Napi lelki táplálék
ReformátusA Református Bibliaolvasó Kalauz magyarázatos napi tápláléka.
Lk 21,20–24
Furcsa érzés azt olvasni, hogy Jeruzsálemhez pusztulás (20.24), nyomorúság (21.23) és bosszúállás (22) közeledik, miközben virágvasárnapon arra emlékezünk ünnepelve, hogy ez a város az Úr üdvösséget hozó látogatásának célállomása volt (vö. Lk 19,28–40.).
Ez a hittel tapintható feszültség segíthet nekünk abban, hogy minden napunkban – így a mában is – keressük, ismerjük fel és ragadjuk meg üdvösségre irányuló meglátogatásunk idejét.
RÉ 331 MRÉ 212
Mk 14,(1–2)3–9
Zsolt 118,19–29
Józs 5
***
Imádkozzunk a cigányság megtéréséért.
Hálaáldozatunkkal támogassuk gyülekezetünk szegények közötti diakóniai szolgálatát.
Kaszó Gyula
Napi lelki táplálék
…amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra… Jn 16,13
Lk 21,20–24
Furcsa érzés azt olvasni, hogy Jeruzsálemhez pusztulás (20.24), nyomorúság (21.23) és bosszúállás (22) közeledik, miközben virágvasárnapon arra emlékezünk ünnepelve, hogy ez a város az Úr üdvösséget hozó látogatásának célállomása volt (vö. Lk 19,28–40.).
(7) „Legyen békesség falaidon belül…” (Zsoltárok 122)
Itt a zsoltáros szinte A MENNYEI JERUZSÁLEM KÉPÉT tárja elénk.
– 1. Itt öröm Isten népének együtt lenni az Úr színe előtt (1–2). Itt nemcsak a „templom”, hanem a „város” részei is áldottan illeszkednek egymáshoz (3). Itt a falak között az Isten békessége uralkodik, amely minden értelmet meghalad (Filippi 4,7). Itt együtt magasztaljuk majd az Urat (4).
LUKÁCS 22,35–38 - Bizalmi lépések
Jézus emlékezteti tanítványait, hogyan élték már át eddig is Isten hatalmát, miközben Őt követték (Pl. Lk 9,1–6): meg kellett tanulniuk, hogy az emberi logikával szemben Isten hordozó erejében bízzanak, hisz ez a bizalom már eddig is megérte, és szolgálatuk a hit „győzelmévé” vált.
2018. április 5.
Szeressétek egymást 1.
Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek titeket. (Jn 15,12)
Bányai Ferencné: A kövek beszéde
Borongós volt az ég, mikor szárnyra keltem,
Ott szárnyalt a lelkem, messze, napkeleten…
Sötéten lebegtek a nehéz, dús lombok;
Olajfák tövében kopár, sziklás dombok.
