Gyülekezeti kirándulás Szentendrére a Szabadtéri Néprajzi Múzeumba

Tartalmasnak ígérkező kirándulásra indult a tibolddaróci református gyülekezet egy része, 2010. szeptember 12-én, vasárnap Szentendrére, a Szabadtéri Néprajzi Múzeumba, amely sok ember előtt ezen a néven ismert: Skanzen.

Hogyan kerültünk mi oda? A tibolddaróci gyülekezetnek tagja volt egy idős néni, Cseri Sámuelné, akinek hite, gyülekezete iránti hűsége, gyermekei és unokái iránti szeretete, mindenki számára példaértékű. Nem volt nap, hogy ne kulcsolta volna imádságra kezeit, nem volt nap, hogy ne érdeklődött volna családjának tagjai iránt. Lidike nénit 91 éves korában, ez év februárjában az Úr Isten hazaszólította. A temetésem kerültünk kapcsolatba unokájával, dr. Cseri Miklóssal, aki a Skanzen igazgatója. Az ő meghívására indultunk kirándulásra, hogy személyes kalauzolása által kapjunk betekintést a régen élt magyar emberek kultúrájába és életébe.

Megérkezve a Skanzen előtti parkolóba, a modern főbejáraton keresztül kilépünk egy olyan épület peronjára, amely az 1883-as építésű mezőhegyesi vasútállomás pontos mása. Többen elcsodálkoznak, milyen szép épületeink voltak nekünk régen. A Skanzen 60 hektáros területén kisvonat viszi a látogatókat egyik tájegységtől a másikig. A masiniszták korhű ruhában fogadnak bennünket a kisvonat kabinjában. Igazgató úr tájékoztatásából megtudjuk, a Skanzen területén úgy próbálják kialakítani a különböző tájegységeket, hogy azok a nagy Magyarország területén lévő különböző vidékeken élő emberek építkezési szokásait és életet mutassák be. Mi azt a tájegységet nézzük meg, amelynek felavatására, megáldására és felszentelésére 2010. június 25-én került sor. Ezen a területen Novajról, Noszvajról, Emődről találhatók itt régi házak, de láthatunk pincét Mádról is. Református egyházunk képviseletében Csomós József püspök úr kérte Isten áldását a tájegységet bemutató épületekre, hogy ezek által minél több ember kapjon ismeretet arról, hogyan éltek 100-200 éve az emberek hazánkban. A Skanzen területén református, görög és római katolikus templom is található. A református templom Mándokról került ide, nem másolat, hanem az eredeti kicsi templom, amelyet ott lebontottak, a Skanzen területén pedig újra fölépítették. Megérkezésünkkor éppen istentisztelet volt, amelyen mi is örömmel vettünk részt. Néhány percet töltöttünk annál a síremléknél, amely Tibolddarócról került a Skanzenba, az igazgató úr nagyszüleinek régi síremléke. Meghatódva énekeltük eleinkre emlékezve, Istenre tekintve: Tebenned bíztunk eleitől fogva.

Mi is a célja ennek a múzeumnak? - tettük fel a kérdést az igazgató úrnak. A Skanzenben látható házak, épületek nagy része eredeti. Hazánk területéről próbáljuk összegyűjteni azokat a házakat, épületeket, amelyek egy-egy jellegzetes építési stílust képviselnek. Az adott épületet elbontjuk, elhozzuk a Skanzen területére, itt újból felépítjük és berendezzük azokat.

Sok-sok látogató érkezik ide, hogy megpihenjen, kikapcsolódjon, a gyökerei után kutasson. Sokszor adunk tanácsot, ha valaki régi házat szeretne felújítani, de kemence-építő tanfolyamot is indítunk az érdeklődők számára.

Felemelő élmény volt hallgatni a sok tartalmas beszámolót annak tolmácsolásában, aki a legapróbb részleteit is ismeri mindannak, ami a Skanzenben található. Isten áldását kérjük az ott folyó munkára, látogatókra, dolgozókra.

Papp Zsolt Endre, Tibolddaróc