Látnivalók

A vizsolyi református templom

Neve 1215 óta ismert, a XIII. századi tíz királynéi német telepesfalunak a vizsolyi ispánság volt székhelye. 1220-ban egyháza volt, 1330-tól törvénylátó hely, majd megyegyűlések színhelye. A templom szentélye XII. századi, román stílű, bélletes ablakokkal. A hajó és a torony XIV. századi gótikus építmény, a kétféle stílus azonban harmonikusan simul egymáshoz és kiegészíti egymást.

A hajóban és a szentélyben levő falfestménytöredékek a XIII-XIV. századokban készültek. A szentélyben Jézus születésének töredékei, a diadalív bélletén négy próféta mellképe karéjos, keretekben, a hajóban a szenvedő Krisztus alakja, valamint angyali üdvözlet, Szent Kristóf, Szent György és a köpönyeges Mária, továbbá kálváriacsoport falképmaradványai voltak láthatók. A szentély déli falában egy befalazott bélletes kapukeret, a hajó déli falában egy befalazott gótikus ajtókeret található. A nyugati, homlokzat előtti árkádos tornyon három mérműves ablak van. A templom mai formáját a XIV. században kapta. A XVI. században került a reformátusok használatába, amit az 1595-ös összeírás is bizonyít. Ebben az időben a templommal szemben állt Rákóczi Zsigmond lakatlan háza, abban volt az a nyomda, melyben 1589-90-ben Mantskovit Bálint kinyomtatta az ún. Vizsolyi Bibliát, melyet Károlyi Gáspár gönci reformátor és prédikátor fordított le először magyar nyelvre. A kéziratokat Szenczi Molnár Albert hozta-vitte a két hely, Gönc és Vizsoly között. A következő huszonegy évben igen nehéz körülmények között, sokszor a hívek fegyveres ellenállásával sikerült református kézben megtartani a templomot. A hejcei plébános és a helyi földesúr szüntelenül azon munkálkodtak, hogy katholizálják a templomot, de a Helytartó Tanács az e dologba beavatkozni nem akaró katholikus püspök magatartása miatt semmiféle határozatot nem hozott. Az 1781-ben megjelent Türelmi Rendelet után pedig már elképzelhetetlen volt bármiféle változás. A belsőből 12 m jut az egyre keskenyedő szentélyre. A diadalív kissé előreugrik az 5 méteres, legszélesebb szentély falából. Itt áll a falazott szószék, fölötte az 1792-ben készült gazdagon díszített szószékkorona. Az Országos Műemléki Felügyelőség 1985-re készült el a templom restaurálásával. A munkák során kiderült, hogy a korábbi freskók egy része későbbi javítások kiegészítéseként került a falra, ezeknek eredeti állapotába való visszaállítása a freskók addigi teljesebb részleteit csökkenteni látszik. A hajóteret sötét színű sík famennyezet fedi. A szentélyek boltozatosak. A diadalív bélletén egy reformáció kori fekete krétaírás tűnik elő: Quid hic stas, si non oras, potius exi feras (Miért állsz itt, ha nem imádkozol, inkább menj ki!).

A 325 kg-os (83 cm) harangot Seltenhofer Frigyes öntötte Sopronban, felirata: „Ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveteket! Magasztaljátok az Urat mert örökké való az ő kegyelme. Zsolt. 106:1. Dicsérjétek az Istent az ő szent helyén. Zsolt.150:1. Az 1914-18 évi világháborúba elvitt harang helyett az amerikai magyar testvérek segítségével öntették a vizsolyi református egyház buzgó hívei az 1927. évben.” A 100 kg-os (68 cm) ismeretlen helyen készült, felirata: „Transfusa sum pro eclesia Hrapkoviensi sumptibus eiusdem anno 1771.”

***

Forrás: Várady József templomos könyvei
További információk:

http://www.kondo.shp.hu/hpc/web.php?a=kondo&o=templomoskonyvek_0rb1