„Újjászületés fürdője”

Mindenféle hosszas eszmefuttatás, kérdezgetés vagy teológiai kommentár helyett nézzünk néhány példát! Reméljük, gondolatindítóként szolgálnak, és a lelkipásztor testvérek és a gyülekezeti tagok tollat-írógépet ragadnak, hogy leírják: nálunk is így van, vagy nálunk nem így van...

Még mindig a régi nóta avagy az önműködő keresztség
Lelkipásztor: Még egy adatra volna szükségem. Mikor született a gyermek?
Édesapa: Április 8-án.
Lelkipásztor: Akkor most még csak egyhetes. Miért akarják ilyen hamar megkereszteltetni?
Édesapa: Tetszik tudni, nagyon beteges szegény. A hasa is szüntelenül fáj. (reménykedve) Jöhetünk vele vasárnap?
(... „tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek...")

A szolgáltató egyház
Lelkipásztor: Köszönöm, rendben volnánk, minden adatot felírtam. Szeretettel várjuk a családot vasárnap.
Édesapa: (meglepetten) Vasárnap? Miért vasárnap? Most nem lehet?
Lelkipásztor: A keresztelés gyülekezeti alkalom. Istentiszteleten szolgáltatjuk ki a keresztség sákramentumát, és közösen könyörgünk a család életéért.
Édesapa: Nekem erre nincs szükségem. (haragosan) Keresztelje meg most, azonnal! És mondja meg, hogy mivel tartozom!
(Van tehát látható egyház, láthatatlan egyház, szolgáló egyház és szolgáltató egyház is. Avagy: veszek a gyermeknek cipőt, babapiskótát, babát vagy kisautót és keresztelőt.)

Ártani nem árthat, és talán valamikor valami haszna is lesz
Édesanya: Sajnos mi nem vagyunk megkeresztelve. Abban az időben nem lehetett, de a gyermekeket szeretnénk így nevelni.
Lelkipásztor: Van lehetőség arra, hogy önök is a gyülekezet tagjai legyenek. Akár közös keresztelőt is tarthatunk.
Édesanya: (tétován) Még meggondoljuk, de a gyermeket mindenesetre hozhatjuk, ugye?

Nem igazán tudja a jobb kezem, hogy mit csinál a bal
Keresztapa: Köszönjük szépen! Mennyivel tartozunk, tiszteletes úr?
Lelkipásztor: Semmivel. A keresztelés szentség, mi ingyen vettük, ezért ingyen adjuk.
Keresztapa: Azért ezt csak tessék elfogadni, a szolgálataiért.
Lelkipásztor: Köszönöm. (valamit morog, nem érthető)
(Ingyen vettétek, ingyen adjátok...Persze nem fizetésért csináljuk, de „ha adnak, vedd el". Bár ismerünk olyat, aki ilyen esetekben megmutatja a perselyt, hogy ide tegyék inkább az egyház céljaira, vagy elmagyarázza röviden, hogy mire fordítják a pénzt, és nyugtát ad róla...)

A szó elszáll...
Lelkipásztor: Áldás, békesség! A helybéli református lelkipásztor vagyok. Ha jól tudom, Krisztike kislányuk most lesz  hétéves, miatta jöttem.
Édesapa: (mérgesen) Krisztike? És ha az lesz, mi köze hozzá?
Lelkipásztor: Annak idején mi kereszteltük. Sajnálom, hogy csak most jutottam el magukhoz, de tudom, hogy Krisztike iskolás lett, és az iskolai hittanórákra szeretném hívni.
Édesapa: Nem mehet. Úgy is olyan nehéz neki a beilleszkedés, sok a tanulnivaló. Itthon is elkél a segítség. Viszontlátásra.
Lelkipásztor: (tétován) Azt ígérték akkor, hogy úgy nevelik és neveltetik...
Édesapa: Az lehet, nem emlékszem. Majd ha nagy lesz, oda megy, ahova akar. (ellentmondást nem tűrően) Most viszont nem megy sehova. Viszontlátásra!
(Legalább megpróbálta...)

Egymás alatt vágjuk a fát, avagy a legkisebb energiabefektetés elve
Nagymama: Tiszteletes úr, úgy szeretném, ha megkeresztelné az unokámat!
Lelkipásztor: A kis unokát?
Nagymama: Nem, nem. Gabikát.
Lelkipásztor: Nagyon szívesen, a jövő héten indul egy felnőtt konfirmandus csoport, szeretettel várjuk.
(öt hét múlva)
Lelkipásztor: Áldás, békesség, de régen nem láttam! Gabiról mi hír, miért nem jött a felkészítő alkalmakra?
Nagymama: Jaj, tiszteletes úr! Még nem mondtam? A szomszéd lelkész már megkeresztelte, még a múlt hónapban.
A példákat összegyűjtötte:
Kovács József és
Kovács Józsefné Hegedűs Ágota
Összeállította: Barnóczki Anita