Napi lelki táplálék

Napi Ige és gondolat

Isten Igéjének rövid, gyakorlati magyarázata naponta, kiegészülve egy bölcs gondolattal és egy imádsággal.

Ártatlanságom bizonyítéka(i)

„Az asszony magánál tartotta József ruháját, míg az ura haza nem jött.” (1Móz 39,16)

Potifárnak, a fáraó testőrparancsnokának házába került József, mint rabszolga. Itt dolgozott, és mivel az Úr megáldotta őt, gazdája egyre többet bízott rá. Ezért szabadon ki és be is járt a házba. Potifár felesége otthon volt, és szemet vetett erre a fiatal, erős ifjúra. Bizonnyal sok minden van emögött, de most ezen átlépünk. Az asszony megpróbálja Józsefet egy szexuális együttlétre rávenni, ám József ennek a kísértésnek ellenáll, és egybeszabott ruhájából kibújva, azt az asszony kezében hagyva menekül ki a házból. Elkerülhetetlen a botrány. Ám vállalhatatlan, amit az asszony akart és tett! Egy esély maradt: ráfogni Józsefre, hiszen ő csak egy rabszolga: tőle kitelik az ilyen viselkedés. Ezt igazolandó, mint ártatlansága bizonyítékát, ura hazaérkeztéig József ruháját a kezében tartja az asszony. Hogy ura hisz-e neki, azt is hagyjuk most. Azt lássuk magunk előtt, hogy ez az asszony fogja a kezében József ruháját, mintegy bizonyítékul: „Ő akarta, ő kezdte, ő csinálta, ő a gaz, galád, a vétkes. Én ártatlan elszenvedője vagyok az esetnek. Micsoda szégyen, hogy ilyen megeshet nálunk…” Az csak hab a tortán, természetesen férjét is hibáztatja, hisz „ő hozta” a „héber embert” (v.14.). Így fogja, őrzi, (tán szorongatja) kezében, kezei közt: József ruháját férje hazajöttéig, mint ártatlansága bizonyítékát, zálogát.

Most azért nézzük meg saját kezeinket! Nem, nem jobb és bal kezünkre gondoltam. Hanem lelki értelemben: Mi mit őrzünk, akár csak egyetlen darabot is, amivel azt szeretnénk bizonyítani, hogy „Én ártatlan vagyok!” Tárgyak: melyekkel a magam ártatlanságát igazolnám. De nem kell feltétlen tárgy legyen: édes, félédes emlékek, melyeket már rég jó lett volna elfeledni. Vagy kapott bántások, bántó szavak, amik még jól jöhetnek egyszer, az elszámolásnál.  Szinte mindenki más a hibás… Mert te ugye…

Szerinted, mikor Urad megjön, erre a te igazolásodra kíváncsi lesz? Biztos vagyok benne, hogy nem! Sokkal inkább megkérdi, hogy miért nem engedted el, miért nem bántad meg te a megbánni valóidat? Miért nem tettél rá zárat, pecsétet, a következő úrvacsorai alkalommal?!

Pillants így kezeidre: ott lelked mélyén. Engedd el „József ruháját”, hisz te tudod a legjobban, hogy nem bizonyít az semmit, sőt sokkal inkább ellened vall! Jöjj a kereszthez, ahol maga az Úr ad neked felmentést, elengedést élete árán, örökre szólóan! Mert, amit bizonyítéknak hittél, az csak adósleveled, amit Ő már el is törölt szeretetéből! (Böttger Antal, Verőce)

 

**************************

Imádság:

Uram! Nem akartalak becsapni, kérlek bocsáss meg nekem! Ámen.

 

*************************

A nap gondolata:

Isten nem lepődik meg a bűneiden. Tud róluk, mégsem tehetsz semmit, hogy kevésbé szeressen. Ezért ismerd be! Ne rejtsd el a bűneidet! Ne mentegetőzz! Valld meg! A kárhoztatás helyett Isten kegyelmet ad. Ez az, amiért Jézus eljött: meghalni értünk a kereszten. Ha Jézusba helyezzük a bizalmunkat, ő hűséges, hogy megbocsásson.

 

 



rss

Napi lelki táplálék

…tudjuk, Istentől szeretett testvéreink, hogy választottak vagytok. 1Thessz 1,4

Jób 3

Jób szenvedésében, gyászában átkot mond születése napjára. Ha meg sem született volna, nem kellene átélnie most ezeket a fájdalmakat. 

tovább

(21) „…meg tudott-e menteni az oroszlánoktól?” (Dániel 6,19–29)

– Biztos halál várt Dánielre az oroszlánok vermében. Dániel ügye esélytelen, helyzete teljesen reménytelen. Ennek szimbolikus kifejezéseként az oroszlánok vermét lezárják, lepecsételik, hogy Dániel sorsán semmiképpen se lehessen változtatni (18). 

tovább

EZÉKIEL 13,1-3A,10-16 - A harisnyás Pippi-elv

Ismered harisnyás Pippi dalát? „Olyanná teszem a világot, amilyen nekem tetszik“– ahogy az első versszak mondja. 

tovább

2017. november 12. vasárnap

Isten mindenre gondol

Az én Atyám a szőlőműves. (Jn 15,1)

 

tovább

Nagy Judit: Ha elhagy erőnk

Ha majd elhagy erőnk s elfogynak napjaink,

Lelkünk a végnapon sem bizonytalankodik,

Mert pártfogoltja vagyunk az élő Istennek,

Ki tenyerén hordoz, a bajban védelmez.

 

tovább