"Hírt adunk nektek, testvéreim, Istennek arról a kegyelméről, amelyet Makedónia gyülekezeteinek adott. Mert a nyomorúság sok próbája között bőséges az ő örömük, és nagy szegénységükből a tisztaszívűség gazdagsága lett. Tanúskodom arról, hogy erejük szerint, sőt erejükön felül is önként adakoztak, és erősen sürgetve kérték tőlünk, hogy a szentek iránti szolgálatban adakozással részt vehessenek. És nemcsak azt tették, amit reméltünk, hanem először önmagukat adták az Úrnak, és aztán nekünk, az Isten akaratából. Úgyhogy bátorítottuk Tituszt, hogy amint már előbb elkezdte, fejezze is be nálatok ennek az adománynak az összegyűjtését. Ezért ahogyan mindenben bővelkedtek: hitben és igében, ismeretben és minden buzgóságban, és a tőlünk rátok áradó szeretetben, úgy ebben az adakozásban is legyetek bőkezűek. Nem parancsként mondom, hanem azért, hogy mások buzgósága által a bennetek levő szeretet valódiságát is kipróbáljam. Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét: hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok."
(2 Kor 8,1-9.)
Sokszor keresnek fel manapság, hogy adakozzunk. ....
Nemrégiben jött egy felhívás, hogy Afrikában kétmillió gyermek éhezik. Az embernek ilyenkor megindul a szíve és próbál adni. Van úgy, hogy olyan dolgokra kérnek és szinte erőszakosan, hogy az ember nem szívesen ad. Van úgy, hogy eluralkodik bennünk ez a gondolat, hogy én is megdolgoztam érte, menjen ő is, tegyen valamit, nem adok. Egyébként meg válság van, most ne piszkáljanak. Alapvetően sok eszme, gondolat, felfogás létezik és mindenki kialakította már a szokásait. Ezek viszont változtathatóak és ha valaki az adakozásban mutat egy jobb gyakorlatot, érdemes vele foglalkozni. Nos a Makedóniak ilyenek voltak. Pál őket így mutatja be, mint akik nem csupán a feleslegükből adtak, hanem a szegénységükből. Nemcsakolyan pusztán fennkölt eszmeiségből vezettetve adományoztak, mint az anyagi javak egyenlő elosztása. Testvérek, ők egy mélyebb forrásból merítettek. Tudjátok a kegyelem túláradó öröme indította őket arra, hogy a mélységes szegénységükből ilyen szolgálatot teljesítsenek, amely mindenki számára jel lehet. Bizony a Jeruzsálemi Gyülekezet szükséget szenvedett és Pál így próbálja meggyőzni a szeszélyes korinthusiakat, hogy a makedónokat állítja eléjük, példának.
Eszembe jut az özvegyasszony, aki Jézus szerint mindenkinél többet adott, hiszen míg a többiek csak a feleslegükből adtak, ő a teljes vagyonát bedobta a perselybe. Nos azt hiszem itt leginkább előjön az elme és a szív közötti különbség. Ha már nemcsak tudod, de a szíveddel hiszed, hogy Isten a Fián keresztül mit tett érted a golgotán, ez szív nagyobbodással jár. Elsőrendű motivációvá válik a hála.
"És nemcsak azt tették, amit reméltünk, hanem először önmagukat adták az Úrnak, és aztán nekünk, az Isten akaratából."
Ez lett a forrásuk: "Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét: hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok."
Isten megtanít úgy adni, hogyne várj érte semmit cserébe. Megmutatja, hogy segíteni másokon az öröm. Az ilyesfajta nagylelkűség tiszta boldogság érzetet ad, akik együtt éreznek, összekapcsolódnak, segítenek egymásnak. Itt Isten népe kapcsolódik össze és nemes célokra adakoznak, hordozzák egymás terheit, és mindezeknek a fő motivációja a megváltó irányunkba mutatott szeretete. Testvér, mit mondjak neked az adakozásról?
Higgy Jézusban, és tégy, amit akarsz! Áldott napot nektek!
Tóth Tamás