Napi lelki táplálék

Református

A Református Bibliaolvasó Kalauz magyarázatos napi tápláléka.

Lk 21,20–24

Furcsa érzés azt olvasni, hogy Jeruzsálemhez pusztulás (20.24), nyomorúság (21.23) és bosszúállás (22) közeledik, miközben virágvasárnapon arra emlékezünk ünnepelve, hogy ez a város az Úr üdvösséget hozó látogatásának célállomása volt (vö. Lk 19,28–40.). 

Ez a hittel tapintható feszültség segíthet nekünk abban, hogy minden napunkban – így a mában is – keressük, ismerjük fel és ragadjuk meg üdvösségre irányuló meglátogatásunk idejét.

RÉ 331 MRÉ 212

Mk 14,(1–2)3–9

Zsolt 118,19–29     

Józs 5

***

Imádkozzunk a cigányság megtéréséért.

Hálaáldozatunkkal támogassuk gyülekezetünk szegények közötti diakóniai szolgálatát.

Kaszó Gyula



rss

Napi lelki táplálék

…amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra… Jn 16,13

Lk 21,20–24

Furcsa érzés azt olvasni, hogy Jeruzsálemhez pusztulás (20.24), nyomorúság (21.23) és bosszúállás (22) közeledik, miközben virágvasárnapon arra emlékezünk ünnepelve, hogy ez a város az Úr üdvösséget hozó látogatásának célállomása volt (vö. Lk 19,28–40.). 

tovább

(7) „Legyen békesség falaidon belül…” (Zsoltárok 122)

Itt a zsoltáros szinte A MENNYEI JERUZSÁLEM KÉPÉT tárja elénk.

– 1. Itt öröm Isten népének együtt lenni az Úr színe előtt (1–2). Itt nemcsak a „templom”, hanem a „város” részei is áldottan illeszkednek egymáshoz (3). Itt a falak között az Isten békessége uralkodik, amely minden értelmet meghalad (Filippi 4,7). Itt együtt magasztaljuk majd az Urat (4).

tovább

LUKÁCS 22,35–38 - Bizalmi lépések

Jézus emlékezteti tanítványait, hogyan élték már át eddig is Isten hatalmát, miközben Őt követték (Pl. Lk 9,1–6): meg kellett tanulniuk, hogy az emberi logikával szemben Isten hordozó erejében bízzanak, hisz ez a bizalom már eddig is megérte, és szolgálatuk a hit „győzelmévé” vált. 

tovább

2018. április 5.

Szeressétek egymást 1.

Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek titeket. (Jn 15,12)

 

tovább

Bányai Ferencné: A kövek beszéde

Borongós volt az ég, mikor szárnyra keltem,
Ott szárnyalt a lelkem, messze, napkeleten…
Sötéten lebegtek a nehéz, dús lombok;
Olajfák tövében kopár, sziklás dombok.

tovább