„Tisztelet Kálvinnak, hála egy isteni örökségért”

LXIII. évfolyam 3. szám / Borsod-Gömöri Egyházmegye

Az összetartozásnak különböző formái lehetnek. Összeköthet bennünket egy jel, egy nyelv, egy szokás-rendszer, de összeköthet bennünket egy dátum is. 2009. május 22 óta ez a nap a Kárpát-medencei reformátusságnak már egyet jelent: az összetartozást. Ez a nap már többet jelent mindannyiunk számára, bárhol is élünk és tiszteljük Urunkat magyar reformátusként.

Összetartozásunknak itt a Borsod-Gömöri Református Egyházmegyében már egy Kálvin szobor is jelképezi, amelyet ünnepi istentisztelet keretében Mezőcsáton avattak fel 2010. május 22-én.


A Református Egység Napján Bölcskei Gusztáv, a Zsinat lelkészi elnöke igehirdetésében kiemelte, hogy „a Kálvin évek kapcsán a világ reformátussága sokféleképpen emlékezett Kálvinra. Ez az emlékezés azonban nem puszta tisztelgés egy meghalt ember előtt, hanem hálaadás Istennek egy örökségért."


Ennek a tisztelgésnek látható jele a mezőcsáti református templom kertjében felállított szobor, melynek alkotója Adorjáni Endre erdélyi származású szobrászművész. Adorjáni Endre kiemelte: „a magyarság hitben való megmaradásához kellenek ezek a nagy összefogások. Május 22-e tanulsága, hogy ha képesek vagyunk testvérként viszonyulni egymáshoz, akkor megmaradásunk sem lehet kérdéses."


De vajon hogyan segítheti tisztelgésünket egy szobor? Hogyan tudunk ezáltal hálát adni Istennek? A körülöttünk lévő világ mit lát belőlünk, mit érzékel hitünkből, milyen jelét látja összetartozásunknak?


Gazda István mezőcsáti lelkipásztor, a Borsod-Gömöri Református Egyházmegye esperese szerint ez a szobor felhívja ránk a figyelmet. A Kálvin-szobor alkotása óta többször feltették neki a kérdést: „Ki az a Kálvin János?" Egy ilyen szobor állítása remek lehetőséget teremt arra, hogy minél többeknek elmondhassuk, hogy ki is volt valójában Kálvin János. A hétköznapokban mellettünk levő jelként megmutatja mindenkinek, milyen hatása van ma is a reformációnak, és ez alapján mi lehet a Kárpát-medencében élők keresztyéni küldetése.


Az ünnepi istentisztelet végén esperes úr köszönetét fejezte ki mindazon személyeknek, akik támogatták a genfi reformátor szobrának elkészültét és felállítását. Az alkalom zárásaként Csomós József, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke kérte Isten áldását a jelenlevőkre, remélve, hogy Kálvin előtti tisztelgésünk valóban Isten dicsőségét szolgálja.


Kemény István

Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

…intettünk és buzdítottunk, és kérve kértünk titeket: éljetek az Istenhez méltó módon… 1Thessz 2,12a

Jób 4

Miért zavarta Elifázt (5–6), hogy Jób hitének egyértelmű áldásait látta mások életében (3–4)? Milyen lélek van abban, aki a gyászolót vádolja gyermekei haláláért, az őt ért csapásokért (7–9)?

tovább

(13) „Jött valaki az ég felhőin…” (Dániel 7,1–14)

– Dániel látomásában rémséges vadállatok tűnnek fel, egyik felfalja a másikat. Igazi vadállatok ezek a korabeli, egymást követő birodalmak: a babiloniak, a médek, a perzsák, a mindent „egyesítő” nagy macedón (görög, hellén) birodalom, és annak utódbirodalmai. Mindegyik ijesztő, erőszakos, mindent felemésztő, a maradékot összetaposó, pusztító, nagyokat mondó szájával hőbörgő (1–9).

tovább

EZÉKIEL 13,17-23 - Nem ártatlan játék!

Az Ószövetség kizárólag ezen a helyen említ kifejezetten hamis prófétanőket. Férfi kollégáiktól eltérően ők nem csak hazugságokat hirdetnek Isten üzeneteként, hanem még mágikus rituálékat (halottidézéseket) is tartanak, és mágikus tárgyakat állítanak elő. 

tovább

2017. november 13. hétfő

Szüret

Az én Atyám a szőlőműves. (Jn 15,1)

 

tovább

Dicsérje Őt a köd is!

Minden lélek és minden létező,
hó és szélvihar, tűz és jégeső,
Dicsérjétek az Urat!

tovább