„Isten ezt mondta Jákóbnak: Indulj, menj föl Bételbe, és telepedj le ott! Készíts ott oltárt az Istennek, aki megjelent neked, amikor menekültél bátyád, Ézsau elől!... Azután elindultak Bételből. Már csak rövid út választotta el őket Efrátától, amikor Ráhel szülni kezdett. A szülés azonban nehéz volt... Amikor már-már elszállt belőle a lélek, mert haldoklott, Benóninak nevezte el a fiát. Az apja viszont Benjáminnak nevezte el. Így halt meg Ráhel, és eltemették az Efrátába, azaz Betlehembe vezető úton." (1Móz 35:1,16,18,19)
Ábrahám fiának Izsáknak, mintegy 2 évtized után született gyermeke, de akkor nem is egy, hanem két iker fiú: Ézsau és Jákób. ....
Jákóbnak fontosak voltak a lelki dolgok is, de nem lelki módon jutott hozzájuk. Anyja segítségével csalással szerezte meg az apai áldást. Ennek eredményeként menekülnie kellett otthonról. Menekülés közben egy éjjel álmot látott, egy létrát, melyen angyalok jártak a menny és a föld között. Reggel felébredve egy követ állított fel itt és elnevezte Bételnek, Isten házának és fogadalmat tett az Úrnak, hogy az Övé lesz az élete.
Eltelt több, mint 2 évtized. Hazatért és a testvérével kibékült. Letelepedett és módos, sikeres ember lett, nagy családdal. Aztán a sikemi vérfürdő után menekülniük kellett és Isten megszólította, hogy menjen vissza Bételbe, meg fogja áldani. Jákób felszólítja a családot: tisztítsák meg magukat, a régi bálványokat vessék el, öltsenek tiszta ruhát, mert oltárt épít ott Istennek és újra odaszenteli magát és mindenét az Úrnak.
Milyen nagyszerű elhatározás! Milyen csodálatos odaadás! - Ennek biztosan sok áldása lesz az életében! Érdemes Istennek adni magunkat.
És mi történt szinte rögtön ezután? Ráhel, a legkedvesebb feleség, akiért 14 évig szolgált apósának, második gyermekét várja, eljön a szülés ideje és belehal a szülésbe. A fiú ugyan életben marad és felnő, de a szeretett asszonyt elveszíti.
Aki az Úrnak odaszánja magát, nem mentesül az élet terhei, próbái, fájdalmai alól! Nagy becsapás, utálatos tévtanítás, hogy ha hívő leszel, nem leszel beteg, sem szegény, de sikeres, gazdag és boldog igen. Akik ezt hirdetik, hazudoznak az Úr nevében és a magukkal meglehetősen elégedett hívőket önteltté, felfuvalkodottá, a nehéz helyzetben lévőket pedig még nyomorultabbá teszik. A Biblia beszél az áldások mellett nekünk gyászról, fájdalmakról, veszteségekről, csalódásokról a legodaadóbb hívő emberek életében is. Jákóbnak például Isten ott Bételben nagy családot, sok áldást ígért, mégis alig indulnak el onnan és megtörténik a tragédia. Talán nem mondott igazat Isten? Talán Ő is csak ígérget? Semmiképpen sem!
A keresztyén ember nem attól más, hogy a problémák elkerülik, hanem attól, hogy van egy jó Pásztora, van Vigasztalója! Nincs egyedül és Isten a szenvedést is a javára fordítja.
Tegnap, a templomban lehet, hogy te is fellelkesültél, az Úrnak újra odaszántad az életed és lehet, hogy ma reggel máris gondok, bajok értek. Nem Istenben van a hiba. Akik Őt szeretik, azoknak minden a javukra szolgál. Nem enged erőd felett kísértésbe esni és a bajban is megerősít, megvigasztal. A legjobb döntés az, amit Jákób tett: az Úrnak adni életed, megújítani Vele szövetségedet. Bármi történik is utána, tudd, hidd, hogy Ő tud ezekről és nem hagy el téged, sőt tenyerén hordoz és végül Krisztus áldozatáért hazavisz Önmagához.