„…ha a testvérek egységben élnek… Csak oda küld áldást az Úr…” (Zsolt 133,1-3)

Talán ezek az Igék is lehettek azok, amelyek motiválták a gönci gyülekezet presbitereit, akiket ezen az ősszel is várt a berekfürdői Megbékélés Háza egy közösen eltöltött hétvégére, lelki feltöltődésre, hogy együtt beszélgessünk a hétvége témájáról: az ifjúsági munkáról.

Megérkezésünk estéjén Csomós Józsefné nagytiszteletű asszony nyitó áhítatával kezdtük meg a mindenki által már nagyon várt presbiteri hétvégét.

Istennek hála, hogy mára már egyre nagyobb figyelmet fordít az egyház az ifjúságra, az ifjúsági misszióra, a fiatalokkal való komolyabb foglalkozásra. Így van ez a mi gyülekezetünkben is, ezért is gondoltunk arra, hogy jó lenne valami olyat elindítani, amely felrázná, előre mozdítaná fiataljaink lelki életét.

Segítségünkre volt ebben ifj. Csomós József, a Tiszáninneni Református Egyházkerület ifjúsági referense, valamint Jánvári Béla, gönci beosztott lelkipásztor, akik előadásaikkal színesítették a hétvégénket. Mindketten nagyon konkrétan a szívünkre helyezték, hogy mekkora felelőssége is van egy gyülekezetnek abban, hogy az ifjúságunk élete merre tart, milyen irányba halad. Szó volt arról, hogy a legkisebb gyülekezetben, vagyis a családban a legfontosabb elsősorban az, hogy a szülők példaként járjanak gyermekeik előtt, mind erkölcsi, mind lelki, hitbeli értelemben. Ez az alappillére egy gyermek helyes nevelésének. Ezután tértünk rá arra, hogy milyen feladatai lehetnek egy gyülekezetnek abban, hogy helyes irányba tereljük az ifjúságot. Itt aztán már mindenkinek megeredt a fantáziája. Elmondták presbitereink, ki hogyan tudna ebben segíteni. Jó volt együtt gondolkodni, egymás ismeretei által gazdagodni. A hétvégénket az énektanulás, az egymással való mély beszélgetések és vidámságunk színesítette.

Mindannyian hisszük, és bízunk abban, hogy valami új fog itt elkezdődni Göncön, és Isten valóságosan is oda fog áldást küldeni, ahol látja: a gyülekezetnek szívügye az, hogy törődjön a legkisebbekkel.