"Menjetek csak, és dolgozzatok! Szalmát nem adnak nektek, de a kiszabott vályogot be kell adnotok!
Izráel fiainak felügyelői látták, hogy bajban vannak, mivel ezt mondták: A napi vályogmennyiségből nem szabad engedni!
Ezért amikor a fáraótól kijövet találkoztak Mózessel és Áronnal, akik ott álltak rájuk várakozva, ezt mondták nekik: Nézzen rátok az Úr, és ítéljen meg benneteket, mivel gyűlöletessé tettetek bennünket a fáraó és szolgái előtt, és fegyvert adtatok a kezükbe, hogy megöljenek bennünket!
Ekkor Mózes az Úrhoz fordult, és ezt mondta: Uram, miért engeded, hogy rosszul bánjanak ezzel a néppel? Miért is küldtél ide engem?! Mert amióta bementem a fáraóhoz, hogy beszéljek vele a nevedben, rosszabb a sora ennek a népnek, te pedig semmit sem tettél néped megszabadításáért".
(2Móz 5:18-22)
Tavaly egyre jobban kezdett fájni a nyakam, majd végül a bal kezem is egyre többet zsibbadt. ...
Elmentem kivizsgálásra és kiderült, hogy kezdődő nyaki gerincsérvem van. Azzal vigasztalt az orvos, hogy ez még gyógytornával jól kezelhető. Így elmentem egy szakemberhez és az első alkalom során iszonyatos fájdalmakat éltem meg. Ezt követően vagy három napig megmaradt a fájdalom. A következő kezelés már kevesebb szenvedéssel járt és a nyolcadik alkalom után megszűnt minden fájdalom és zsibbadás is. Tudtam, hogy nagyon jó szakember kezel és a fájdalom a gyógyulás jele. Vagy eltűröm a nagyobb fájdalmat rövidebb ideig vagy marad és romlik az állapotom: e kettő közül lehetett választani.
Izrael népe fogságban volt, rabszolgaként éltek. Ők kiáltottak szabadulásért, ők esedeztek megmentésért. Isten meghallgatta őket és Mózes személyében küldte nekik a szabadítás eszközét. Úgy tűnt kezdetben, hogy Mózes megjelenése csupán a fájdalmak és a szenvedés mértékét növelték. Úgy tűnt, kár volt segítséget kérni, mert nem segítséget, szabadítást, hanem még több szenvedést kaptak.
Lehetséges, hogy nehezebb az élet Istennel, mint nélküle? Lehetséges, hogy egyszerűbb az élet hitetlenül, mint az Úrral járva?
Mint ahogyan nem hiszek abban, hogy a hívő embert Isten mindig gazdaggá teszi, egészséges lesz, állandóan boldog és sikeres, ugyanúgy az ellenkezője sem igaz. Nem létezik, hogy a hívő ember sorsa, élete nehezebb Istennel járva. Az viszont igaz kell hogy legyen, hogy hálásabb: észreveszi az áldásokat és hálát ad érte.
A hívő ember egészen biztosan sohasem érezheti azt, hogy neki rosszabb az élete, mióta elfogadta Krisztus szabadítását. A kívülállók értékelhetik ezt így. Van is arra sok példa, hogy valaki megtér és nagyon jövedelmező, de Isten előtt nem kedves üzleti tevékenységét tisztázza, talán meg is szünteti és ezzel jelentősen csökken a bevétele. De az ilyen krisztusi ember tudja, hogy mérhetetlen gazdagságnak a részese lett, amiért a korábbi tisztátalan vagyont elengedni abszolút semmiség.
Itt, a mai igében persze még Izrael nem élte át közvetlenül Isten szabadítását. Mi viszont már Krisztus szabadító kegyelméből élhetünk. Ne lepődjünk meg, ha nehézségek jönnek az életünkben, mert "akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra van". Lehetséges pillanatnyi szenvedés, nehézség az életünkben, de Isten a javunkra fordít mindent. Talán a pillanatnyi fájdalom és kín az életedben Isten valamilyen nagyszerű szabadításának a kezdete...
Almási Ferenc