Húsvét után 40 nappal Jézus felemeltetett tanítványaitól. Elment. De nem itt hagyta őket, hanem előre ment: "Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem! Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek." (Jn 14:1-3)
Okkal hagyta itt az övéit. Ezért is jelenik meg a két angyal mellettük és kérdezi őket: "Amint távozása közben feszülten néztek az ég felé, íme, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában, akik ezt mondták: Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe." (ApCsel 1:10-11)
Az ember hajlamos sokat elmélkedni, túlgondolni dolgokat. A tanítványok is ezt tették Jézus mennybemenetele előtt, hiszen ezt kérdezték: "Uram, nem ebben az időben állítod helyre Izráel országát? Így válaszolt nekik: Nem a ti dolgotok, hogy olyan időkről és alkalmakról tudjatok, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett. Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt a föld végső határáig." (ApCsel 1:6-8)
Sokszor hajlamosak vagyunk azon gondolkodni, akár vitázni, néha összeveszni, amit senki nem tud biztosan, mert nem a mi dolgunk. Mennyi ilyenen vitáztak már az egyháztörténet során (mikor jön vissza Jézus?, üdvözülnek-e a meghalt csecsemők?, stb.)! De Jézus feladatot bízott ránk: miután kaptok erőt, a Szentlelket, menjetek el és legyetek tanúim...
Mennybemenetel ünnepe dinamizál. Kérjünk együtt erőt ahhoz, amit az Úr bíz ránk ezen az ünnepen. Ma 17 órától istentiszteletet tartunk és utána konfirmációi vizsga: imádkozzunk a fiatalokért, hogy Krisztus-követőkké legyenek valóban és velünk együtt tegyék, amire az Úr hívott minket.