern temploma és gyülekezeti központja.

A vasárnapi istentiszteleten általában kb. háromszázan lehettek, feltűnő volt, hogy a karzaton nagyon sok volt a fiatal, főleg egyetemisták. Az istentisztelet rendje, a templom egyszerűsége a miénkhez hasonlít. Az éneket orgonával kísérték, az ének szövegét két oldalt is kivetítették a falra. A középpontban itt is az igehirdetés áll. A padokra mindenütt ki volt rakva az énekeskönyvük, valamint a Biblia két fordításban. A lelkész bemondta, hogy melyik bibliafordításból olvassa az igét, és mindenki együtt olvasta magában a lelkésszel. Eleinte keveset értettünk az igehirdetésből, hiszen a mai beszélt nyelv nagyon eltér az általunk ismert bibliai görög nyelvtől, de éppen azért is jöttünk ide, hogy tanuljunk. Az utolsó vasárnap már sokat megértettünk, tudtuk követni az igehirdetés gondolatmenetét, ami arról szólt, hogy mi az igazi böjt és a megtérés, mit tanít erről a Biblia. Ez számukra azért fontos kérdés, mert az ortodox egyház nagyon szigorúan veszi, de leginkább az étkezésre vonatkoztatva. Még az egyetemi menzán sem volt húsos étel húshagyó kedd után!

Az istentisztelet után a gyülekezet nem ment ki a templomból, mindenki köszöntötte az ismerősöket, sokan visszaültek, beszélgettek, vagy kimentek az előtérbe, ahol az iratmissziós és könyvárusító asztal volt. Itt volt kitéve a gyülekezet „diakóniai könyve" is, amibe mindenki beírhatja névvel, telefonszámmal, hogy ki milyen szolgálatot vállal, pl. betegápolást, gyermekfelügyeletet, házi munkában való segítést.

Egy szinttel lejjebb volt egy ugyanakkora nagy terem színpaddal, hangtechnikával, amit előadásokra, zenés alkalmakra használnak, valamint egy konyha és egy kisebb terem. Az istentisztelet után a gyülekezet egy része még itt maradt, minden vasárnap volt szeretetvendégség, ide jöttek a gyermekistentiszteletről a gyerekek is.

Pál apostol Thesszalonika után Béreába ment. Mi is elmentünk az egyik vasárnap Béreába, a mai Veriába. Pált annak idején nagyon készségesen fogadták Béreában. (ApCsel 17,10-15) A város még mindig büszke erre, mert azon a helyen, ahol a hagyomány szerint a régi zsinagóga állt, amiben Pál először prédikált, egy nagyon szép mozaikfalat készítettek. Az eredeti zsinagógából csak három lépcsőfok maradt meg. A mozaikfal egyik oldala úgy ábrázolja Pált, ahogy ezen a lépcsőn állva prédikál. A másik oldalon lehet látni Pál látomását Tróászban, ahogy őt egy macedón férfi segítségül hívja. Talán érdekes végiggondolni, hogy Pált éppen egy macedón ember hívja segítségül. Pál eredetileg farizeus volt, és a farizeusok egyik fő célja éppen az volt, hogy ne engedje a zsidók között a görög (hellénista) életstílust elterjedni, amely a zsidókra is kezdett hatni a macedóniai Nagy Sándor uralma idején. Mintha Isten rámutatna a történelem iróniájára: most felcserélődtek a szerepek.

A béreai református lelkész, Sztavrosz Veliannisz régi ismerősünk, vele 2008-ban találkoztunk, amikor egy kis csoport pataki diákkal Pál apostol útját jártuk végig. Most egy egész vasárnapot ott töltöttünk mint a gyülekezet és a lelkészcsalád vendégei. Itt egy kicsi, de nagyon is élő gyülekezettel találkoztunk. Az istentisztelet előtt részt vettünk az imaközösségben, majd az istentiszteleten röviden beszámoltunk a sárospataki teológiáról és a magyar református egyházról. Számunkra nagyon különleges volt, hogy a gyülekezet a niceai hitvallást mondta el együtt, még mindig az eredeti szöveg szerint. (Magyarországon a görög katolikusok használják ezt az apostoli hitvallásnál hosszabb formát.) Az istentisztelet után többen is odajöttek hozzánk ismerkedni, bemutatkozni. A gyülekezetet különösön érdekli a missziói munka. Részt vesznek missziói munkában Albániában. Nagyon örült a lelkész, amikor hallotta, hogy Magyarországon missziói munka folyik a cigányok között, mivel a cigányok ott is nehéz anyagi és szociális helyzetben élnek. Számuk különösen a balkáni háborúk óta növekedett meg. A gyülekezet szívesen szeretne tanulni a magyarországi tapasztalatokból, és egyszer talán görög teológiai hallgatók vagy lelkészek is jöhetnének Sárospatakra és a Tiszáninnenre, hogy az itt folyó missziói munkákkal megismerkedjenek.

Győri István és Doedens Jaap