Látnivalók

A boldvai református templom

Ez Magyarország egyik legrégibb, épségben fennmaradt református temploma. Keresztelő Szent János tiszteletére épült 1175-80 között román stílusban egy bencés apátsági monostor és háromhajós, kereszthajó nélküli, pilléres, mennyezetes bazilikával együtt.

1203-ban az egész leégett. A második tatárjárás idején (1285) a monostor szerzetesei a dunántúli Somogyvárra menekültek, a monostori épület pedig teljesen elpusztult. A megmaradt templom ettől kezdve plébániatemplom lett. A XVI. század eleji gótikus újjáépítést bizonyítja a bejárati kapu és a szentély mérműves ablaka. A templom 1550 körül került református használatba és 1578-ban már bizonyítottan református lelkész szolgált benne. A falu a török hódoltság vége felé elpusztult. Földesura, Szathmáry Király János kezdte 1693-ban újra népesíteni a falut reformátusokkal, akik újra használni kezdték az Árpád-kori templomot, melynek ekkor (1732-33-ban) már csak az egyik tornya volt meg romos állapotban. A templom melletti – hajdan faragott kövekből épült köralakú – kápolnának is csak romjai voltak meg, melynek rendeltetését abban az időben már nem tudták megállapítani. A templom 1755-ben újra leégett és súlyosan megrongálódott. A helyreállításkor kapta délkeleti tornya mostani erdélyi stílusú, árkádos-szoknyás fasisakját. 1856-ban a tetőzetet építették újjá, majd 1912-ben javították a templomot. 1976 és 1982 között az Országos Műemléki Felügyelőség végezte el a templom feltárását és helyreállítását. A legutóbbi kutatások eredményei a következők: A templom a Kr. e. 3000 körüli bükki kultúra népének telephelyére épült. A félköríves szentély alatt egy ház cölöplyukai kerültek elő és láthatók ma is. Megtalálták az 1203-as és az 1755-ös tűzvészek nyomait is. A templomban 68 – XII-XVII. századi – sírt találtak. A legérdekesebb lelet egy kb. 14 éves kislány sírja, akit virágszirmokkal bélelt koporsóban temettek el. A templom olyan román stílusban épült, melyből amai Magyarországterületén nincs több. A háromhajós, pilléres bazilika tornyai a nemzetségi monostorokkal ellentétben nem a főhomlokzaton, hanem keleten, a szentély mellett emelkednek. Csak a főszentély félköríves, a mellékszentélyek négyzetesen zárulnak. A felettük emelkedő tornyok első emeletét is bevonták a belső térbe. A templom tömör, dísz nélküli építészeti alkotás. Alaprajzi elrendezése nem ismerős Magyarországon. Legközelebbi rokonságban van vele az Erdélyben lévő ákosi református és a harinai evangélikus templom. Az északi oldalon állott monostor alapfalait is sikerült feltárni. Valamikor az északi torony mellett nyílt egy odavezető ajtó. A déli oldalon állt bencés keresztelő-kápolna átmérője 12 m, a szentélyé 5 m volt, ezeknek az alapjait is helyreállítva láthatjuk. Valószínűleg ebben a monostorban írták 1200 körül a PRAY-kódexet, mely az első összefüggő magyar nyelvű emléket, a Halotti Beszédet tartalmazza. A templom mai, egyetlen déli bejárata előtt 20 méterre van a fűben, kővel kirakva ennek a Halotti Beszédnek kezdő sora: „Láttyátuk feleim szümtükvel mik vogymuk, isa pur és chomou vogymuk.”  A háromhajós templom belső terét ma faszerkezetes, nyitott fedélszék zárja. A templom délkeleti sarkán áll a torony.

A 380 kg-os (94 cm) harang felirata: „Az élőket hívom, a halottakat elsiratom, a viharokat megtöröm. Az 1759-ben készült és 1968-ban elrepedt harangot újraöntötte a boldvai ref. egyházközség megbízásából Ducsák István harangöntő Őrszentmiklóson az Úr 1968. évében.” A 100 kg-os (52 cm) acélharangot 1920-ban Diósgyőrben készítették, felirata: „Lovász János és neje adománya.”

***

Forrás: Várady József templomos könyvei
További információk:

http://www.kondo.shp.hu/hpc/web.php?a=kondo&o=templomoskonyvek_0rb1