„Amikor a farizeusok meghallották, hogy a szadduceusokat elhallgattatta, összegyűltek. Egyikük pedig, egy törvénytudó, kísérteni akarta őt, és megkérdezte tőle: Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.” E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.”
(Mt 22,34-40)
Úgy érzem, napjainkban egyre gyakrabban a szeretetlenséggel küzdünk ebben a szeretet nélküli világban. ....
Igaz, a szeretet utat tör magának mindenen át azért, mert maga Isten a szeretet. Ezért is kéri övéitől a nagy parancsolatban, hogy szeressék Őt. S mi is a legnagyobb parancsolat? Szeresd Jézus Krisztust, aki az „Isten törvénye" testet öltött formája, hiszen tanításával, életével és egész valójával Ő maga a törvény összefoglalója.
Ha szereted Istent, akkor voltaképpen az a „szeretet", amelyet Isten tőlünk maga iránt és a felebarátunk iránt megkövetel, nem valami érzelmi áradozás, hanem cselekvő és szenvedő élet, azaz szolgálat. Istent szeretni annyit jelent, hogy teljes engedelmességgel boldogan odaszenteled magad az Őáltala kijelölt rendeltetésed betöltésére.
Ezt betartani hihetetlenül nehéz feladat testvérem. Tudod miért?
Mert naponta akár többször is Isten és közéd áll a bűn, aminek ki vagy téve, mert a Sátán folyton a nyomodban jár, hogy megkísértsen. Igen, úgy nehéz engedelmeskedni a legfőbb törvénynek, ha közben elfelejted szeretni Istent és felebarátodat. Mi lehet ebben az érzésben olyan nehéz? Háttérbe helyezni az EGÓT, magamat, és előtérbe helyezni a mindenség Urát, a Királyok Királyát. Szeretni őt úgy, ahogy Ő elvárja: „...teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből és teljes erődből."
Látod drága testvérem, Isten nem a fél szívedet kéri, nem a lelked felét, vagy csak egy szeletét, nem csak a gondolataid egy kis szegmensét, és nem csak erőd töredékét. Az Atya Istennek mindened kell, és maximálisan. Tehát az erőd, az időd, a figyelmed, a jellemed, és mindened, ami te magad vagy.
Ugye így már nem is olyan könnyű feladat, mindenek előtt őt szeretni! Ha ezt betöltötted, a törvény így folytatódik: szeresd felebarátodat, mint magadat. Amikor tudod jól és helyesen, nem félemberként szeretni teremtő és gondviselő Atyádat, akkor megpróbálhatod szeretni felebarátodat: önzetlenül, gondoskodóan, odaadóan.
A gazdagság, a büszkeség, a vidámság, a bánat és minden evilági érzelem, el tud minket távolítani az igazi szeretettől. Sokszor mi magunk is észrevétlenül el tudunk menni a szeretet mellett. Mintha lehetne élni bármilyen életet is szeretet nélkül. Dehogy lehet! De lehet és kell a törvényt betartva Isten szeretetében élni, és szeretni felebarátainkat: azokat akikhez küldettél, a családodat és azokat is, akikkel talán pont ma vesztél össze.
Testvérem, merj mindenkit helyesen szeretni! Mutass példát, és járj az Isten útján! Az Isten szeretet! Az Isten szeret! Szeress! Ámen
Fedorné Kiss Gabriella, Sátoraljaújhely