A gyülekezetek követei a teológián, az Úr követei a gyülekezetekben

Különös ünnepi alkalma volt a Sárospataki Református Teológiai Akadémiának júniusban az elmúlt tanév zárása. A Sárospataki Református Presbiteri Népfőiskola két éves képzésének első évfolyama zárta le itteni tanulmányait. Egy ilyen, több évszázados intézmény életében a maga ünnepélyessége ellenére is megszokott, hogy évente újabb hallgatók végeznek.

Ez a mostani mégis újabb történelmi alkalom lehetett. A lelkészek mellett az utóbbi években hitoktatók és lelkipásztori munkatársak is indulnak már szolgálatukra az Akadémia falai közül. Hálásak vagyunk azokért, akik ezen a szakirányon tanulnak, hiszen felnőtt, többnyire családos, polgári foglalkozású emberekként tanulási vágyukkal, élet- és gyülekezetszemléletükkel sajátosan gazdagítják az intézményt és segítik a gyülekezetekkel való kapcsolatot.

Mégis éppen ezen a területen érezzük különösen fontosnak, sőt hiánypótlónak azt, hogy presbiterek és gyülekezeti tagok népfőiskolai formában ugyancsak bekapcsolódhattak a teológiai oktatásba, az Akadémia munkájába. Azzal ugyanis, hogy az ő felvértezésük is részévé válhatott a teológia szolgálatának, az Akadémia egy fontos és sajátos vonása erősödhetett tovább: a gyülekezetekkel, a gyülekezeti élettel való szerves és közvetlen kapcsolat.

A presbiteri népfőiskolai képzésben résztvevő mintegy hatvan testvérünk a szó szoros értelmében a gyülekezetek követeként forgolódott a teológián, akik itt a mai gyülekezeti élet örömeit, gondjait, sajátos feladatait, kérdéseit szólaltatták meg. Ezt az életkorra, polgári foglalkozásra nézve nagyon sokszínű közösséget örömteli módon egységesen jellemezte a gyülekezeti életben való helytállásra, az engedelmes keresztyén életre és megáldott szolgálatvégzésre való igyekezetet.

Nagyon jó érzés volt látni rajtuk azt, hogy küldetésük betöltése érdekében milyen odaszánással igyekeznek hitben, ismeretben és tapasztalatokban is gyarapodni, s mennyire készek ezért időben, erőben és anyagiakban is komoly áldozatot hozni.

A presbiteri népfőiskolai csoport ilyen módon fontos alkotó tagjává vált az Akadémia közösségének. Jelenlétük formálja az intézmény lelkiségét, az oktatók számára pedig kihívást is jelent és lehetőséget biztosít arra, hogy újra és újra szembesüljenek a mai gyülekezeti élet hitbeli és gyakorlati kérdéseivel, szükségeivel, s azokban igyekezzenek a hallgatókon keresztül minél hatékonyabb segítséget nyújtani a gyülekezeteknek. Ezen a területen különösen is szeretnénk hasznosítani az elmúlt két év tapasztalatit. Arra törekszünk, hogy az oktatott anyag minél kevésbé elmélet legyen, hanem hatékonyan segítse a résztvevőket gyülekezeti küldetésük betöltésében.

Mindezen keresztül az a szükséges és egészséges kölcsönhatás valósulhat meg, melyben a gyülekezetek / gyülekezeti tagok és az Akadémia kölcsönösen segíthetik egymást Istentől nyert szolgálatuk végzésében.

A mostani, két éves felkészülési szakasz, melyben évente hat kétnapos találkozásunk volt, májusban vizsgával, június 26-án pedig a tanévzáró istentisztelet keretében ünnepélyes továbbindítással zárult.

Hálával gondolunk itt azokra a presbiter testvérinkre is, akik a korábbi években a lelkipásztori munkatárs levelező képzésének első évfolyamához csatlakozva vettek rész az Akadémiai munkájában, s végzik tovább a szolgálatukat ott, ahova Isten állította őket. Legyen életükön, munkájukon a most végzettekkel együtt Isten áldása.

Reménységgel készülünk ennek a munkának a folytatására. Szeretettel hívjuk, várjuk azokat a testvéreinket: presbitereket, gyülekezeti tagokat, akik készek ilyen küldetést, követséget vállalni a Sárospataki Teológiai Akadémián, s ezen keresztül felkészültebben végezni azt a feladatot, melyet Isten otthon bízott rájuk. Hívunk hát áldást nyerni és áldássá lenni.

Pásztor Gyula

akadémiai lelkipásztor